“Az igazi haszon mindig szellemi természetű marad” – Villáminterjú Bognár Anitával és Móga Piroskával

2017 október 10. kedd, 11:48

Gulnaz Balpeisova kazah rendező és az Y Csoport új bemutatója, az Allez! október 12-én, látható a CAFe Budapest Fesztivál keretében. Bognár Anitát és Móga Piroskát, az Y Csoport két alkotóját Z. Nagy Nóra kérdezte.

Y Csoport / Allez! / Fotó: Bognár József

Y Csoport / Allez! / Fotó: Bognár József

Fél éve a KÓDA c. bemutatótok kapcsán beszélgettünk. Már akkor említettétek, hogy legközelebb egy fiatal, orosz rendezőnővel szeretnétek dolgozni. „Nem lesz egyszerű, de megpróbáljuk. Aztán legfeljebb összejön.” – mondta akkor Anita (Bognár Anita, az Y csoport tagja). Összejött?

Móga Piroska: Nehéz múlt időben beszélni az előadásról, hiszen a hivatalos premierre csak pár nap múlva, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében kerül sor, azaz jócskán benne vagyunk a munkában, mégis azt kell mondjam, hogy a lényeg, a közös munka Gulnazzal, összejött. A munkabemutatót augusztusban tartottuk, Zsámbékon. Nagyon sokat köszönhetünk az ottani Színházi Bázisnak, ahol 3 hétig, a várostól elvonultan dolgozhattunk. Én ezt a típusú koncentrált, intenzív színházi munkát tartom a legtöbbre. Gulnaz sokszor hangoztatta, hogy az orosz rendszer szerint jóval több idő van egy darab létrehozására, mint a hagyományos, itthoni hat hét. Három hét zsámbéki próbafolyamat után azonban már ő se érezte hiányát az időnek, hozzá kell tegyem persze, hogy Zsámbékot egy hét intenzív fizikai felkészülés előzte meg Horváth Zoli segítségével, aki cirkuszi akrobatikát tanított a csapatnak és 10 napot töltöttünk a kizárólag Gulnaz által hozott gyakorlatok és az orosz színházi metodika megismerésével.

Y Csoport / Allez! / Fotó: Bognár József

Y Csoport / Allez! / Fotó: Bognár József

Gulnaz Balpeisovát a moszkvai Vahtangov Színház nagy reménységeként tartják számon, olyan mesterektől tanult, mint Rimas Tuminas (akinek Anyegin rendezését nemrég a Nemzeti Színházban láthatta a MITEM közönsége). Hogy találkoztatok vele?

Bognár Anita: Gulnaz másodéves volt a Főiskolán, én pedig szintén másodéves az ELTE orosz szakán, amikor megismerkedtünk. Az egész egy véletlen műve volt: én ösztöndíjjal voltam kint Moszvában, és bekéreckedtem a főiskolára színészmesterség órát nézni, de félreértettem, hanyas terembe is kellene mennem, és véletlenül az ő rendezői kurzusukra kopogtattam be. Nagy nehezen elmagyaráztam, hogy én csak szeretnék órát nézni… Maradhattam az órán, és elvittek később Jurij Ljubimov próbáira is…Ezután minden ment magától. Gulnaz hívott tréningre, színházba, és én mentem. Ez már öt éve történt, de mindig tudtam, hogy valamikor el fogom őt hívni ide, hogy rendezzen. Persze akkor azt el sem tudtam volna képzelni, hogy a Café Budapest programjába kerül majd az előadás, amit létrehozunk.

Móga Piroska: Meghívni egy külföldi művészt már önmagában óriási vállalás. Rengeteg szervezést és háttérmunkát igényel. Az Allez! megvalósításában nagyjából egyévnyi munkánk van, képtelenség volna anyagi haszonná fordítani azt a mennyiségű energiát, amit Anitával és Balogh Zsuzsannával, a csapat hivatalos asszisztensével beletettünk ebbe a projektbe. Az igazi haszon szerintem mindig szellemi természetű marad, a csapat összekovácsolása, a közös munka öröme, a temérdek nehézség közös legyűrése, olyan élmények, amikért így vagy úgy, de mégiscsak érdemes.

Y Csoport / Allez! / Fotó: Bognár József

Y Csoport / Allez! / Fotó: Bognár József

Gulnaz teljesen más jellegű színházi körülmények közül jön, állami kőszínházból, a nyelv sem közös. Hogy hidaltátok át a különbségeket?

Bognár Anita: Gulnaz egy elképesztően intuitív, energikus, szenvedélyes nőszemély, akinek meg kellett értenie, hogyan legyen velünk türelmesebb. Hogy mit is jelent az, hogy független színház. Hogy mi mindenre mennek el az energiák egy ilyen projekt közben. Nekünk pedig fel kellett pörögnünk hozzá, a végsőkig dolgozni, és “nem fáradtnak lenni”. Ez egy visszatérő instrukció volt például: Ne légy fáradt! De ha egy nyelvet beszélünk, akkor is ugyanúgy adódnak nehézségek, félreértések, pláne színházi körökben – nem mindig értjük egymás gondolkodásmódját elsőre. Ezek a problémák itt is megvoltak. Ugyanakkor a próbafolyamat végén előfordult már az is, hogy Gulnaz szavait nem értettük, és közben mégis értettük. Ez már a kommunikációnak már egy másik szintje.

Miről szól az Allez?

Bognár Anita: Az Allez gyakorlatilag egy mindannyiunk által jól ismert alapszüzsére épül – egy fiatal, ártatlan lovas akrobatáról szól, aki ki van téve a cirkusz romlottabb karaktereinek, ráadásul beleszeret abba a bohócba, aki nem értékeli őt. Az előadás érdekessége azonban az, hogy folyamatosan átszűrődik egymásba Kuprin novellájának története, és a helyzet, hogy mi, mint színházi társulat, egy cirkusz történetét játsszuk. Ilyen szempontból ez egy játék a játékban, színház a színházban, ahol a színházi karakterek azért küzdenek, hogy reflektorfénybe kerülhessenek, hogy ők mesélhessék a történetet, hogy figyelmet, “fényt” kapjanak.

Y Csoport / Allez! / Fotó: Bognár József

Y Csoport / Allez! / Fotó: Bognár József

Friss csapatnak számítotok a független színházi szcénában. Mikortól létezik az Y Csoport? Mik a terveitek a közeljövőre?

Móga Piroska: Az Y Csoport elindulását az első darab, a Kóda bemutatójától számítjuk. A Kóda igazi szerelemszínház volt, minden anyagi segítség nélkül, a történet elmesélésének vágya szülte, és március óta már a 10. előadásnál tartunk. A következő félév elején kerülhet sor Kiszáradás c. bemutatónkra, mely Harold Pinter: Árulás c. műve nyomán készül, a B32-ben. Ebben a csapat másik fele, Gonda Kata, Hajmási Dávid és Fábián Szabolcs játszik majd. Tavasszal én rendezek egy, jelenleg Loop mukacímre hallgató bemutatót, mely a Kódához hasonlóan saját szöveg lesz. Nyáron pedig a Ledpuppets társulatával koprodukcióban, Makra Viktória vezetésével, a TRIP Hajóján, a Kassán mutatunk be egy különleges, élőszereplős-báb előadást, Diana Sonn: Halak c. drámája nyomán, A legkisebb óceán címmel. Szóval rengeteg tervünk van. És ez is a cél. Azt szeretnénk, ha az Y Csoport egy olyan színházi műhely lenne, amiben minden alkotó esélyt kap arra, hogy „összejöhessenek” az álmai…

Kérdezett: Z. Nagy Nóra

 

 
 

Kapcsolódó anyagok