“Az improvizáció visszaadta a színházi hitemet” – Villáminterjú Balsai Mónikával

2017 február 07. kedd, 7:00

Február 11-én mutatja be a Scallabouche Társulat a Jurányi Inkubátorház Kamaratermében Waiting for HÍRÓZ című új előadását Alexis Latham rendezésében.

A produkcióról:

A darab egy családtörténet, akiknek az élete az I. világháború és a vörös, később fehér terror ideje alatt fenekestül felfordul, majd a 30-as évekre konszolidálódik, és épp összegyűlnek, hogy másnap reggel vendégséget tartsanak a lakásukban, amikor derült égből villámcsapásként fény derül egy szörnyű titokra, hazugságra a család életében, ami mindenkire és mindenre hatással van.

A történet 1935-ben játszódik, műfaját tekintve családi dráma. Ezzel párhuzamosan 2017 maga a valóság, vagyis mindig az aznapi előadás ideje.

A korszak, egy történelmi időkeret, a hangsúly a család egyes tagjaira került, a családon belüli titkokra, traumákra, amiket előszeretettel söprünk a szőnyeg alá.

Vajon meddig lehet fenntartani, átörökíteni vagy épp túlélni egy család minden tagját érintő hazugságot?

Az előadás egyik szereplője Balsai Móni, aki első alkalommal dolgozik a Scallabouche Társulattal.

Villáminterjú: 

Már a társulati lét alatt is sok helyen játszottál, a szabadúszásnak köszönhetően pedig még inkább kinyílt számodra a világ. Nem okoz nehézséget, hogy egy új csapatban mindig mindent elölről kell kezdeni?

Nem, sőt, nagyon szeretek új emberekkel találkozni, új impulzusokat kapni.

Hogyan jött a közös munka ötlete a Scallabouche Theatre-rel?

Garai Juci dramaturgnak – akivel korábban dolgoztam már együtt – jutottam eszébe és javasolta Alexisnek, hogy a következő darabba hívjanak meg engem is.

Mennyire áll hozzád közel az improvizációs technika?

Nagyon élvezem az improvizáció nyújtotta szabadságot, mondhatni, visszaadta a színházi hitemet és játékkedvemet, mert az utóbbi időben színházi szempontból nem voltam felhőtlenül boldog. Most viszont újra eszembe jutott, hogy miért szeretem ezt csinálni.

És miért?

Az együttgondolkodásért, a közös játékért, felszabadító érzés, amikor mindenki egy irányba törekszik. Csapatjátékosnak tartom magam, ezért szerettem a társulati létet is, a szabadúszás pedig lehetőséged ad most arra, hogy még több csapatban, helyzetben kipróbálhassam magam.

A próbákon szövegre improvizáltatok, vagy a ti ötleteik alapján írja meg Kiss Márton a Waiting for HÍRÓZ c. darabot?

Utóbbi, persze, ahol kell, belenyúlnak Alexisszel az improvizációba. A legnagyobb izgalmat az adja, hogy egyesével kapunk instrukciókat, a többiek nem tudják, hogy a karakterünknek éppen mi a célja, így igazán őszinte pillanatok tudnak születni. És ezt mindenki olyan szeretettel és örömmel csinálja! A színházcsinálásnak az örömről kell szólnia, muszáj szeretned csinálni, és az olyan jó, ha lehet, ebben a csapatban pedig nagyon lehet.

Mi árulható el a szerepedről?

Az 1930-as években játszódik a darab, Hudák Annie-t alakítom, aki színésznő Berlinben, és szegről-végről ennek az ábrázolt családnak a tagja. A színésznőségének a szerelemmel, a családdal és a gyerekkel való összeegyeztetésével küzd. Nem tudom, hogy mi lesz még a történetből és Annie-ból, mert kérdés, hogy rengeteg improvizációból mit tartunk meg a végére.

Az előadás központi témája egy családi hazugság, ami nem ismeretlen a drámairodalomban, de az életben sem.

Ettől is annyira érdekes! A hazugság egyszerre tud borzalmasan fájdalmas és hasznos is lenni. A hazugságnak megvannak a maga fokozatai és minőségei, hiszen az elhallgatás is annak számíthat, vagy az, amikor a másik védelmében hazudsz. A hazugsággal minden embernek meg kell küzdenie az életben.

Szerző: Antal Klaudia
Fotó: Brozsek Niki

WAITING FOR HÍRÓZ
írta a SCALLABOUCHE TÁRSULAT és KISS MÁRTON
SZEREPLŐK: Balsai Móni, Chován Gábor, Elek Ferenc, Szalontay Tünde, Messaoudi Emina eh., Szántó Balázs eh.
Dramaturg: Garai Judit, Látvány: Ondraschek Péter, Produkciós vezető: Sáfrány Eszter, Rendezőasszisztens: Stefán Gréta
Rendező: Alexis Latham
Bemutató: február 11. 20:00
Következő előadás: február 12. 20:00