Védett férfiak – Személyes történeteket keres új előadásához a STEREO AKT

2017 november 23. csütörtök, 9:04

A STEREO AKT új színházi előadást készít Védett férfiak címmel, amelynek témája a nemek közti egyenlőtlenség, az elnyomás és a szexizmus.

A darab írásához olyan valós, személyes történeteket keresnek, amelyeket sokan átélnek nap mint nap, mégis csak akkor vesszük észre, amikor már áldozataivá válunk – de előfordul, hogy akkor sem. A történeteket – névvel, vagy név nélkül – emailben várják a tortenet@stereoakt.hu címre december 5-ig, illetve a Jurányi Ház földszintjén elhelyezett Védett Férfiak vitrinben papíron is bedobhatók egy erre a célra szolgáló postaládába.

Videófelhívásukban Kemény Zsófi szövegével kérnek fel mindenkit, hogy ossza meg történetét, ha volt már olyan…

“Volt, hogy inkább a fiútól kérték a véleményét?
Volt, hogy az ötleted helyett a segged nézték?
Volt, hogy: miért nincs gyereked? miért van gyereked?
Ha most nincs gyereked, hogy lesz gyereked?”

Ajánló a darab elé:

Miért nincsenek női diktátorok? – teszi fel a kérdést egy fiktív művészeti-társadalmi kísérlet, amelynek a nyilvános prezentációjára érkeznek a nézők. A kísérlet – amelyet három színésznő vezet – egy olyan társadalom lehetőségeit kutatja, ahol a férfi és női szerepek felcserélődtek. A dokumentarista és fikciós elemeket vegyítő, Robert Merle azonos című regény által inspirált előadás egy abszurd, már-már paradox módon fordítottan működő disztópiát mutat be, amely számos kérdést helyez új megvilágításba viszonyainkról, hatalmi pozíciókról, a nemek közti egyenlőtlenségekről.

Az előadás első részében a nézők egy kiállítótérben találják magukat. A kiállítás tárgyai férfiak, akik körbejárható üvegvitrinekben ülnek, és az őket ért szexista zaklatások és megaláztatások történeteit osztják meg a nézőkkel – valós történeteket, amelyeket az előadás idejére kölcsönvesznek nőktől. Így egy abszurd tabló rajzolódik ki, amely egy fordítva működő, elnyomó, matriarchális társadalom áldozatait mutatja be.

A kiállítás egy története kiemelkedik a többi közül, egy megerőszakolt férfi bírósági tárgyalása kerül a figyelem középpontjába. A tárgyalást az ítélet hirdetése előtt azonban félbeszakítja a jelenetben játszó három színésznő „Megint egy színházi előadás, ahol egy férfi van a középpontban, és a nők róla beszélgetnek.” A Színésznők számon kérik a jeleneten a férfinézőpont érvényesülését, és bemutatkoznak: ők a művészeti kísérlet vezetői, ők szervezték be a korábban történeteket mesélő férfi önkénteseket is. Az előadás második részében a saját néven szereplő, személyes hangot megütő Színésznők egy olyan társadalmat modelleznek színházi eszközökkel, amelyben egy női diktátor uralkodik, és amelyben a férfiak elleni szexizmus normává vált. Saját tapasztalataik, közvetlen, civil attitűdjük keveredik fiktív, koreografált jelenetekkel. Színház és valóság határai elmosódnak, egyre kockázatosabb irányt vesz a kísérlet, egyre szélsőségesebb eszközökkel modellezik az új társadalmi rendet, amely kiszolgáltatott, megalázó helyzetbe hozza férfi színész társukat és a kiállításon szereplő civil férfiakat. A Színésznők közötti egység megbomlik, a kísérletet az egyikük a végsőkig akarja vinni, a másikuk berekesztené, a harmadik a kompromisszumban hisz. A folytatás dilemmája konfliktust szül közöttük: kiderül, hogy férfi és női szerepekről, a hatalomról és az odáig vezető útról mások az elképzeléseik.