Soha senkinek – A Nézőművészeti előadása a Szkénében december 20-án!

2017 december 17. vasárnap, 14:23

Beate Teresa Hanika Soha senkinek című műve alapján – azonos címmel – tavaly januárban mutatta be legújabb tantermi előadását a Nézőművészeti Kft. és a Manna Produkció.

Azóta több város iskolájában is megfordultak: Ceglédtől Győrön át, Pécsen és Egerben, de a haátron túlra is elvitték, például Temesávrra és a Csíkszeredára. December 20-án már 45. alkalommal ezúttal a Szkénében látható a megrázó darab, ami után megszólalni is nehéz. Ebben segít Takács Hajnal beszélgetése az alkotókkal és a közönséggel rögtön az előadás után. Simkó Katalin a 2016-os Gyermek és Ifjúsági Színházi Biennálén Keleti István díjat kapott az előadásban nyújtott alakításáért.

Egy fiatal lány mesél a gondolatairól, érzéseiről, a családjával lévő ellentmondásos kapcsolatáról és arról, hogyan kezdte megismerni a szerelmet. Közben pedig felszínre tör az eltitkolt múlt, megjelenik a nagyapa, aki nem más, mint a kislány múltjában lévő sötét alak. A férfi zaklatásának kitett lány a családjára nem számíthat, egyedül kell feldolgoznia azt, ami történik vele. Lehetséges-e túllépni egy ilyen erős gyermekkori traumán?

Így nyilatkozott Takács Hajnal, Az asszony verve és a Bántalmazottak igazsága című könyvek írója:

“A családon belüli és kapcsolati erőszak jellemzői még mindig nem elég pontosan és nem elég széles körben ismertek. A jól körülhatárolt és nevén nevezett jellemzők a társadalom sérültsége okán olyan családi viszályt indíthatnak el, ahol a tanult tehetetlenség miatt az érintettek inkább a hallgatást választják. A gyerekkori szexuális abúzus még ennél is nagyobb tabu, amely mellé még nagyobb szégyenérzet társul.

Fontos, hogy a gyerekek egészséges fejlődésük érdekében tisztában legyenek ezzel a jelenséggel. A családok sokszor félnek megnevezni az erőszak jellemzőit tartva attól, hogy náluk is felismerhetővé válik annak valamilyen formájú előfordulása, amely határozott állás foglalásra kényszerítené őket. A gyerekkorukban szexuálisan zaklatott gyermekek óhatatlanul sérült kamaszokká válnak, és ez a sérülés megbélyegzi felnőttkorukat is.

A Soha Senkinek című darab kiváló lehetőséget ad az elhivatott pedagógusoknak, hogy erre a létező problémára ráirányítsák a figyelmet anélkül, hogy ők maguk megsértsék a családokat. Az előadás szerves részét képezi az azt követő pszichológus közreműködésével való beszélgetés, ami segíti a diákoknak a látottak és hallottak feldolgozását. Ily módon az oktatási intézmény hatalmas szolgálatot tehet az érintett gyerekek érdekében.

Nagy szeretettel és felelősséggel ajánlom ezt a darabot azoknak a bátor és elhivatott oktatóknak, akik ki mernek lépni a tabuk árnyékából, és őszintén szívükön viselve a jövő társadalmának egészségét ezúton is hozzájárulnak ahhoz.”

Így nyilatkozott Scherer Péter, az előadás rendezője:

„A Soha, senkinek-ben a családon belüli erőszak, abúzus van a központban – ezt humor nélkül nem lehet színpadra rakni. Nekem nagyon rossz érzés lenne. Igyekszünk úgy csinálni Gyulay Eszterrel és a színészekkel, hogy a humor ne árulja el a történetet, hogy ne legyen olcsó, de mégis valamiféle közös játékra hívja a nézőket. (…)

Anélkül, hogy tudományosan értenék hozzá, azt gondolom, hogy ez a fajta vágy az állati létünknek a feltörése az ösztönvilágból. Olvastam egyszer egy írást, amiben azt állította a tudós, hogy onnantól beszélünk emberről, amikor a barlangban megjelenik a totem, egy olyan szobrocska vagy tárgy, ami a vallásra és az isten létére utal. Ehhez kapcsolódik sok minden, a szokások, a társadalmi konvenciók betartása. Például, hogy szeretjük a gyerekeinket, neveljük őket, hogy nem bántalmazzuk őket szexuálisan. A legtöbben ebbe növünk bele, de mindannyian négy lábon járó húsgépek voltunk valamikor, és ilyen esetekben ez törhet fel valahogy a sötét, állatias ösztönvilágból.

Erről mindenkinek ciki beszélni. Az elkövető mindent megtesz, hogy titok maradjon, a kicsi gyereknél manipulálva, a nagyoknál zsarolva. Az előadásban is elhangzik, hogy téged elítélnének, ha beszélnél róla. A Soha, senkinekben az van, hogy a molesztált lány lefagy, ledermed. Egyszerűbb neki kivonulni a saját testéből.”