Ibsen-drámával tért vissza a rendezéshez Fodor Tamás
Az Ódry Színpad padlásán mutatta be a Színművészeti Börcsök-Zsótér-osztálya Henrik Ibsen: A vadkacsa című darabját Fodor Tamás rendezésében.

Bajor Lili / Színház- és Filmművészeti Egyetem: A vadkacsa / Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Az alkotók ajánlója:
Tíz eltorzult karakter, öt alkotó személyiség. Egy személyesnek ígérkező élveboncolás.
Az elhivatottsággal az életnek induló, de hétköznapok taposta fényképész,
a valamikori szerelmi ostromba megadással befekvő, és annak áldását puha fészekbe rejtő mintafeleség,
az embertársainak erkölcsi ráncfelvarrását élete céljául maga elé kitűző nagykereskedő fiú,
az igazságtalanul meghurcolt, szenilitásba menekülő katonatiszt,
a kisváros rajongással körülvett szép özvegye,
az öröklött betegségben szenvedő, de máris megpörkölt szárnyakkal verdeső ártatlanság,
az alkoholban ázó gyógyító
– ők a csoportkép esendő és groteszk figurái. Kiderül-e múltjuk elfojtott, a tenger mélyébe merülő sok titka?

Nagy Katica, Bajor Lili / Színház- és Filmművészeti Egyetem: A vadkacsa / Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Szívesen nevetnénk rajtuk, de mosolyunk könnyen grimaszba fordul, mert hiszen a fénykép mintha rólunk készült volna. Hasonlít ránk a megszólalásig, de ezek a morális szeplők, a szellemi beesettség, és a bandzsító szeretet!? Reméljük, csal az élethű ábrázolás. Talán ma is megúszhatjuk katarzis nélkül, mint ahogy tegnapig sikerült. „Nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet.

Hajdu Tibor, Bajor Lili, Fehér András / Színház- és Filmművészeti Egyetem: A vadkacsa / Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Fodor Tamás korábbi interjúnkban kifejtette, miért “tette le a lantot”:
Már nem akarok több emeletet ráépíteni arra az épületre, amin korábban dolgoztam. Azt gondolom, hogy egy rendezésnek csak akkor van értelme, ha megelőlegez más munkákat. Brecht egyik kis történetére utalnék: „ – Min dolgozik? – kérdezték K. úrtól. Sok gondom-bajom van – felelte K. úr. – A következő tévedésemre készülök.” . Én viszont már nem nagyon készülök a holnaputánra, csak a holnapra. Hajlott koromra beláttam, hogy az ember nem tud az örökkévalóságnak dolgozni. Arra is ráébredtem, nem biztos, hogy tudok újat hozni, olyasmit, amire ez a kényes színházi szakma és az avantgard nézők rácsodálkozhatnak. És mivel továbbra is perfekcionista vagyok, nem engedem meg magamnak, hogy olyasmit tegyek le az asztalra, amiben nem hiszek egészen. Szeretem a fiatalokat nézni, és egy kicsit irigykedem is, hogy milyen célratörően és merészen nyúlnak különböző témákhoz. De én nem tudnám úgy harapni a világot, mint ők. Egyrészt gyávaságból tettem le a lantot, másrészt felismertem, hogy az én intuitív, de bonyolult, szöszmötölős munkamódszerem felett eljárt az idő. Most az a dolgom, hogy például Rémusszal dolgozzak, aki egy rendezői eszményt testesít meg számomra. Nála minden egyes mozdulatnak illetve hangsúlynak értelme van, és képes a kevésbé jó darabokból is remeket kreálni.

Fehér András, Hajdu Tibor és Bajor Lili / Színház- és Filmművészeti Egyetem: A vadkacsa / Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Henrik Ibsen: A vadkacsa
Fordította: Bart István
előhívás, nagyítás, retusálás
2 részben
Werle nagykereskedő Konfár Erik
Gregers W., a fia (megváltó) Fehér András
Berta asszony, a nagykereskedő jövendőbelije Nagy Katica
Ekdal, büntetett előéletű, híres vadász Konfár Erik
Hjalmar E., a fia, fényképész és férj, talán apa Hajdu Tibor
Gina, feleség, anya, Werléék egykori házvezetőnője Bajor Lili
Hadvig, a lánya, nagykorúsága előestéjén Nagy Katica
Relling doktor, a lakó, alkoholista agglegény Konfár Erik
Pettersen és Jensen, a Werle-ház alkalmazottai Hajdu Tibor és Fehér András
Rendező: Fodor Tamás
Osztályvezető tanárok: Zsótér Sándor és Börcsök Enikő
Helyszín: Ódry Színpad, Padlás