József Attila Színház: Mini sörfesztivállal búcsúzik a Sörgyári capriccio

2017 november 10. péntek, 10:04

Bohumil Hrabal vígjátékát november 17-én láthatja utolsó alkalommal a József Attila Színház közönsége. A Hargitai Iván rendezte előadás után zenés mini sörfesztivál várja a nézőket a színház előcsarnokában, a színészek és a darabban szereplő muzsikusok közreműködésével.

József Attila Színház: Sörgyári capriccio

József Attila Színház: Sörgyári capriccio

Francin, a kisvárosi sörfőzde gondnoka csendes, visszahúzódó, szinte aszkéta életmódot folytat, míg felesége, a bájos és mindenki által szeretett Maryska szereti a társaságot, a sertéshúst és a sört. A sörfőzde igazgatósága szigorú ellenőrzést ír elő, így Francin kénytelen mindenről jelentést írni. A helyzet csak tovább nehezedik, mikor megérkezik nagybátyja, a kissé zajos és nagyvilági életet élő Pepin. A rendkívül álmos, ám annál vidámabb kisvárosban a változás lassanként kiterjed mindenre. Francin rádiót vesz, s ez a nagyszerű találmány végképp bebizonyítja az embereknek: eljött a „lerövidítések” korszaka, minden közelebb került, csökkennek a távolságok. A cég gépkocsit vásárol a lovak helyett, Pepin lefűrészeli az asztal lábait, Maryska pedig rövidre vágatja combig érő haját…

Az 1920-as évek Csehországát idézi a mű: az Osztrák-Magyar Monarchia iránt érzett nosztalgiát, a kisvárosi életet, a mindennapok felgyorsulását. Az álmos kisvárosba folyamatosan beszivárognak az iparosodás és a technikai fejlődés hatásai: megjelenik a rádió, az autó, a gramofon és a jazz. Rövidül a távolság, a munkaidő, az asztal lába, a szoknya – és még Maryska is levágatja gyönyörű, combig érő haját, amely olyan, akárcsak „egy darab Monarchia”.

József Attila Színház: Sörgyári capriccio

József Attila Színház: Sörgyári capriccio

„A Hrabal-recepció egyik újabb állomása Hargitai Iván rendezése, amely inkább a könyvet vette alapul, ugyanakkor érezhetően a filmben megteremtett képi világra is épített… A Hargitai Iván által rendezett előadás az eredeti történet összes fontos motívumát megjeleníti… A vígjátékot a rendező számos látványos elemmel gazdagította: bábokkal, árnyjátékokkal, néhol akrobatikus mozdulatokkal és burleszkelemekkel érzékeltette az eredeti regény groteszk és abszurd hatásait. A színpadra állított történet szerkezetén keresztül reflektál a capriccio műfajára is, csapongó, szeszélyes és szabad formájú, a jelenetek és dalok kavalkádja váltja egymást.” (Forgách Kinga, magyarhirlap.hu)

 

 
 

Kapcsolódó anyagok