“A Jurányi tényleg olyan, mint egy inkubátorház” – Villáminterjú Stefanovics Angélával

2017 április 26. szerda, 10:00

A Budapesti Kamaraszínház bezárása óta szabadúszó, játszik Pintér Béla Társulatában, emellett öt előadásban is szerepel a Jurányiban.

Stefanovics Angéla (fotó: Talabér Tamás, ujszo.com)

Stefanovics Angéla (fotó: Talabér Tamás, ujszo.com)

A Jurányi Latte interjúja Stefanovics Angélával:

Talán te játszol a legtöbb jurányis előadásban. Milyennek látod a Házban zajló munkát, a közösségét?

Nagyon szeretek a Jurányiba járni, annak ellenére, hogy tőlem távol esik, mivel Pesten lakom. A kezdetektől itt vagyok, együtt ünnepeltük az első születésnapot, szóval ez egy szívemhez közel álló hely. Elképesztő jónak tartom, hogy mindenféle művészeti ágban vannak itt csoportok, mindenkinek van egy kis tanterme, tehát tényleg olyan, mint egy inkubátorház, egy keltető, ahonnan rengeteg jó dolog kerül ki.

A 40! avagy Véges élet a Dumaszínház és a Füge Produkció közös előadása az öregedéssel foglalkozik.

Az alapötlet Bánki Gergő fejéből pattant ki, ehhez keresett partnereket, akik vele nagyjából egykorúak. Ez nem azt jelenti, hogy 40 évesek vagyunk, de 30-on túl már mindenkit foglalkoztathat a 40. Ezért gondoltuk, hogy ez sokaknak érdekes téma lehet.

Hogy jött az És a függöny felhördül ötlete, amelyben színészek vallanak egymásról, magukról?

Ez is Gergő ötlete. Alapvetően színész-stand-upnak indult, de mostanra egyensúlyba került az előadásban a stand-upok és a köztük előadott jelenetek aránya.

A Szülői értekezletben te játszod az osztályfőnököt.

Ez az előadás úgy született, hogy Szabó Bori írt egy kabaré-jelenetet ebben a témakörben. Neki van három gyereke, szóval elég tapasztalt a szülői értekezletekben. A jelenet olyan jól sikerült, hogy azt gondolta, egy egész előadást is lehetne kerekíteni belőle. Valamelyest interaktív az előadás, de nem „nézőgyilkos”. Mindannyiunk számára emlékezetes pillanatokat idéz elő arról az időszakról, amikor mi ültünk az iskolapadban, vagy magukról a szülőikről, ahol annyiféle szülőtárssal találkozhatunk. Mindenkinek maradandó élményt okoz az előadás, volt olyan néző, aki már többször látta.

Kiknek ajánlod az Árpád-ház c. darabot?

Az idősebb generáció a drámaiabb részét értékelheti az előadásnak, a fiatalabbak pedig a szarkasztikus humort. Szerintem mindenkinek tanulságos és élvezhető visszatekintés lehet a történelmünkben.

A Pitbull cselekedeteinek nemrég volt a 78. előadása. Nem először dolgozol együtt a rendezővel, Kárpáti Péterrel. Hogyan kezdődött a közös munka?

Kárpáti Péternek volt egy improvizációs színházi kísérlete Vándoristenek címen, amibe több színészt is bevont, általában négyen-öten játszottunk benne. Nem a tv-ből ismert „vicceskedős”, improvizációs játék volt ez, hanem bonyolult helyzeteket, történeteket játszottunk el. Azzal is kísérleteztünk, hogy a nézőket külön osztottuk, fejhallgatón hallották, amit mondtunk, csak később találkoztak velünk. Valójában egy valós időben történő drámai cselekmény, valódi szituáció jön létre akár szürreális módon is. A Pitbull-t ezek után írta, és abban is fellelhető valami ebből a kísérletből.

Kérdezett: Bordás Katinka
Forrás: Jurányi Latte

 
 

Kapcsolódó anyagok