A revizor – Búcsúzik a Víg és a Szputnyik közös előadása

2017 január 01. vasárnap, 11:21

Január 6-án utoljára látható Bodó Viktor rendezése a Vígszínházban.

Fotó: Dömölky Dániel

A Vígszínház ajánlója:

Egy vidéki kisváros elöljáróságai lázas igyekezettel próbálják elfedni a visszaélések, sikkasztások és hazugságok minden nyomát, miután értesülnek a fővárosi revizor érkezéséről. A város vezetői pontosan tudják: saját, jól felfogott érdekük, hogy a vizsgálat idejére helyreállítsák a közrendet, és lekenyerezzék a revizort – persze ehhez meg kell találniuk az inkognitóban érkező, vizsgálódó idegent. Gyanújuk viszonylag hamar Hlesztakovra, a fővárosi fiatalemberre terelődik, aki már jó ideje a városban vendégeskedik. Hlesztakov minden pénzét eljátszotta kártyán, nem tud hazautazni, és a számláit sem tudja rendezni, ám ekkor váratlanul betoppan hozzá a szerencse, hiszen a rettegő tisztviselők elkezdik megvesztegetni. Hlesztakov élvezi a hirtelen jött szerencséjét: mindent elfogad, átvesz, megnéz, meghallgat, örömmel ellátogat bárhova – legyen az iskola, kórház, börtön –, ahova a polgármester invitálja, és ahogy azt kell: nem ígér semmit.

Fotó: Dömölky Dániel

Bodó Viktor az előadásról:

“Amikor Zsótér Sándor még évekkel ezelőtt megrendezte a Kaukázusi krétakört a Vígben, ugyanezt kérdeztük tőle. Ott? Miért? Végül egy nagyon jó előadás született, szép szakmai sikerrel. Igen, van egy elképzelés arról, hogy kinek hol kellene rendeznie, vagy egy adott színházban milyen előadásoknak kéne futniuk. Ma már úgy látom, a lényeg az, hogy adott helyen lehet-e jó dolgot létrehozni, vagy sem. Maga a nagyszínpad nem jelentett feszültséget Németország vagy Ausztria után. Én kinn tanultam meg nagyszínpadra dolgozni. Hogy ekkora térben rendezzek, csak itthon volt késleltetve, bár lett volna rá lehetőség, a korábbi igazgató, egykori osztályfőnököm, Marton László hívott már a Vígbe, de ez előbb a Katona, majd a Szputnyik miatt nem valósult meg. Egyébként most beugró rendező voltam, nem én voltam ‘betervezve’. Az idő szorítása miatt olyasmit kellett találni, amit valamennyire már ismerek, hogy azzal a tervezőcsapattal, amellyel együtt dolgozom, így is határozott dolgokat tudjunk kitalálni. Így merült fel A revizor, amire egyszer már felkértek Kölnben. Ezt végül azért nem rendeztem meg, mert úgy éreztem, korrupcióról beszélni Németországban magyarként – elég fura lett volna. A mi valóságunk számukra rémmese, persze ott is van korrupció, de máshogy, más a beágyazottsága. Én pedig úgy-ahogy mégis ezt a korrupciót ismerem, ami itt, nálunk mindig is létezett. Hol elhalványult, hol egyre jobban vigyorgott. Mostanában azonban már úgy éreztem, egészen beértük Gogol világát.” (forrás: magyarnarancs.hu)

Fotó: Dömölky Dániel

Kritikus szemmel a darabról:

“Csak a felületes szemlélő gondolhatja azt, hogy ezt a kőkeményen beszólós, a mindenkori (ki emlékszik már, mióta, de ami rosszabb: ki tudja, még meddig) regnáló politikai elitet kritizáló és kiátkozó előadást a „minden mindegy” alapállása motiválta. Dehogy, Bodó Viktor nem dobja a lovakat a gyeplő közé (sic!) ebben az előadásban sem: nem őrült a beszéd, cserébe viszont nagyon is van benne rendszer. Bizonyos pontjain mintha csak az lenne, egy előzetesen, megejtő alapossággal kigondolt és kidolgozott szisztéma, amiben a színész „csupán” az olajozottan működő színházi masinéria egyik, remélhetőleg mindig és mindenkor perfektül teljesítő eleme. (Hogy a színész végül egyszerre meg- és át tudja-e lépni a neki kínált pozíciót, rajta múlik. A lehetőséget megadja Bodó, aztán él vele, aki él.)” (Jászay Tamás: Helyi téma, revizoronline.com)

“Érdekes házasság a Vígé és a Szputnyiké. A Katonában indult és a saját maga alapította miniszínházban a Szputnyik társulattal kísérletező, határokat feszegető, remekelő Bodó Viktor ezúttal a Vígszínház nagyszínpadára, hatalmas nézőtere elé adaptálhatta vízióit, kísérletező kedvét, filmes látásmódját. Megszokott módszereit alkalmazza: vesz egy alapanyagot, ezúttal Gogol A revizorját, azt újraíratja, improvizáltat művészeivel, meghökkenti nézőit, és beveti a humor számtalan eszközét a mívestől a blődliig.” (Mikes Éva: A kacagás dermedt véget ér, egyfelvonas.reblog.hu)

A Vígszínház és a Szputnyik Hajózási Társaság közös produkciója

Nyikolaj Vasziljevics Gogol
A revizor
maiasított, magyarosított tragikomédia fifti-fiftiben, két részben, okosba’

Morcsányi Géza fordítása alapján, a színészek improvizációinak felhasználásával a szövegkönyvet készítette: Bodó Viktor és Kovács Krisztina.

Anton Szkvoznyik-Dmuhanovszkij, polgármester HEGEDŰS D. GÉZA
Anna, a felesége JÁRÓ ZSUZSA
Marja, a lánya RAINER-MICSINYEI NÓRA
Varja, a lánya KOBLICSKA LŐTE
Ivan Hlesztakov, tisztviselő LENGYEL TAMÁS
Avrodovorototyosz Ljapkin-Tyapkin, bíró HEVÉR GÁBOR
Genyadij Seftcsikov, a szociális intézmények gondnoka KEREKES JÓZSEF
Hloporopov Oktonovszkij, iskolaigazgató JÓZAN LÁSZLÓ
Pjotr Ivanovics Dobcsinszkij, helyi ingatlanos MOLNÁR ÁRON
Pjotr Ivanovics Bobcsinszkij helyi ingatlanos SZABÓ ZOLTÁN
Ivan Spekin, postamester HAJDUK KÁROLY
Az összes szolga GÉCZI ZOLTÁN
A polgármesteri hivatal alkalmazottja BACH KATA
Uszodaigazgató KARÁCSONYI ZOLTÁN
Szvisztunov, rendőr BÉRES MIKLÓS
Pugovicin, rendőr BÉRES MIKLÓS

A hangfelvételen közreműködött:
Bartek Zsolt, Matkó Tamás, Miskolczi Márk, Nevelő János,
Szilágyi Attila, Tóth Csaba, Urbán Marcell

Díszlet: BALÁZS JULI
Jelmez: NAGY FRUZSINA
Zeneszerző: KLAUS VON HEYDENABER
Zenekarvezető: MATKÓ TAMÁS
Mozgás: HEGYMEGI MÁTÉ
Dramaturg: KOVÁCS KRISZTINA, RÓBERT JÚLIA
Fénytervező: BÁNYAI TAMÁS
Hang: KERESZTES GÁBOR, HUNYADI ALEX
Szcenika: KRISZTIÁNI ISTVÁN
Súgó: KERTES ZSUZSA
Ügyelő: HÉJJ JÁNOS, WIESMEYER ERIK
A rendező munkatársa: EGYED MÓNIKA
Rendező: BODÓ VIKTOR