Olasz Renátó: “A színházban is a közös ügyeket szeretem”

2018 május 15. kedd, 8:30

Friss diplomával a kezében színészként és rendezőként is kipróbálhatta már magát, az Aranyélet Miklósi Márkjaként pedig országos ismertségre tett szert.

A sorozat 3. évadának forgatása után a Marie Claire kérdezte Olasz Renátót. Lapszemle.

A Marie Claire interjújából:

Arra a kérdésre, hogy a Színművészetin mit szóltak ahhoz, hogy még a tanítás alatt elkezdett az Aranyéletben forgatni, Olasz Renátó így felelt: “Korábban, az Aranyélet előtt egy évvel már hívtak egy filmhez, a Veszettekhez, de arra az osztályfőnököm, Máté Gábor nem engedett el. Nem tudom, hogy valóban megkaptam volna-e a főszerepet, annyit tudtam, hogy jók az esélyeim. Az a forgatás belelógott volna a tanítási időbe, az Aranyélet viszont nyáron volt, nem zavart bele. Erre már Máté elengedett” – árulta el a színész.

Olasz Renátó / Aranyélet / Fotó: Sághy Tímea

A Színművészetire kalandos úton vették fel, melyről így mesélt Olasz Renátó: “Elmentem a felvételire, ott álltam az ajtóban, vittem a pénzt, eltökélt voltam. Csak hát nem engedtek be, azt mondták, először legyen meg az érettségim. Elég naiv elképzelés volt a részemről, 17 évesen nyilván egy árva szót sem értettem a kötelező olvasmányból – a Cseresznyéskertet kellett elolvasni. A következő évben, érettségivel a hátam mögött, visszamentem. Rendező szak nem indult, színész viszont igen (…) Énekelnem is kellett, egy népdalt vittem, de annyira rosszul ment, hogy az első sor után azt mondtam, inkább hagyjuk, annyira pocsék voltam. A második körben Máté Gábor külön kérte, hogy énekeljek, meg akarta nevettetni a többi tanárt. Sikerült is neki, mindenki szakadt a nevetéstől. Rajtam kívül, persze” – mondta.

Olasz Renátó / Fotó: Dömölky Dániel

Egy fékevesztett buliról szól az általa rendezett Közös sziget című kisfilm, melyről így nyilatkozott a színész: “Ebben nem is annyira maga a buli a fontos, hanem hogy miként tud megzakkantani egy kapcsolatot a betüremkedő külvilág. Persze nekem is vannak húzós buliélményeim, de már jó útra tértem. Alapvetően rossz természetem van, képes vagyok nagyon megbántani másokat, nem kell nekem ehhez buli, megy ez a nélkül is. Ha rendezek, ha felelős vagyok egy csapatért, ott ez még rosszabb helyzeteket tud eredményezni. Erről szól a kisfilm is, hogy hogyan nem kéne viselkedni. Vannak nyugodtabb természetű emberek, például az édesapám, ő szinte Buddha-nyugalmú, és vagyok én, akit hajt a vére. Elvileg anyai és apai ágon is vannak ilyen heves vérmérsékletű felmenőim” – mesélte Olasz Renátó.

Olasz Renátó / Radnóti Színház – Futótűz / Fotó: Dömölky Dániel

A színész szerint az egyetemi évek burokban teltek: “Voltak persze diáktüntetések, én is kimentem ezekre, de nem sokat értettem az egészből. Nagyon naiv voltam. Aztán rájöttem, hogy ezt én sem úszhatom meg, hiszen egy színházi embernek is kell értenie a politikához, hogy átlássa a hatalom működését, a hatalom és az ember kapcsolatát. Itt nem a napi politikára gondolok. Az ember persze akkor kezdi ezt felismerni, amikor már a saját bőrére is megy a játék. Én emberekről, érzelmekről akarok előadásokat készíteni, de ha valami nem tetszik, kimegyek az utcára (…) A másik szidása nem megy, de ha valami mellett állunk ki, azt szeretem. A színházban is a közös ügyeket szeretem. A gyűlölködést nem kedvelem. Persze én is sokat csinálom, de tetszeni nem tetszik” – szögezte le.

A teljes cikk a Marie Claire-ben olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok