“Ilyenkor bármi megtörténhet” – Chioggiai csetepaté utoljára a Magyar Színházban

2017 február 20. hétfő, 14:00

Február 28-án, kedden, 19 órakor utoljára játssza Chioggiai csetepaté című előadását a Magyar Színház.

Ajánló az utolsó alkalom elé:​ 

​Chioggiai csetepatéban Eperjes Károly, Kéri Kitty, ​Gémes Antos, Fillár István, Horváth Illés, Soltész Bözse, Gáspár Kata, Tóth Éva, Tahi József, Takács Géza, Juhász Róza, Rancsó Dezső, Pavletits Béla és Ágoston Péter minden színházi törvényt, írottat és íratlant megsért

 ​              Mert…

  1. A színész ne térjen el attól, amit a próbán megbeszéltek.
  1. Szánt szándékkal zavarba hozni a kollégát a színpadon – színházellenes magatartás.
  1. Szánt szándékkal röhögtetni a kollégát – még inkább.
  1. Közös röhögés miatt leállítani az előadást – függelemsértés.
  1. Improvizálni csak úgy, bele a vakvilágba – önzőzés.​

  1. Más kellékeket a színpadra vinni, mint amelyekben megállapodtak – előre eltervezett disznóság.
  1. Más poénokat elsütni, mint amelyekben megállapodtak – még inkább.
  1. Igazi művész mélyen lenézi a darabtemetést,
  2. éppen csak imádja, készül rá, és ha együtt nevethet a nézőtér és a színpad
  3. akkor a legboldogabb.

+1. mert a darabtemetés olyan ünnep, amitől mindenki úgy érzi a színházban, hogy most kellene még továbbjátszani a darabot. De mindet akkor kell abbahagyni, amikor a legjobb.

​Vagy nem.

De mégis inkább igen.​

“Carlo Goldoni újító volt, megreformálta a komédiát, megalkotta a polgári vígjátékot. Színészeit arra biztatta, hogy dobják el a maszkokat és a rögzített formákat, szakított a hagyományokkal, például a commedia dell’artéra jellemző improvizációs szöveggel és az emberi természet bemutatására törekedett. Semmi sem érdekel jobban, mint az emberi szív – mondta, és ez az ami fontos nekem is. (…) Ő maga is élt ebben a kis Velence melletti halászfaluban, Chioggiában, ezért nagyon jól ismerte az ott élők mindennapjait, érzéseit. A kirekesztettség, féltékenység, vagy rosszindulat, az ármánykodás mindenhol megtalálható. Ennek ellenére – akárcsak Goldoni – én is hiszek abban, hogy az ember képes a változásra, nevelhető, és sok-sok bonyodalom után egyszer csak minden jóra fordul”. (Kéri Kitty rendező és szereplő a darabról)

Utószó:

A darabtemetés általában vidéki színházakban volt szokás, ahol nagyjából az egész város, közösség látta már az előadást mire eljutottak az utolsóig, tehát soha nem lehetett azt gondolni, hogy valaki jegyet vesz azért, hogy aztán ne azt az előadást lássa, amit szeretne. Aki a darabtemetésre vett jegyet tudta, hogy fergeteges röhögésekre számíthat, akár még úgy is, hogy az előadás lassabban ér véget és a színészek is összenevetnek a nézőkkel.

Ilyenkor bármi megtörténhet.

A színészek bénázása is megengedett, mert bármiből lehet vicc, játék és ezekben a helyzetekben mutatkozik meg leginkább a színészek improvizációs és játék készsége.

A darabtemetés a színészek számára legalább olyan izgalmas, mint a premier.

A nézőknek is.

Az előadásról itt tudhat meg többet!