80. előadásához érkezik A Pitbull cselekedetei – Interjú Kárpáti Péterrel

2017 október 03. kedd, 11:21

A Titkos Társulat legsikeresebb előadása. Három év alatt számtalanszor ment a Trafó mellett, egy kocsma koncertterében, azonkívül megjárt több hazai és külföldi fesztivált, játszották Párizsban és Berlinben is. Mivel a Trafó melletti kocsmát átalakították, ezért a Pitbull csapatának költöznie kellett. A Jurányiban nem csak új helyen, de új lendülettel, új színekkel gazdagodva kelt új életre az előadás.

Az előadásról:

A Pitbull cselekedetei a mai magyar társadalmi valóságot párkapcsolati, érzelmi és szociális problémákat, válságokat ötvözi egy több ezer éves ősi kisázsiai legendával, amely a Koránban, a zsidó hagyományban, a keresztény krónikákban és magyar népmesékben is szerepel. A történet szerint az ősi legendák dühös prófétája sok ezer éves kóborlás után Budapestre érkezik. Leszáll a nemzetközi vonatról a Keleti pályaudvaron, és az útjába kerülő összes lakásba becsönget szállásért. Egészen a Tűzoltó utcáig, ahol végül egy szükséglakásba befogadják. A próféta (Nagy Zsolt) felborítja az ott lakó férfi és nő (Stefanovics Angéla és Szabó Zola) életét. Provokál, megváltoztatja a valóságot, és a saját prófétai igazságszolgáltatása jegyében megdöbbentő dolgokat cselekszik. Az előadás történetvezetése David Lynch dramaturgiájához hasonlít, amelyben egyik pillanatról a másikra fordulnak a helyzetek viccből véresen komollyá, majd oldódnak fel ismét. Nyelvében a mai pesti köznyelv töredezettsége és a legendák mitologikus, képes beszéde keveredik.

Kárpáti Péter / Fotó: Gulyás Dóra

Kárpáti Péter / Fotó: Gulyás Dóra

Interjú Kárpáti Péterrel:

A Pitbull cselekedetei elérkezett a 80. előadásához. Honnan hova jutott el az előadás, hogyan változott a 6 év alatt, amióta játsszátok?

Hatalmas változás volt, hogy az előadás átkerült a Jurányiba. Anno a Trafó előadótereként szolgáló Tündérgyár – ma Élesztő – nevű kocsma koncertterében mutattuk be, ahonnan el kellett költözzünk, és ha nem hozhattuk volna át a Jurányiba, akkor meg kellett volna öljük az előadást. Sok minden megváltozott, mert korábban egy erős, de borzasztóan nyomasztó térben játszottuk, itt a Jurányiban sokkal tágasabb, barátságosabb, egyúttal szokványosabb közegbe került. Örülök annak, hogy ezáltal új színei jöttek elő az előadásnak.

Ha nem kell helyszínt változtatnotok, akkor kevésbé változott volna az előadás?

Akkor is más lenne, csak más irányba indult volna el, hiszen minden előadás változik, csak van, amelyiknek nincsenek ennyire biztonságosan lerakva az alapjai, ezért elképzelhető, hogy jobban szétesik, és elmegy az egész valamiféle esztrádműsor irányába, de itt nem volt erről szó, mert bár mindig más, de mindig nagyon koncentrált az előadás.

A Pitbull cselekedetei / Nagy Zsolt

Mi volt a fő mozgatórugója a darab megszületésének?

Megírtam a darabot, amit nem akartam bemutatni, hanem csak sorvezetőnek szántam egy improvizációs sorozathoz. Rengeteget foglalkoztunk egy bizonyos improvizációs technikával. Akkoriban alakult ki egy erős mag a színészekből, és velük szerettem volna ezt a fajta technikát gyakorolni. A színészek nagyon szerették az imprókat, ám amikor elolvastuk közösen az új darabomat, ők javasolták, hogy inkább ezt csináljuk meg, és hagyjuk a fenébe az imprót. Kissé váratlanul ért a kérésük, de végül ezt az előadást hoztuk össze. Az első pillanattól kezdve éreztük, hogy nagyon izgalmas lesz az egész. Még be se mutattuk, amikor már meghívást kapott a Pitbull Párizsba. Berlinben is jártunk vele egy fesztiválon, Magyarországon is rengeteg helyen jártunk vele. Most is meglepődtem azon, hogy már hat éve megy az előadás, és amikor rákérdeztem a Jurányi jegypénztárban, hogy állnak a jegyek, kiderült, hogy teltházas.

Az improvizáció miért keltette fel az érdeklődésedet? Mitől annyira más?

Ezt nagyon hosszadalmas lenne elmondani. Egy jó színházi előadás esetében a színészek úgy tesznek, mintha előadás közben jutnának eszükbe a mondatok, mintha minden akkor és ott, spontán történne meg velük, és ha ezt jól és hihetően csinálják, akkor a néző is úgy tesz, mintha elhinné. Van egyfajta cinkos hazugságjáték köztük. Te is tudod, én is tudom, tegyünk úgy, mintha… Aztán egyszer csak elkezdett foglalkoztatni a gondolat – mi lenne, ha tényleg?

 

Ezt a technikát igyekszel azokba az előadásaidba is belecsempészni, amik hagyományos színházi előadások?

Igen, van, amiben ezt fel lehet használni. A Titkos Társulat előadásai pont az ilyen típusú határátlépéseket keresik, amikor valóban ott és akkor születik meg minden, illetve ha nem is feltétlenül ott születik meg, a néző mégis higgye azt. Ha igazán jól megy, és tényleg annyira természetesen történik minden, akkor a nézőknek meggyőződésük, hogy legalább az előadás háromnegyedét az ott, előttük megszülető improvizáció teszi ki. Mindig nagyon örülök, ha ez összejön.

A közönség hogyan viszonyul ehhez a műfajhoz?

Az az érzésem, hogy van, amikor ez elbizonytalanítja őket, ha nem tudják eldönteni, hogy amit látnak, az igaz vagy sem. A színházban tulajdonképpen az a megnyugtató, hogy mindenről tudod, hogy bepróbálták, ezért biztonságban vagy. Az rossz értelemben elbizonytalaníthat, amikor nem tudod eldönteni, hogy ez most tulajdonképpen micsoda. Ugyanakkor látszik, hogy van ez iránt a műfaj iránt érdeklődés. Azt gondolom, hogy ez egy jófajta provokáció, amire szükség van.

A Pitbull cselekedetei / Nagy Zsolt, Stefanovics Angéla

A Pitbull cselekedetei / Nagy Zsolt, Stefanovics Angéla

Most mutattátok be a Trafóban a Tótferi-t. Mindig a legújabb, a legfrissebb az éppen aktuális kedvenced vagy nem rangsorolod ilyen módon a darabjaidat?

Nyilván mindig idő kell arra, hogy megemészthessek egy új darabot a bemutatást követően, de a mostaniról elmondhatom, hogy különlegesen jól sikerült. Az az érzésem, hogy eddig három előadás lett igazán jó: a Pitbull, a Tótferi és a Negyedik kapu. Nagyon jó visszatérni egy olyan előadáshoz, ami már hat éve fut, már csak azért is, mert több színész is azonos a két előadásban, és együtt éljük meg a változásokat.

A Tótferiben használsz bármilyen improvizációs technikát?

Nem, az teljesen más, mivel elég sűrű a nyelve, pontosan lehet tudni, hogy az nem ott és akkor születik meg.

Kárpáti Péter / Fotó: Gulyás Dóra

Kárpáti Péter / Fotó: Gulyás Dóra

Úgy gondolod, A Pitbull cselekedetei megéri majd a 100. előadást is?

Nem tudom. Egyszer-kétszer úgy gondoltam, le kellene venni, mert fáradtabb volt, de aztán mindig új erőre kapott, és feléledt az előadás. Két döntő szempont van: az egyik a Jurányi Házé, hogy van-e kellő érdeklődés a darab iránt, van-e közönség, a másik pedig, hogy él­-e az előadás, van-e benne mit bányászniuk a színészeknek? Nagyon örülök annak, hogy folytatjuk, mert tavasszal abszolút úgy tűnt, van még vele dolgunk. A Szörprájzpartinak szintén Nagy Zsolt volt a főszereplője, ami nagyon jól ment, ám pont a 80. előadásnál mondtuk azt, hogy köszönjük, nekünk ebből ennyi elég volt. Jó volt, de kinőttek a színészek a szerepekből, ezért abbahagytuk. Egyelőre nem gondoljuk ezt a Pitbullal kapcsolatban, de amint valamelyik színész ezt megpendíti, rögtön átbeszéljük a dolgot, és szólok Vikinek (Kulcsár Viktória, a Jurányi Inkubátorház vezetője). Jelenleg még mindannyiunknak nagyon fájna a szíve, ha nem folytatnánk a szériát.

Szerző: Dorogman Hédi

Mikor látható az előadás?: 2017. 11. 22. 20:00
Hol?: Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház (1027 Budapest, Jurányi utca 1-3.), Szkéné terem
Szereplők: Nagy Zsolt, Stefanovics Angéla, Szabó Zola, Stork Natasa, Lőrincz Zsuzsa, Boross Martin

Író: Kárpáti Péter
Dramaturg: Sebők Bori
Látvány: Sebő Rózsa
Produkciós vezető: Kulcsár Viktória
Munkatárs: Boross Martin
Tánc: Vadas Zsófia Tamara
Rendezte a szerző és a társulat

Az előadás támogatói: Trafó KMH, FÜGE, Jurányi, EJI, NKA

A Titkos Társulat egy szabad színházi műhely. Röviden úgy lehetne megfogalmazni a célkitűzésüket, hogy a játék és a valóság határainak zavarba ejtő elmosása – határsértés. Nagyon intim, közvetlen viszonyt alakítanak ki a nézőkkel. Karnyújtásnyira tőlük, közöttük játszanak. Ez határozza meg a színházuk nyelvét. Ilyen közelségből nem nagyon lehet hazudni. Ha jól sikerül az előadás, a nézők egy része azt gondolja, hogy valóban minden ott és akkor született, hogy az egész improvizáció, pedig egyáltalán nem az.