Mi is az a rodológia? – Elsőként a Színművészeti ad választ

2017 február 22. szerda, 8:09

Néhány nappal a George & Cole zenés színházi show nagyszínpadi bemutatója után a III. éves zenész színész hallgatók egy teljesen más műfajban mutatják meg tehetségüket. Február 24-én Bognár Péter Artisjus irodalmi- és Petri György-díjas fiatal költő A rodológia rövid története című verseskötetéből összeállított esttel jelentkeznek. A korábbi vizsgafeladatból született előadást Gothár Péter rendezi.

Hogyan lett a verseskötet egy vizsgaelőadás alapanyaga?

Gothár Péter bement az Írók Boltjába és sok más könyvvel együtt megvette az én verseskötetemet is. Elolvasta, megtetszett neki és úgy döntött, ebből csinál vizsgát a III. éves zenés színész hallgatóknak” – meséli Bognár Péter, aki minderről akkor szerzett tudomást, amikor az osztály már dolgozott a versekkel és őt egy beszélgetésre invitálta Gothár. „Bementem, elmagyaráztam, hogy szerintem miről szól a kötet, Péter azt mondta egyáltalán nem erről szól és kifejtette, hogy szerinte miről szól.” Bognár Péter úgy gondolja, Gothár azért választotta az ő verseit alapanyagul, mert azok „elég klasszikusak, miután a magyar metrikai hagyományt használják, mégis nagyon maiak, élőbeszédszerűek. Minden vers mögött egy másik helyzet, egy másik személy áll. Vagyis könnyen megoldhatók kis jelenetekként.

Bognár Péter

A kötet felépítése

A kötet két síkon mozog. Az egyik a rodológia nevű fiktív tudomány történetét mutatja be. Ezekben a versekben megismerhetjük magát a tudományt, híres tudósait, hogyan és milyen módszerekkel dolgozik, kik és mikor alapították. Ez többé-kevésbé kötött versformát, tudományos nyelvezetet használó költészet, fejtegeti Bognár Péter, a másik pedig a tudományág produktumait mutatja be. Ugyanis a fikció szerint a rodar nevű szerkezetek rodokat gyűjtenek be, a tudományág ezeket vizsgálja, és ebből szednek ki valamiféle emlékanyagokat, amik maguk a versek. Kapunk megszólalásokat a XI. és XV. századból épp úgy, mint a XX. századból. A kötet ily módon végigkíséri az olvasót a magyar költészet történetén. (Az ufológia egyébként valóban számon tart egy rod nevű ufó típust – így keveredik valóság és képzelet.)

A kerettörténet születése

„A modern kötészet egyik alaptézise, hogy abban egy lírai én szólaljon meg. Azaz egyes szám első személyű közlés van, és általában negatív dolgokról kell beszámolni: a lírai én elmondja, mennyire szenved és milyen nehéz az élet. De ez nem mindig volt így, és nem is feltétlenül kell, hogy így legyen” – véli Bognár Péter, aki számára sokkal gazdagabb a költészeti hagyomány – ahol például ott vannak a szerepversek, balladák, elbeszélő költemények is –, mint a mai magyar költészet, ahol többnyire a lírai én nyilatkozik meg. Részint ezért választotta ezt a formát, másrészt nagyon érdeklik az áltudományok, az összeesküvés elméletek, és mindenképpen foglalkozni szeretett volna ezzel a területtel. „Az egy döbbenetes világ. Nettó költészet. Fizikából és más egyéb tudományokból nyert szavakkal és azok átalakításával, amiknek semmi valóságreferenciája nincs, kreálnak egy világot. Ami egy nagyon izgalmas, gazdag terep.”

Előre meghatározott alaptézisek és tények

Az alaptények: vannak a rod nevű szemmel nem látható, de érzékelhető lények, amikről nem tudjuk, hogy micsodák. A rodarok képesek befogni és vizsgálni a rodokat. Nem tudjuk, de azt vélelmezzük, hogy a rodok valamiféle emlékanyagok, elpusztult lenyomatok. Nagy precizitással leírt mérő műszerek és működésük. Neves kutatók. „Az volt a cél, hogy az egész hasson úgy, mintha valóságos lenne. Azért becsapós a dolog, mert ha az ember elkezd azután keresni a neten, hogy „rod”, nagyon jó minőségű dokumentumfilmet találhat, ami bemutatja, hogy ezek tényleg léteznek, még fotók is készültek róluk. Tehát tényleg kutatják, csak egyáltalán nem úgy, ahogy ebben a kötetben szerepel. Egyébként elég sokan elhitték…” – magyarázza Bognár Péter.

A vers a XXI. században

Bognár Péter, aki a magyar versforma történetéből írta disszertációját, azt mondja, hogy a versolvasás viszonylag új jelenség. A magyar irodalomban a XVIII. század közepétől datálható, azt megelőzően inkább énekelték a szövegeket. Hasonló a helyzet ma is, amikor a líra a különböző zenelejátszókon keresztül szól hozzánk a különféle megzenésített verseknek köszönhetően. S hogy miért nem vesznek az emberek manapság verses köteteket, annak Bognár Péter szerint oka lehet az is, hogy „a költők lemondtak arról, hogy szórakoztassák az olvasókat. Az, hogy a fizika legújabb eredményeit nem érti egy nem fizikus, természetes, de az, hogy a költészet legújabb eredményeit csak egy irodalomtörténész érti, az nem természetes. Nekem ez nem tetszik. Nyilván úgy is érdemes írni, de azért nem lenne baj, ha sikerülne az olvasókat visszahódítani.”

Bognár Péter azért szereti a költészetet…

„…mert a verses szerkezet, a metrikai rendezettség rettentően érdekes. Izgalmas, hogy bizonyos megkötésekkel kell írni és ezeket kell használni. Ha ez működik, rengeteg új ötletet ad. Nem az történik, hogy kitalálom, mit akarok elmondani, aztán belepasszírozom a versbe, hanem használok egy formát, és ahogy elkezdem működtetni, az valahogy kapcsolatba kerül azzal, amit gondolok és ebből a kettőből születik meg valamilyen tartalom. A forma ellenállása nagyon sokat tud segíteni. Ezért szeretek verset írni.”

 

Szerző: Spilák Klára

Színház.org