Szigorúan ellenőrzött vonatok – Budapesten Bérczes Hrabal-rendezése

2016 november 20. vasárnap, 19:33
November 28-án, a Nemzeti Színházban vendégszerepel a kaposvári színház Szigorúan ellenőrzött vonatok című előadása, amely négy díjat is nyert a 2015-ös POSzT-on.

“Hrabal felmutatja a másodperc töredéke alatt elolvadó hópehelyben a végtelent, a törmelékben, a salakban, a fekáliában, lengyel példával élve a hamuban a gyémántot, a kicsi, jelentéktelen kamaszfiúban, Milošban a nagy és kivételes, egyszeri Embert, az árnyékban élőkben, az alullévőkben a mindenek fölé magasodó hősöket, az életben a halált, a halálban az életet. És teszi ezt mindent átitató fájdalmas derűvel, amiben komédia és tragédia maszkjai egymásra csúsznak.” (Balogh Tibor 2015-ös POSZT- válogató írásából.)

Ajánló a darab elé:

“Milos Hrma, vasúti gyakornok szereti Mását, vasúti jegykezelőt, és Mása szereti Milost. Közben zajlik a II. világháború. Milos huszonkét éves, nem csoda hát, hogy gyakorta érzi férfinak magát. Szerencsésen el is jutnak a fotográfus nagybácsi prágai műtermébe, pont a paplan alá. Milos férfiassága csődöt mond, miközben német gépek bombázzák Prágát, még ez is.

Mindennek vége, ha huszonkét évesen nem férfi a férfi. A fiú felvágja ereit, de felgyógyul. A mama ráadja rézgombokkal ékesített vasutas-kabátját, a gyakornok három hónap betegszabadság után munkára jelentkezik. Találkozik a galambszarral beterített, jámbor állomásfőnökkel, az asszonyi farokat kivételes szakértelemmel vizsgáló, sőt azokat vasúti pecsétekkel díszítő Hubicka forgalmistával, és Mása is várja majd őt, csak legyen túl ezen az első napon.

szigoruan
Ez lesz hát az a nap. A nap, amikor egy senki fiú, Milos Hrma-nak hívják, talpraáll, megnevezi, sőt meghaladja önmagát. Ártatlanságát elveszítve felszántja a főnök úr kanapéján a huzatot, az időzített bombát pedig pont a megfelelő pillanatban a megfelelő helyre hajítva fogadja a szigorúan ellenőrzött német vonatot. Milos Hrma, fiatal férfi teszi, amit tenni kell. Előtte az élet. Most fog meghalni. Kerek a világ.”

(Bérczes László)

sz2

Szvetnyik Kata és Fehér László vallomásai:

Milos: Fehér László

“Kárpátalján születtem, Nagymuzsalyon. Édesapám a beregszászi színházban volt világosító, úgyhogy a sorsom elég korán eldőlt: három-négy éves lehettem, amikor már bevitt magával a színházba, és amíg dolgozott, a színészekre bízott, hogy foglalkozzanak velem. Hamarosan járni kezdtem a színház kis stúdiójába, amit Vidnyászky Attila édesanyja vezetett a nagymuzsalyi iskolában. Onnan kerültem tizenöt éves koromban a debreceni Ady Endre Gimnázium drámatagozatára, majd elsőre felvettek a Színművészeti Egyetem Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor által vezetett osztályába. Tavaly nyáron diplomáztam, és azóta vagyok a Forte Társulat tagja. (…)

szigoruan1

Részben így kerültem Kaposvárra is, hiszen Csaba hozott magával a Magyar Elektrába. De a Hrabal-előadás főszerepére ettől függetlenül érkezett a felkérés Bérczes Lacitól, akivel évekkel ezelőtt már együtt dolgoztunk. Örülök, hogy mindkét kérésre igent mondtam, mert bár sokan-sokat példálóznak a régi, „legendás” időkkel, most is nagyon sok olyan embert ismerhettem itt meg, akikért érdemes Kaposvárra jönni. Emberileg is, szakmailag is sokat tanulok itt.

Milosként az első és egyben legfontosabb-legnehezebb feladat az, hogyan tudom majd felülírni a nézőkben a filmélményt. Jiri Menzel filmje olyannyira meghatározó, hogy az első reflex óhatatlanul is az összehasonlítás lesz. Szerencsére alkatilag eleve nem vagyok olyan, mint a filmben szereplő srác, és az is szerencse, hogy az előadás a filmtől elszakadva próbálja megteremteni saját nyelvét. Egyrészt játszom Milos szerepét, másrészt narrálnom kell hol önmagamat, hol pedig a többieket. Ez a szerep komoly fejlődéstörténet egyetlen napba sűrítve. Hiszen Milos egy közönséges nap végére – már amennyire közönséges az a nap, ami egy öngyilkossági kísérlet utáni visszatéréssel kezdődik – egy önbizalomhiányos fiúból férfivá érik, miközben a nap vége az életének végét is jelenti.”

sz

Mása / Zdenicka: Szvetnyik Kata

“Egy Bács-Kiskun megyei kisvárosban, Solton születtem, és ott is éltem tizennégy éves koromig. Már óvodás koromban kitaláltam, hogy színésznő leszek. Emlékszem, előbb régész, majd orvos akartam lenni, végül kijelentettem, hogy színésznő leszek. Hogy ez honnan jött, nem tudom, hiszen mi nemigen jártunk színházba gyerekkorunkban. Aztán ez eltűnt egy időre, bár otthon továbbra is produkáltam magam, és jártam versmondókra is, meg játék közben mindig én rendezgettem az utcában lakó gyerekeket…, de egyre inkább a sport, a mozgás meg a tánc lett a fontos az életemben. Ott vezettem le a fölös energiáimat, egészen nyolcadikig, amikor is váratlanul beadtam a felvételi papírokat Szentesre, a drámatagozatos gimnáziumba. Az meghatározó élmény lett végül: a közösség meg a szereplés. Eldőlt, mit fogok csinálni. Szentes után a Bárka Színházban és a Keleti István Művészeti Iskolában tanultam, hogy aztán a Kaposvári Egyetem színész szakára, Réthly Attila osztályába kerüljek. Itt fogok idén diplomázni. (…)

szigoruan2

Nagyon izgalmas megkeresni magamban és megfogalmazni a Nőnek ezt a két pólusát: Mása és Zdenicka egykorúak, velem egyidősek lehetnek. Mása tiszta, sokkal szelídebb, visszahúzódóbb, mint Zdenicka, aki egy unalmas, de erotikától fűtött éjszakán egyszercsak fogja magát, és letolja a bugyiját, hogy Hubicka forgalmista birodalmi pecséteket nyomjon a csupasz fenekére. Mindkét lány vágyja a szerelmet, az első együttlétet, de mindkettő a maga módján.”

sz6

Bohumil Hrabal: SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT VONATOK
tragikomédia

Zádor András fordítása nyomán színpadra alkalmazta: Bérczes László és Kiss Mónika

Szereplők:

MILOŠFehér László m.v.
ÁLLOMÁSFŐNÖK / DÉDAPA / FÉNYKÉPÉSZ Hunyadkürti György
HUBIČKA / NAGYAPA / KŐMŰVES Kelemen József
MÁŠA / ZDENIČKA Szvetnyik Kata e.h.
FŐNÖKNÉ / ANYUKA / RECEPCIÓS Csonka Ibolya
GRÓFNŐ / VIKTÓRIA / PÉNZTÁROSNŐ Német Mónika
APA / ZEDNICEK / KNÍŽE / SS-SZÁZADOS Kalmár Tamás
SLUŠNÝ / VONATVEZETŐ / SS-KATONA Szvath Tamás
ZENÉSZ Rozs Tamás m.v.

Dalszövegíró: Háy János                                     Zeneszerző: Rozs Tamás
Dramaturg: Kiss Mónika                                  Koreográfus: Widder Kristóf
Díszlettervező: Cziegler Balázs                     Jelmeztervező: Cselényi Nóra
Világítástervező: Memlaur Imre                   Segédrendező: Hatvani Mónika
Súgó: Csorba Mária                                                 Ügyelő: Székely György

Rendező: Bérczes László

Bemutató: 2015. január 16. / Az előadás szünet nélkül 1 óra 50 perc

Fotók: Memlaur Imre