Színész lesz belőle! – Ismerjék meg Koroknai Sándort

2016 december 27. kedd, 7:00

Folytatódik Zsótér Sándor és Börcsök Enikő III. éves színművész osztályát bemutató sorozatunk.

A debreceni Dienes László Gimnázium két tanítási nyelvű osztályba járt. Tagja volt egy színjátszó csoportnak és sokat járt a debreceni színházba. Az érettségi után egy éven keresztül egy multinacionális cégnél dolgozott, ahol angol és német tudását kamatoztathatta. Majd jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahová elsőre felvételt nyert.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Október 21-én lépett először nagyközönség elé Zsótér Sándor és Börcsök Enikő III. éves színművész osztálya. Marieluise Fleisser színdarabját, Az ingolstadti invázió címmel adták elő az Ódry Színpadon, melyet a végzős bábrendező szakos Szilágyi Bálint állított színpadra. A premier alkalmából bemutatjuk a hallgatókat, ezúttal Koroknai Sándort.

Koroknai Sándor – 1994 Debrecen
(Fábián, Pionír 1.)

„Dédnagyapám gazdálkodó volt, de igen jól zenélt. Lagzikban játszott a zenekarával. Nagyanyám mesélte, hogy hallás után le tudta kottázni a dallamot.”

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Az itteni életről:
„Húsz évig kertes házban laktam, most egy kollégiumi szobában. Megtanultam becsülni azokat az értékeket, amik itt nincsenek, de otthon vannak. Például a teret és a csöndet. ”

A sportról:
„Évekig szertornáztam. Budapesten felfedeztem, hogy a Petőfi-híd budai hídfőjénél van egy kondi park, ahol van például páros korlát és húzódzkodásra való vasrúd is, ott szoktam gyakorolni a szertornás elemeket. Szívesen kerékpározok és futok is, de azt ha lehet, csak partnerrel, mert úgy sokkal jobb. Az a tapasztalatom, hogy sportolni együtt, közösségben az igazi, az ad hozzá még egy pluszt.”

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Az elmúlt két év legjobb pillanatairól:
„Mesterségórákon voltak olyan pillanatok mikor úgy éreztem koncentráltan tudok valamit megmutatni. A legemlékezetesebb vizsgám Konfár Erikkel az első év második félévében volt, Brecht Galilei élete című drámájából.”

A kritikáról:
„Inspirál. A szüleim nem sokat dicsértek, ellenben ha igen, akkor tudtam, hogy a dolgot precízen végeztem. És ha kritizáltak, mindig jobbító szándékkal tették. Az egyetemen is azt tapasztaltam az összes tanáromtól, hogy sosem azért korrigáltak, hogy megmondják mi a jó és a helyes, és ők mennyire értenek a dolgokhoz, hanem mindig belőlem indultak ki, nekem akartak jót, hogy én a lehető legjobban fejlődjek, épüljek. Szerencsés vagyok, hogy ilyenek a szüleim és a tanáraim is.”

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A színészetről:
„Talán a legfontosabb, hogy a színész szenvedélyes érdeklődéssel figyelje szerepét, és empatikus legyen az általa megformált karakterrel. Ha pedig összhang tud kialakulni a színpadon a partnerek között, az felemelő érzés. Ez tovább tudja lendíteni az embert. Felmerült már bennem, hogy megéri-e ezt csinálni, de alapvetően azt gondolom, a helyemen vagyok és jó döntést hoztam, amikor ide jelentkeztem.”

Az alkatáról:
„Azért vagyunk itt, hogy kísérletezzünk. Az egyetem lényege, hogy az ember kipróbálja ezt is, azt is és tapasztalatot gyűjtsön. Nyilván predesztinál mindenkit valamire az alkata. Én mindent nagyon szívesen kipróbálnék. Az egyetlen fontos szempont, hogy el tudjam érni, hogy a leírt szöveg hatással legyen rám.”

Fotó: Éder Vera

A szerepéről:
„Fábiánnak a darab szinte valamennyi szereplőjével egyértelmű és jól játszható viszonya van: Bertába szerelmes, Almával veszíti el a szüzességét, Korl Lettnerre irigy, két pionír által életveszélybe kerül, apjával elfojtott feszültség van köztük, és van két úszóegyesületi barátja, akikkel a problémáit megbeszélheti. Így egy kiváló szerep és remek feladat.”

A jövőről:
„Az a legfontosabb, hogy dolgozzak. Értékes anyagokkal, és olyan emberekkel, akikkel közös nyelvet beszélünk, ha a szerepről van szó és megértjük egymást. Olyan munkákra vágyom, amik hatnak rám és a nézőkre is. Megmutatni, hogy a dolog mennyire érdekel minket, milyen sok érték van benne, és akik eljönnek megnézni, ezt remélhetőleg érzékelik.”

Szerző: Spilák Klára

Színház.org