III. Richárd – Trill Zsolttal, Eszenyi Enikővel és Hegedűs D. Gézával a Nemzetiben

2017 január 10. kedd, 13:32

Január 10-11-én látható a Nemzeti Színházban Shakespeare darabja ifj.Vidnyánszky Attila rendezésében. Az előadást tavaly mutatták be a Gyulai Várszínházban.

Fotó: Kiss Zoltán

Ajánló a darab elé:

Évszázados háborúk után, megfogyatkozva bár, de béke ül Angliára. Az utcán szól a zene, hömpölyög a sör, a pincékben orgia, az embereket beárazzák, a holtakat elfelejtik. “Éljen, hisz béke van!” – harsogja a nép. Egy ember áll csak meg, hogy torz árnyékát nézve, feltegye a kérdést: valóban ez a béke? Richárd hősként harcolta végig a háborút, de a békebeli címlapokon már nem mutatna jól. Egyedül maradt. Gyűlöli a világot, köp a megszokásokra és retteg az unalomtól. Eldönti hát: játszani fog…

„Most, hogy gondolkozom és beszélek, hallom magamban a magamról való beszéd mámorát és az én-től való részegség állapotát élvezem. Ha titkolnám, elárulna és lefokozna. Így, hogy bevallom, csak a látás erejét növeli. Az én? Ha arra jó, hogy az ember gyilkoljon vele, miért ne lenne jó arra, hogy lerészegedjék tőle? Semmitől sem riadok vissza. Nem tisztelem különösebben sem az ént, sem az ellenkezőjét. Az én esetemben is, mint másban, minden attól függ, hajlandó vagyok-e feláldozni valamiért, ami több.” (Hamvas Béla)

Fotó: Kiss Zoltán

Ifj. Vidnyánszky Attila az előadásról:

“Ez számunkra nem egy idézőjeles, ironikus hangvételű béke. A rendszerváltás után születtünk, nekünk mást jelent megbékélni egymással, miközben miránk is rengeteg dolog ragadt a múltból. Annyit szerettünk volna megmutatni, hogy huszonéves fejjel mit nevezünk békének. Háborúk dúlnak körülöttünk, naponta látjuk, olvassuk, miközben ahol felnőttünk azt kommunikálták, hogy béke és jólét van. Ezzel a kérdéssel akartunk foglalkozni. Azt feszegetjük, hogy képes-e az ember elfelejteni a sérelmeit valami fontosabb dologért. Valahogy belénk van kódolva, hogy ellentét, gyűlölet legyen. Az egész darabban, ahogy a többi közös munkánkban is – a Rómeó és Júliában, a Liliomfiban és Athéni Timonban – valami nagyon hasonlót érzékeltünk: hogy az ember úgy van összerakva, hogy keresse az ellenségét. Ezt a magot kutatjuk állandóan, hogy mi az alapkonfliktus, ami örökösen arra buzdít bennünket, hogy menjünk valamivel, valakikkel szembe. III. Richárd e tekintetben is nagyon izgalmas figura. Az ő személyisége miatt választottuk a darabot. Richárd nem gonosz, csak kíváncsi, hogy meddig tud elmenni, meddig tűrjük el őt. Kíváncsi, hogy mi alapján döntjük el, mi a jó és a rossz, lehet-e fekete-fehéren nézni a világot. Azt hiszem, a világ ennél sokkal ravaszabb.” (fidelio.hu)

William Shakespeare
III. Richárd
Dráma 2 részben

Fordította és a szövegkönyvet írta: Vecsei Miklós

III. Richárd Trill Zsolt
Erzsébet Eszenyi Enikő m.v.
György, Edwárd, Tyrell Hegedűs D. Géza m.v.
Margit Szűcs Nelli
Anna Trokán Nóra m.v.
Buckingham Dóra Béla m.v.
Catesby Patkós Márton m.v.
Hastings Mészáros Martin e.h.
Rivers Kovács Tamás e.h.
Stanley Krausz Gergő e.h.
York herceg Böröndi Bence m.v.
Erzsébet fiatalabb fia Szabó Sebestyén László
Erzsébet lánya Barta Ágnes e.h.
Brakenbury Bordás Roland e.h.
Pap Berettyán Sándor e.h.
Polgár Berettyán Nándor e.h.
Gyilkos I. Gyöngyösi Zoltán e.h.
Gyilkos II. Lestyán Attila e.h.

Zene: Kovács Adrián
Rendezőasszisztens: Kernács Péter
Rendező: ifj. Vidnyánszky Attila

 
 

Kapcsolódó anyagok