Akik látták már a macedón rendező, Alekszandar Popovszki A Mester és Margarita című előadását a Nemzeti Színházban, azok tudhatják, izgalmas és elgondolkodtató feldolgozásra számíthatunk a Don Juan bemutatója esetében is. Molière darabja ebben a produkcióban több szokatlan szállal egészül ki annak érdekében, hogy korunkról is valljon, és gondolkodásra késztesse a nézőt. Az előadást 2023. február 8-tól láthatja a közönség a teátrumban.
„Don Juan elbűvölő és inspiráló karakter, aki valóban nagyon sok szerzőt megihletett. A gátlástalan hódító figurája felkínálja magát a legkülönbözőbb értelmezéseknek… Molière komédiája tükröt mutatott saját korának, s eszerint Don Juan egyértelműen negatív hős, de ez a szöveg mégsem egysíkú” – mondja a rendező a darab kapcsán. „Számomra Don Juan egy művész, aki összeköti az eget a földdel: minden szavával és gesztusával vertikálisan kommunikál. Ennek az éggel való kapcsolattartásnak a vivőanyaga a szerelem. Don Juan olthatatlan vágya, ami egyik nőtől a másikig hajtja, abból fakad, hogy – amint ezt korunkban is gyakran tapasztaljuk – Don Juan folyamatosan az eget fürkészi a tekintetével, vagy mindig a túlvilágira tekint, de közben a földön borzasztó dolgokat művel.” – teszi hozzá Alekszandar Popovszki, aki szerint ez a figura sosem hazudik és a hódítási szándéka nem érne célt a környezete nélkül. Az előadásban izgalmas, új szálak gazdagítják a klasszikus történetet, így a Katona Kinga alakításában látható Donna Anna figuráját Puskin Don Juan kővendége című művéből „kölcsönzi” a rendező, emellett beleírtak egy Udvaros Dorottya által megformált hatodik nőalakot is, aki mintegy anyafiguraként jelenik meg a darabban.
Alekszandar Popovszki szerint a mai világ viszonyai között is érdemes átgondolnunk ezt a történetet.
„Manapság minden pillanatban ki vagyunk téve a csábításnak. A kapitalizmusnak, különösen a liberális kapitalizmusnak az a sajátossága, hogy megteremti a függőség környezetét számunkra: az elcsábulás függőségének feltételeit. Olyan világban élünk ma, amelyben minden dolognak ára van. Ez az ár meghatározza a dolgok iránti viszonyunkat. Azért van a művészet is krízisben, mert az maga is az üzleti élet része, önmaga eladására kényszerül. Minden szellemi tevékenység vagy gesztus, legyen az a legjelentéktelenebb, az áruba bocsátásról szól.” – fogalmaz a rendező a mű üzenetével kapcsolatban.
„Van valami Bulgakov nem evilági és sátáni Wolandjából ebben a Don Juanban, miközben a spanyol nemes természetesen ízig-vérig ember. Sok kérdés felmerül bennem, hogyan lehet valaki ennyire gátlástalan” – így fogalmaz a címszerepet alakító Bordás Roland Don Juan alakjáról. A színművész már A Mester és Margarita előadásában is együtt dolgozott Alekszandar Popovszkival, abban a produkcióban – nem véletlenül említi – Wolandot alakítja, az ördögi jelleg szerinte ebben a figurában is megjelenik. „Nekem most Don Juan démoni vonásai a legerősebbek. Olyan csábító, aki szinte ez emberi léptéken túlmutató meggyőzőerővel rendelkezik.” – hangsúlyozza Bordás Roland, kiemelve, a rendező a figura kapcsán a furcsa, ambivalens őszinteségét helyezte a középpontba. „Ha jobban meggondoljuk, ez a mondat azt jelenti, hogy Don Juan nem csábít, hanem csupán hagyja, hogy elcsábítsák… Csábító és a csábítás áldozata. Hogyan lehet ez a két állítás egyszerre igaz Don Juan fejében? Ez nagy titok! De fontos, hogy mi mind a kettőt igaznak tartsuk. Amikor védekezik, folyamatosan cáfolja is önmagát. De mindig az itt és mostban él: az adott pillanatban mindig igazat mond. A maga igazát.” – mondja a szerep kapcsán a Nemzeti Színház művésze.
