Szívlapát – Költészet napi versszínház a Bethlenben

2018 április 10. kedd, 18:21

Április 11-én versszínházi előadást mutat be a Manna és a Bethlen Téri Színház, Igó Éva és Zoltán Áron szereplésével. A részvételi versszínházi előadáson húsz kortárs magyar vers hangzik el, a Szívlapát antológiából válogatva. Az előadást Dézsi Fruzsina és Gerencsér Anna rendezik, mentoruk Hegedűs D. Géza.

Az alkotók ajánlója:

„Átadom a korszakot. Működik.” Adott tehát két pár papucs az előszobában. Egy nőé és egy férfié, Igó Éváé és Zoltán Ároné. Két generáció, amely kortárs verseken keresztül létezik egymás mellett és/vagy egymásért. Anya és fia. Mester és tanítvány. Aki megbékélt önmagával és aki a tükörképével vitatkozik. Aki már tudja, milyen szeretni és aki még csak tanulja. Ahogyan fiatal rendezőpáros is most keresi, miként lehet az irodalmat a napi rutin részévé tenni. Legyenek türelmesek. „Ezek az ifjak. Még érnek.” (Az idézetek Kemény István Dél című művéből származnak. A vers az előadásban is elhangzik.)

Dézsi Fruzsina és Gerencsér Anna a Bethlen Téri Színház és a Manna Találkozások pályázatára jelentkeztek 2017 tavaszán, a pályázat elbírálóinak pedig már akkor egyértelmű volt, hogy április 11-én, a költészet napján szeretnék bemutatni a különleges produkciót. A Manna és a Bethlen Téri Színház nemrég hirdette meg az idei pályázatot Találkozások2018 néven, amelyre ismét várják a pályázatokat, kétszereplős darabokkal.

Az alkotók gondolatai a Szívlapátról:

„Azt azonnal tudtuk, hogy nem szeretnénk hagyományos verselőadást csinálni. Meg akartuk szüntetni a frontális viszonyt, el akartuk kerülni a reflexió nélküli, kitett mondatokat. A szavalásban mégiscsak van egy kis hamisság. Így jött a részvételiség, bár azt túlzás lenne állítanunk, hogy maximálisan kiaknázzuk a részvételi színház fogalmát. Inkább csak arra kérjük a nézőket, hogy engedjék meg azt, hogy mindannyiunkkal egyszerre történjenek meg ezek a versek. Alakítsuk őket együtt. Játszunk velük. Csináljuk olyan dolgokat a színházban, amit eddig a konvenciók miatt nem illett, amit eddig nem mertünk. Legyen természetes ez a fajta létezés is.” – Dézsi Fruzsina

„Azt hiszem, méltatlanul kevesen ismernek kortárs költőket és verseket. (…) Ha ezután a kicsit definiálhatatlan, kicsit kócos, de önazonos előadás után elérjük azt, hogy a közönségből, ha csak minden harmadik ember is, de rákeres (a teljesség igénye nélkül) Turi Tímea, Szálinger Balázs, Bajtai András és a többiek nevére, és elolvassa pár versüket, már megérte az egész.” – Gerencsér Anna