Pulcinella éneke a MüPa-ban – Villáminterjú Nizsai Dániellel

2018 április 26. csütörtök, 16:35
Pulcinella éneke címmel tartott bemutatót a Kolibri Színház színésze, Nizsai Dániel március végén. A zenés vásári bábjátékot most újra láthatják az érdeklődők a MüPa Cifra Palota műsorában, április 29-én, 11 órakor.

A Cifra Palotáról:
A Cifra Palota azokat a családokat várja vasárnap délelőttönként, amelyek aktívan, kreatívan, tartalmas programokkal szeretnék eltölteni az időt. A színpadon zajló zenés, tánc- és meseelőadások, valamint az előcsarnok többi területén megrendezett zenei és kreatív foglalkozások, készségfejlesztő programok és játékok kapcsolódnak a programsorozat heti témájához és a Müpa más előadásaihoz.

Ajánló a Pulcinella éneke c. produkció elé:
Pulcinella imádja az életet. Úgy, ahogy van. Már az is boldoggá teszi, ha énekelhet. De egy napon ebben mindenki megakadályozza. Csak akkor gyújthat új nótára, ha már sikerült legyőznie az oroszlánt, az ördögöt, a halált, sőt, talán önmagát is… Játékos és tréfás kalandjaihoz mindenkit társul hív négytől kilencvenkilenc éves korig.

Az előadás időtartama: 35-40 perc

Aki játssza: Nizsai Dániel 2013-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem színművész-bábszínész szakán. A gyakorlati éveit a Nemzeti Színházban, a Radnóti Színházban, az egri Harlekin Bábszínházban és a Kolibri Színházban töltötte. Az egyetem elvégzése óta a Kolibri társulatának tagja.

Villáminterjú Nizsai Dániellel:

Mikor döntötted el, hogy létrehozol egy egyéni produkciót?
A diplománk megszerzésének feltétele az volt, hogy kipróbáljuk, milyen is egyszerre játszóként, tervezőként, dramaturgként és rendezőként működni, tehát vállalni a teljes felelősséget egy produkcióért. Azóta, hogy sikerült teljesítenem ezt a feladatot és hónapok küzdelmével megszületett az első önálló, bábos előadásom, tudtam, hogy ha eljön az idő, szeretném magam hasonló kihívás elé állítani. Ez a bizonyos értelemben gyötrelmes időszak volt induló éveim egyik legjobb tapasztalata. Kíváncsi voltam, most milyen élmény lesz egyedül dolgozni. Másrészt bábjátékosként a legközvetlenebb és legelevenebb kapcsolatba úgy kerülhetek a közönséggel, ha személyesen szólítom meg őket, ha megmérettetek előttük és tanulok általuk, ha a bábszínházat, mint kommunikációs formát és dramatikus szórakoztatást tekintem, amely a minket mindenkor érintő témákkal, problémákkal foglalkozik.

Nizsai Dániel

Mi motivált a munka során?

Annak idején az osztálytársaimmal közösen létrehoztunk egy ún. bábkoncertet Jam címmel, amellyel sokat utaztunk. A közel egyórás etűdsorozatot különböző népzenei feldolgozásokkal, tangóharmonikával, gitárral, hegedűvel, fúvósokkal kísértük. Jártunk vele Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Svájcban, Belgiumban, és az útjaink során némi betekintést nyertünk a vándorművészek életébe. A különböző fesztiválok előadásait látva megbizonyosodtam arról, amit akkoriban kezdtünk pedzegetni: szavak nélkül, szerény eszköztárral, de annál nagyobb játékossággal is létre lehet hozni lebilincselő produkciókat, amelyek nemcsak a közönséget, de az alkotót is felpezsdítik és korosztálytól, nemzetiségtől függetlenül élvezhetők. Azt reméltem, hogy a Pulcinella éneke is ilyen lehet.

Hogy látod, milyen nehézségekkel kell megbirkózni egy önálló előadás létrehozásakor?

Hiába fér bele egy batyuba egy produkció, ugyanakkora elkötelezettséggel és aprólékossággal kell megalkotni, mint egy sokszereplős, grandiózus színházi látomást. A különbség az, hogy ha önálló darabot készít, az ember egyszemélyben lesz felelős minden pillanatért és elemért. Gyakran hiányzik egy külső szem, valaki, aki rálát a hibákra, aki korrigálja a ritmuszavarokat, aki továbblendít, ha valami megakaszt. Szerencsére voltak segítőim: kollégáim és egykori mestereim, Török Ági illetve Szívós Károly, Orosz Klaudia tervező, aki a bábokat festette és Rumi László rendező, aki a bemutató előtt rengeteg tanáccsal látott el.

Azoknak, akik nem ismerik, mit mondanál, kicsoda Pulcinella?

Ő Vitéz László, a magyar bábhagyomány első számú hősének olasz testvére, aki mindig álarcot visel. Pulcinella legfőképpen enni, inni és lustálkodni szeret, célja az élet élvezete, de ha kell megküzd a szerelemmel és annál sokkal veszedelmesebb létezőkkel: a kutyával, az oroszlánnal, sőt a halállal is. Pulcinella mindannyiunk helyett ki meri figurázni az élet ügyes-bajos dolgait és képes szembeszállni a gonosszal, legyőzve önmagát és saját gyarlóságait. Tehát olyan merész, szinte forradalmi tetteket hajt végre, amelyekre mindannyian büszkék lennénk és amelyek elkövetésére a szívünk mélyén vágyunk.

Miért pont őt választottad főszereplőnek?

Az európai vásári bábjáték tekintélyes hagyománnyal rendelkezik, ezért majdnem minden országban van ismert figurája: Punch Angliában, Guignol Franciaországban, Kasperek Csehországban, Petruska Oroszországban, Hanswurst Németországban, Vitéz László Magyarországon és Pulcinella Olaszországban kacagtatja meg az embereket. Pulcinella abban különbözik a Kemény-család vásári hősétől, hogy nagyon keveset beszél, színpadán főleg az epizódszereplők szólalnak meg, akikkel konfliktusba keveredik, ezért történetei megértésre találhatnak a világ bármely pontján. Azért is választottam, mert érdekel miként lehet szöveg nélkül, kizárólag a báb, a ritmus és egy nyelvsíp segítségével mesélni illetve nevettetni. Míg Vitéz László egy lineáris történeten belül találkozik az epizódszereplőkkel, addig a Pulcinella előadások etűdökből építkeznek, amelyek egy laza szálon függnek össze. Az etűd-szerkezet és a verbalitás hiánya megmozgatta a fantáziámat.

Színház.org

 

 
 

Kapcsolódó anyagok