Woyzeck – A Nemzetiben születik a Sztalker Csoport új előadása

2018 március 14. szerda, 8:00

Woyzeck a bűnös, aki ölt, vagy az a világ, amely gyilkossá tette?

Ajánló:

Georg Büchner töredékben, vázlatokban fennmaradt művének új olvasatát, értelmezését Woyzeckről, az átlagemberről, a kisemberről, a kiszolgáltatott és magányos emberről a Nemzeti Színház, valamint az ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós nevével fémjelzett Sztalker Csoport viszi színre.

ifj. Vidnyánszky Attila, Vecsei H. Miklós / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A fiatal alkotógárda Büchner elementáris erejű szövegén keresztül saját kérdéseire keresi a válaszokat. Ma milyen világban élünk? Milyenné tesz bennünket a világ?

Az ember ma is „hajótörésre” van ítélve, mint Woyzeck? Képeink az olvasópróbán, 2018. március 10-én készültek. Bemutató április 11-én a Kaszás Attila Teremben.

De mi az a Sztalker Csoport? – A Marie Claire interjújából:

„Attilával már az egyetem eleje óta megvan a közös alap, és tudtuk, hogy hosszú évtizedekre hasonló kérdéseink lesznek. Azért hoztuk létre a Sztalker Csoportot, hogy ez a közösség ne csak elméletben létezzen, de a gyakorlatban is kapjon egy szervezeti hátteret” – meséli Vecsei H. Miklós.

 

A harmadik alapító Osváth Gábor filmproducer, aki szintén jó barátjuk és a szervezési feladatokban segít. Céljuk, hogy a Sztalker Csoport fiatal alkotók közössége legyen, minél több szakmát átölelve. Így már most több részlegre szakadtak, ezeket a szektorokat pedig egymás között szétosztva próbálják életben tartani. „A színházi szektorhoz tartozik egy képzeletbeli társulat, azok az alkotók, akikkel eddig közösen dolgoztunk és éreztük, hogy ezt az energiát meg kell kötnünk valahogy. Kovács Adrián, Mátyássy Szabolcs zeneszerzők, Berecz István koreográfus, Vecsei Kinga Réta, Páter Sparrow látványtervezők, és még sokan mások” – mondja Ifj. Vidnyánszky Attila.

Fehér Tibor, Vecsei Kinga Réta / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A néven sokat gondolkodtak, eleinte a „Katarzis-labor“ és „Extázis” is versenyben volt, mert ezek erejében hisznek igazán, ami közös szlogenjükben is megjelenik: „Valóság az, ami hat”. Ez a felfogás szerintük nagyban kötődik a keleti típusú, szakrális művészethez, amit inkább csak érez, mint az eszével ért az ember. Így ugrott be nekik Tarkovszkij klasszikusa, a Sztalker. Mikor már majdnem biztosak voltak a névben, rákerestek a pontos jelentésére, és kiderült: azt az embert hívják sztalkernek, aki átvisz másokat a láthatóból a láthatatlan világba. „Ettől kezdve egyértelmű volt, hogy csak ezt választhatjuk” – mondja Miklós, amihez Attila hozzáteszi:

„Ehhez tartozik még, hogy életem első meghatározó színházi eseménye egy több, mint tíz évvel ezelőtti beregszászi Sztalker fesztivál volt, ahol magát a filmet és annak eszmeiségét ismertem meg. Ezzel előttük is tisztelgünk.”

Folytatást itt talál.

 
 

Kapcsolódó anyagok