Király Ninára emlékeztek a Nemzeti Színházban

2018 augusztus 30. csütörtök, 10:06

Augusztus 24-én az idén júniusban elhunyt Király Ninára emlékeztek tanítványai, szerettei, rokonai, barátai a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A rendhagyó estet, melyet lánya, Király Anna, New Yorkban élő díszlet- és jelmeztervező és a hozzá legközelebb álló kollégája, tanítványa, Rideg Zsófia, a Nemzeti Színház dramaturgja szervezett, Nina személyiségéhez híven nem a gyász, hanem a derű érzése hatotta át.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A kávéházként berendezett nézőtéren tállyai szamorodnit kínáltak, az emlékező beszédeket zenés blokkok váltották, többek között Nina unokáinak hegedűjátékát is megcsodálhattuk. A jeles színháztörténész, dramaturg munkásságát színházi szakemberek és művészek méltatták Lengyelországtól Tatárföldig. Vidnyánszky Attilla felidézte, hogy 2011-ben, a moszkvai színházi olimpián kerültek személyes kapcsolatba, ahol a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Dorottya c. előadásával szerepeltek. Innentől állandó munkatársak lettek, nagy szerepe volt a MITEM filozófiájának létrehozásában és kivitelezésében is. Vidnyánszky Attilla szerint olyan kritikus volt, aki őszintén tudott rajongani, de nem leplezte, amikor csalódás érte őt.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Viktor Rizsakov a „boldogság emberének” nevezte, a Moszkvából érkezett színháztörténész, Jevgenyija Rozanova kiemelte, hogy képes volt kívülről és belülről is szemlélni az alkotói folyamatot. Sikerült elérnie a kritikusi szakma csúcspontját: alkalmasint a színészek nem a rendezőt kérdezték, hanem őt, a kritikust.

Az összes felszólaló megemlítette Nina hatalmas tudását, tudásvágyát, vendégszeretetét, életörömét, amiket képes volt átadni másoknak is. Küldetésének tekintette, hogy összehozzon akár a világ távoli pontján élő embereket, hogy egymásra találjanak. „Szellemi kerítő” – így jellemezte őt Peterdi Nagy László. Világpolgár volt – bárhol élt, úgy élt, mintha az a saját hazája lenne. A Rét utcai lakása, ahol férjével, Király Gyulával éltek, és ami gyakran hajnalig tartó eszmecserék színhelye volt, sokak (például Kozma András) számára jelentett egyfajta „második egyetemet”.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Anatolij Vasziljev levélüzenetében így méltatta egykori munkatársát: „Amíg lélegzett és életben volt – folyton dolgozott a magyar és az orosz színházért, és annyi örömteli és helyes dolgot vitt véghez, ami e két kultúra történetében sokáig, reméljük örökre fennmarad.”

P. Gulyás Márton / Nemzeti Színház