“Bartók elvont, korszerű, európai” – Újabb estre készül Bálint András

2017 szeptember 07. csütörtök, 7:00

Fülei Balázs zongoraművész és Bálint András színművész közös estje Bartók két hangját szólaltatja meg. Az egyik alátámasztja a másikat: a felcsendülő zongoradarabok Bartók zenébe szublimált lelki énjének, a felhangzó levél-részletek pedig Bartók magánjellegű megnyilatkozásainak, emberi kapcsolatainak, szeretetének, szarkazmusának, figyelmességének fragmentjei. Ezek a fragmentek mégis egy teljes képet alkotnak – Bartóknál a részletek is a nagy egészbe oldódnak.

A felhangzó számos Bartók-mű között megtalálhatók olyan ismert darabok is, mint az Allegro barbaro, az Este a székelyeknél, továbbá részletek hangzanak el a Tizenöt parasztdalból, a Mikrokozmosz köteteiből és a Gyermekeknek ciklusból is.

Galgóczy Judit, rendező az estről:

“Magyar embernek ezt ugyanúgy kellene kiáltani, mint az olaszoknak a Viva Verdit. A mi részünkről ez a kiáltás néma. Némely emberben belül hangzik talán. Most, mert itt az idő, most vagy soha, én azt mondom, – nem kiáltom-, hogy Viva Bartók. 
A különleges, melegszívű ember, a világhírű magyar zeneszerző a zseni. Éljen! A törhetetlen jellemű génius! A rendkívüli tehetségű zeneszerző, aki magyarságát egyetemes hangzásvilágba komponálta. Aki a mi és a világ zeneszerzője lett. Viva Bartók!”

Bálint András

Interjú Bálint Andrással:

Egy ideig ön is tanult zongorázni, az első „szakmai” találkozása Bartókkal mégsem a zene felöl indult.

-Tizenhét éves voltam, gimnazista, amikor a Bartók Béla út elején, a Móricz Zsigmond körtérnél felavatták a Bartók emléktáblát, és én szavaltam az ünnepségen. Illyés Gyula Bartók című versét mondtam, a mai napig tudom egyébként, csodálatos vers. Tehát ez az első találkozás is tulajdonképpen az irodalom felől jött.

-És a következő?

-Amikor a Magyarország messzire van című önálló estemet csináltam az emigrációról, ez is jó régen volt. Emigránsok írásait válogattam össze, egészen Mikes Kelementől kezdve, és az előadóest végén elmondtam, ki mindenki hagyta el ezt a hazát 1850 óta. Jó hosszú felsorolás volt, Kossuthon és Bartókon át egészen a személyes ismerősökig – elmondtam a testvérem nevét is, aki 1977-ben disszidált. Ezt a részt úgy szerkesztettem meg, hogy halkan megszólal Bartók Concertója, és ahogy én mondom a névsort, erősödik a zene, az a bizonyos 5. tétel, és elnyomja a neveket. Elég erős hatása volt, lényegében ez volt az előadóest vége, pontosabban az utolsó előtti szám, mert utána még elmondtam egy Konrád György prózát. Tehát ennél a műsornál is Bartók jutott eszembe, a Concertónak ez a része. Sokat hallgattam akkoriban.

Bálint András és Fülei Balázs

Előbb mutatott egy fotót, egy párizsi Kékszakállú előadás plakátját. Oda hogyan került?

– Öt évvel ezelőtt felhívtak az Orchèstre de Paris-tól, hogy Christoph von Dohnányi vezényli a Kékszakállút, és azt hallották, hogy én híres magyar színész vagyok, biztosan el tudom mondani a prológot. Nagyon megtisztelő meghívás volt, és el is mentem Párizsba, volt egy főpróba nap és két előadás, természetesen magyarul. Christoph von Dohnányi egy szót nem beszélt magyarul, és persze a német bariton meg az orosz mezzo sem. Végigültem a próbát, és utána mondtam a két énekesnek, hogy ha megengedik, kijavítanék néhány hangsúlyt. Kvázi korrepetáltam őket magyarul, pár tanácsot adtam, nagyon hálásak voltak. Jó előadás volt, szerettem, benn ültem a zenekarban.

Bálint András

Úgy tűnik, erős kapcsolódásai vannak a zenéhez, hiszen gyakran hívják nem prózai előadásokba.

-Nem igazán vagyok zeneértő, de valahányszor zenés produkcióban vettem részt, azt mindig nagyon élveztem. Voltam narrátor Sztravinszkij darabjában, A katona történetében, voltam narrátor Honegger Johanna a máglyán című oratóriumában, Mozart operában is játszottam – Szelim pasát a Szöktetésben, a Titus kegyelmében pedig megint csak én voltam a narrátor. Ezek mindig nagyon nagy élmények. Amikor a felkérés érkezett, hogy egy zongoraművésszel Bartók leveleket mondjak, akkor nekem az nagyon jól esett, szívesen vállaltam.

Sok estjét láttam már, legutóbb a Heltait, és az jutott eszembe, hogy bár idáig mindig költőkkel, írókkal foglalkozott az estjein, alapvetően Bartók is illik a sorba, hiszen a habitusa rímel az önére. Nem véletlen, hogy amikor azt kérdezik, alakítaná-e József Attilát, mindig azt mondja, hogy azt meghagyja Jordán Tamásnak.

-A személyiség, az a legfontosabb. Mindig olyat választottam, akinek az alkata nem áll nagyon távol az enyémtől. Heltai vagy Arany János, vagy Kosztolányi, vagy Radnóti, Márai, Babits. Most Bartók személyisége érdekel, azt mondja róla Illyés, hogy szikár, szigorú zenész, hű magyar. Egy karakter, egy hanghordozás, egy szerep, amit nekem kell eljátszanom, még én sem tudom pontosan, milyen lesz a színpadon. Az biztos, hogy nagyon kell majd figyelnem a zenére. Remek válogatás, és mondjuk ki, hogy ez döntően Balázs érdeme. Mi, Judittal néha hozzászóltunk, mondtunk pár ötletet, hogy milyen irányba menjünk, de alapvetően Balázs válogatta a leveleket, és nagyon jól.

Bálint András és Fülei Balázs

Bálint András és Fülei Balázs

Most, hogy már nagyon sok Bartók levelet elolvasott, hogyan látja, melyek az ezekből kiolvasható, leglényegesebb személyiségvonások?

-Szikár, szigorú, nagyon intellektuális, nagyon alapos. A szigorú, az nagyon illik rá. Nagyon elszánt. Nem hagyja magát. Elvont, korszerű, európai. Nagy formátumú személyiség. Nagyon okos. Törekszik a pontosságra, annyira pontosan fogalmaz a levelekben, hogy meggyőződésem: hosszú ideig gondolkozott, hogy mikor milyen jelzőt használjon. Én azt pártoltam, hogy sok személyes szál is legyen a műsorban, szerelmes levelek, családi levelek, Geyer Stefihez, Ziegler Mártához, Pásztory Dittához. Ezekből az derül ki, hogy nagyon szemérmes szerelmes, és azt hiszem, gátlásos is, ezt kell majd valahogy érzékeltetni. Szerettem volna megmutatni azt is, milyen viszonya volt a gyerekeivel, ezért a fiainak írt leveleiből is válogattunk. Ezek szerint igazán jó apa, törődő, figyelmes szülő volt. Ezt olvasom ki a levelekből.

A leveleken kívül hozzáolvasott még a szerephez?

-Két könyvet kölcsönöztem. Az egyikben Kodály, Szabolcsi Bence, és a többi pályatárs emlékezik Bartókra, a másik pedig a fia, Bartók Péter Apám című könyve. A visszaemlékezésekből is nagyon sok minden kiderül arról, hogy milyen személyiség volt. A megszállottsága, a meg nem alkuvása, például visszautasítja, hogy protekcióval felvegyen valakit a Zeneakadémiára, és hogy a szerinte megérdemeltnél jobb jegyet adjon az egyik tanítványának. Egyértelmű a politikai kiállása is, hogy vállalja, elmegy a bizonytalanba. Ez azért ritka és csodálatos.

Sok mindenben hasonlít a gondolkodásmódja az önéhez?

-Én úgy mondanám inkább, hogy fölismerek benne néhány saját gondolatot is. Ilyen szempontból ez nagyon hasonlít az önálló estjeimre, bár ezt nem én állítottam össze, inkább csak beleszóltam a válogatásba, és ez természetesen nem egy önálló est. Mint minden szerepnél, itt is azt nézem, mi az, amiben én ehhez a figurához hasonlítok, mit tennék én Hamlet királyfi helyében, vagy mit csinálnék, ha Tuzenbach báró lennék, mit csinálnék, ha Oidipusz király lennék. Az ember mindig ezt keresi, ha valamilyen szerepet játszik: a saját karakterét próbálja belehelyezni abba a helyzetbe.

Mikor, hol lesz látható a Viva Bartók!?: Szeptember 26-án, 19 órakor, a Radnóti Színházban.

Az estre itt válthat jegyet.

Szerző: Bokor Gabriella

Fotó: Brozsek Niki

 
 

Kapcsolódó anyagok