Illúziók a Rózsavölgyiben – Villáminterjú az alkotókkal

2017 március 09. csütörtök, 7:01

Március 3-án mutatta be a Rózsavölgyi Szalon Ivan Viripajev kortárs orosz szerző Illúziók c. darabját. A Vörösmarty Színházzal koprodukcióban készült előadásról Hirtling István,  Tóth Ildikó és Varga Mária mesélt.

Röviden a darabról:

Két házaspár groteszk humorral megírt történetét négy színész meséli el. Az ötven éven át tartó, egymásba fonódó-gabalyodó történet során fokozatosan kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, semmi nem úgy történt, ahogy a szereplők visszaemlékeznek az életükre. Az emberi érzelmek, az emberi emlékezet csupa illúzióból próbálja felépíteni a boldogságnak, a szerelemnek hitt légvárát. Az előadás fanyar, egyszerre kacagtató és melankolikus hangvételével, nemes szórakoztatás keretében szól férfi és nő drámai felismeréseiről.

Tóth Ildikó Debreczeny Csaba, Varga Mária, Hirtling István - Rózsavölgyi Szalon: Illúziók

Tóth Ildikó Debreczeny Csaba, Varga Mária, Hirtling István – Rózsavölgyi Szalon: Illúziók (fotó: Éder Vera)

Villáminterjú Hirtling Istvánnal:

Milyen gondolatai vannak a történettel kapcsolatban?

Az emberek néha úgy élik az életüket, hogy mindenáron valami konvencióhoz akarnak ragaszkodni és nem mernek kilépni a társadalom kikényszerítette komfort zónából. Amikor ezzel szembesülnek, megpróbálnak változtatni, alkalmazkodni, vagy belerokkannak. Velem, mint színésszel, az a baj, hogy a saját ügyemmel vagyok elfoglalva, és amikor a darab egészére vagy összképére kérdeznek rá, akkor nagyon nehéz az általam megélt mikroklímából kinézni.

Mi a darab érdekessége?

Az elmúlt napokban megfogalmazódott bennem, az a darab érdekessége, hogy monológok sorozata; nagyon kevés dialóg szituáció van benne. Furcsa tapasztalás volt, hogy a négy szereplő karaktere és jelleme azon keresztül körvonalazódik a néző számára, ahogy az egyes szereplők a saját környezetükről és partnereikről beszélnek. Milyen színben akarják feltüntetni magukat és mulasztásaikat a külvilág számára, ezt hogy színezik, hogy tompítják vagy minimalizálják. Viripajev hétköznapi helyzeteket teremt, mégis nagyon érdekesen bomlik ki a négy ember gazdag jellemparádéja.

Hirtling István, Varga Mária - Rózsavölgyi Szalon: Illúziók

Hirtling István, Varga Mária – Rózsavölgyi Szalon: Illúziók (fotó: Éder Vera)

Úgy tűnik, nehéz külön beszélni a szereplőkről, annyira szorosan összefonódnak a történetben.

A darab első felében a szerző jobban elkényezteti a két női szereplőt, akik sokat beszélnek az éppen távol lévő emberekről, és így ismerjük meg, hogy velük, a hölgyekkel, mi is történt. Ez a négy ember egy élettérben, egy életkörben éli az életét, a barátságuk és fiatalkori kapcsolatuknak köszönhetően és ezen keresztül tükröződik minden egyes esemény. Nagyon közel állnak egymáshoz, nehéz ettől elvonatkoztatni.

A Rózsavölgyi Szalonban ez már a negyedik munkája.

Mindegyik szerepem nagyon speciális volt, az első „A Kappan, a csirke és a marabu” című múlt századi kuplékból összeállított est volt, Fodor Annamáriával és a szép emlékű Józsa Imrével. Színtiszta próza volt Spiró György nagysikerű „Elsötétítés” c. előadása Söptei Andreával és Szervét Tiborral, a Rejtélyes Viszonyok Lábodi Ádámmal pedig egy lélektani krimi, két férfi lelki mélyrepülése egy nő körül. Most pedig itt a negyedik előadás, ahol monológok sorakoznak egymás után. Hargitai Iván rendező kitalált egy érdekes játék és/vagy életteret ennek a négy embernek, ami közös nevezőre hozza őket. Nemcsak a színészektől kíván rendkívüli erőfeszítést, de a nézőknek is izgalmas kihívás lesz.

Tóth Ildikó - Rózsavölgyi Szalon: Illúziók

Tóth Ildikó – Rózsavölgyi Szalon: Illúziók (fotó: Éder Vera)

Villáminterjú Tóth Ildikóval:

Miről szól az Illúziók?

Nem szeretném teljesen elmondani a történetet, mert a darab egyik izgalma pont abban rejlik, hogy sok apró mozaikból és történetrészletből hogyan áll össze egy teljes egész. Az előadás során négy ember elmeséli két házaspár történetét. Nem tudjuk, hogy saját magukról beszélnek-e, vagy másokról, nem tudjuk, hogy valóságos-e a történet vagy a fantázia szüleménye. Az élet „nagy” dolgairól szól, mint élet, halál, szerelem, hűség, stb., és van-e és mi az értelme ennek az egésznek. Az emberek általában arra törekednek, hogy legyen valami állandóság, fogódzó az életükben, a kapcsolataikban, miközben valójában minden képlékeny és kiszámíthatatlan. Ennek a furcsa masszájáról szól ez a történet.

Hogyan épül fel a történet?

A darab sok apró történetfoszlányból áll. A szerző, Ivan Viripajev, mesterien adagolja a részleteket, matematikai pontossággal van megírva és lefordítva is a darab. Gazdag szóhasználat, barokkosan burjánzó mondatok, mindent ezer módon körbejár, aztán ez átcsap egy tartalmi minőségbe.

Mesélj a szerepedről.

Az egyik nőt alakítom, de ebben az előadásban inkább azt emelném ki, hogy a darabban szereplő négy embert mi köti össze. Nem az a lényeg, hogy másfajta karakterek, hanem az, hogy hasonlóan gondolkodnak az életről, érzik annak képlékenységét, mindenki kiszolgáltatottja a saját vágyainak és érzéseinek és annak is, hogy ezek az érzések igazak-e vagy sem. Sokszor elcsúszkálunk egymás mellett. Kinyitunk egy ajtót a szívünkben, de a másik még nem érett meg rá abban a pillanatban, hogy belépjen rajta. Aztán hirtelen lenéz ránk a mindenség és két lélek mégis összeér. A közös nagy magány egymásba kapaszkodva mégis feloldható.

Hirtling István, Varga Mária, Tóth Ildikó - Rózsavölgyi Szalon: Illúziók

Hirtling István, Varga Mária, Tóth Ildikó – Rózsavölgyi Szalon: Illúziók (fotó: Éder Vera)

Milyen kihívást tartogat egy Rózsavölgyi Szalon és a székesfehérvári Vörösmarty Színház közti együttműködés; két helyen játszani ugyanazt az előadást?

Vidéken nincs lehetőség sokat játszani egy darabot. Azon szocializálódtam, hogy Pesten legalább 50 előadást ér meg egy darab, vidéken maximum 20-25 előadást. Sok munkát, energiát, gondolatot belerakunk, és mire összeérik, addigra elfogy a víz, amiben úszni lehetne. Adott a színpad adta szűk mezsgye, amin próbálunk, ez ad egyfajta biztonságot. A szőnyegen kívüli tér jelentheti a kihívást: másképp ülnek a Szalonban a nézők, mint a Vörösmarty Színház Stúdiójában, másképp használjuk a hangerőnket, stb.

Milyen történelmed van a többi alkotóval?

Hargitai Iván rendezővel nagyon régen egy társulatban voltunk az Új Színházban, de az ott töltött négy év alatt nem dolgoztunk együtt. Azóta eltelt húsz év, és találkoztunk Székesfehérváron, amikor ideszerződtem. Iván megtalálta az anyagot, és felkért erre a szerepre. Varga Marival többször dolgoztam már korábban, ebben az évadban is játszunk együtt, Debreczeny Csabával még nem dolgoztunk együtt, Hirtling Pistivel tavaly Fehérváron csináltunk egy előadást. Mindenki ismerős, barát, kíváncsiak vagyunk egymásra, és egy igazán izgalmas, értékes anyaggal foglalkozunk.

Varga Mária - Rózsavölgyi Szalon: Illúziók

Varga Mária – Rózsavölgyi Szalon: Illúziók (fotó: Éder Vera)

Villáminterjú Varga Máriával:

Mit gondoltál Ivan Viripajev Illúziók című darabjáról a szövegkönyv elolvasása után?

Tetszett a történet, megmosolyogtam az egészet. Csakhogy akkor még nem fedeztem fel, hogy mekkora energiákat vesz majd ki belőlem a szöveg elsajátítása. Nem egyszerű. A nyelvezete rendkívül egységes, nagyon jó formában íródott, sajátos világa van.

Hogyan foglalnád össze a darab mondanivalóját?

Az emberi kapcsolatokról, a társunkkal való együttlétről, magáról az életről szól. Miket veszünk észre, és miket nem, mik derülnek ki évekkel később. Mennyire figyelünk egymásra, mennyire tudunk egymás belső életéről, titkairól. Ami kívülről látva harmonikusnak tűnik, az valóságos-e, mennyi az alapja.

Tóth Ildikó, Varga Mária, Debreczeny Csaba, Hirtling István - Rózsavölgyi Szalon: Illúziók

Tóth Ildikó, Varga Mária, Debreczeny Csaba, Hirtling István – Rózsavölgyi Szalon: Illúziók (fotó: Éder Vera)

Mit lehet tudni a szereplőkről?

A darab szereplői jól szituált polgárok, jólétben, családban élnek, utazgatnak. Azt mondhatná valaki, akinek anyagi és egyéb gondjai vannak, hogy ezeknek az embereknek nem lehetne semmi bajuk az életben. Pedig nagyon is van.

Hogyan ajánlanád az előadást a nézőknek?

Ez nem egy fellengzős, nyafogós darab, a nézőknek alkalmuk lesz elgondolkodni a saját életükön, a barátaikon, a társukon, talán egy kicsit magukba is szállnak majd, de legfőképp remélem, tetszeni fog nekik az előadás.

Milyen a Rózsavölgyiben dolgozni?

Nagyon sok kedves kollégával vagyok együtt, jó velük dolgozni, kitűnő hangulatban zajlik a munka. Debreczeny Csabával most dolgozom először együtt, nagyon örültem neki, mert úgy szeretem őt, ahogy van! Örülök a lehetőségnek, hogy Pesten is és Székesfehérváron is eljátszhatjuk ezt a darabot.