Kockacukron innen, komfortzónán túl – A Radnóti Színház évadáról

2018 szeptember 24. hétfő, 18:12

Kováts Adél beszélt a színház helyzetéről és a frissen megjelent Radnóti Magazinról.

A teátrum közleménye:

A RADNÓTI SZÍNHÁZRÓL

Helyzet van. A Paulay Ede utca 52. szám alatti ingatlannal színházunk több mint húsz éve él társbérletben egy örökölt jogviszony miatt. A színpadunk egy része a szomszédos épülethez tartozik, és a díszletszállításunk is ezen az épületen keresztül történik. A szomszéd ház bontása és építése átmenetileg érinti a színházunk működését is: a színpadunk kisebb lett, így a kisebb, kevesebb díszletet igénylő előadásainkat megtartjuk a Nagymező utcában, ám a nagyobb színpadot igénylő repertoár-előadásainkat vendéghelyen játsszuk, és az új bemutatóinkból négyet erre a szűkített színpadra kell megálmodnunk. Egy újat pedig a Tesla Loft termében mutatunk be. Elhagyjuk a komfortzónánkat, kockacukornyi színházunkat, de nem költözünk, csak „tájolunk” Budapesten és vidéken is. Folyamatosan mozgásban leszünk, és elmozdulásunkkal körberajzolunk egy zónát Budapesten, amelynek a pontjait a Radnóti szellemisége is összeköti. (Radnóti – Keres Emil Próbaterem – Tesla Loft – Ódry Színpad – Magyar Színház – Stefánia Palota)

A DESZKA-KIÁLLÍTÁSRÓL

Így ez az évad a deszkákról szól. A felszedettekről, a megmaradtakról és a vendéghelyek deszkáiról. Ez a kiállítás pedig az évad egyik legfontosabb eseménye, ami a színpadunkról szól. Színészek, művészek, dolgozóink és mindazok, akiknek köze van/volt a Radnótihoz, festettek, alkottak a részben felszedett színpaddeszkáinkra. Csodálatos emléktöredékek, víziók és örömalkotások születtek, amiből Átváltozások deszkára címmel készítettünk egy kiállítást. A csak 1 napig látható alkotások tárlatát Kováts Adél és Bálint András emlékek felidézésével gazdagította. Persze minden deszka-alkotó is jelen volt, akik épp nem léptek fel valahol. A teljesség igénye nélküli felsorolásban alkottak az Igazgyöngy Alapítvány gyerekei egy káprázatos mesefolyamot, a Radnóti színészeiről kiderült, hogy képzőművészi vénájuk is van, Porogi Ádám szinte egy ikont festett, Martinovics Dorina forrasztópákával égetett játszóteret a fára, László Zsolt miniatűr világot rajzolt, Schneider Zoli Artúr király kardját faragta ki kőbe vésve. Az ötletek és emlékek felidézése kifogyhatatlan volt, Csomós Mari és Kelemen József a lábnyomát festette a deszkára, Németh Joci díszítőnk egy csodás gitárt faragott a deszkadarabból, Tóth Sándor volt világosítónk pedig lámpába szobrászkodta a színpaddeszkát. Alföldi Róbert és Lovas Rozi alkotása a nyarat idézi, Kováts Adél, Petrik Andi, Bognár Gyöngyvér és Csankó Zoltán deszkái a legkedvesebb előadásaiknak állítanak emléket. Baltazár Színházasaink az Ádám almáit és egy balerinát idéztek, díszlettervezőink Khell Zsolt és Mátravölgyi Ákos a színpaddal való viszonyukat ábrázolták gyönyörűen. Nádasdy Ádám verset írt a deszkára, Darvas Feri kottarészletet, Várady Szabolcs egy focista Hamletet rajzolt. Egyszóval meglódult mindenki fantáziája, kedves, szívmelengető kiállítás született. Különlegessé tette a tárlatot, hogy az említett deszkákon kívül állandó plakáttervezőnk, Tóth Andrej képzőművész deszkára festett alkotásaiból is látható volt egy válogatás. A Radnóti színészeiről Dobos Tamás készített erre az évadra színészportrékat, utánozhatatlan fotóit egy speciális eljárással a színpaddeszkáinkra nyomtattunk Molnár András segítségével. Dobos Tamás fotói a természetességet, a színész személyiségét, az adott hangulat pillanatiságát és a mozdulat esendőségét örökítette meg. Lenyűgöző, művészi erejű fotográfiák születtek, amik bekerültek a Radnóti Magazinba is.

KIADVÁNYRÓL

A Radnóti Színház tavaly adott ki először évados kiadványt a Marquard Media együttműködésével, amiben az évadon túl a színház gondolatiságát is kommunikálja. Az idei évadról szóló Radnóti Magazint a kiállításmegnyitón mutattuk be. Az újság szerkezetét mind tartalmában, mind képi világában a Radnóti Színház helyzetére fűztük fel, miszerint egy szomszédban zajló építkezés miatt a színház ebben az évadban 6 helyszínen játszik. A kiadvány egyedülállóan tükrözi gondolatiságában és vizualitásában, hogy mi ma a Radnóti Színház. Mivel a kommunikációs hívószó a komfortzónából való elmozdulás, a határátlépés, ezért bemozdult képeket is használtunk az élesek mellett, így a folytonos mozgásban levésre reflektálnak a fotók. Ezt a gondolatiságot erősíti, hogy kortárs íróinktól olyan irodalmi szövegeket kértünk, ami szintén a kibillenésről, a nem megszokott helyzetről szólnak. Ugyanezt a témát vetettük fel az együttműködőinknek is. Színészeink érzékeny kérdésekre adnak vagy keresik a választ, leendő bemutatóink alkotóival pedig személyes hangvételű interjúkat olvashatunk. A grafikai megvalósítás vezérelve a színpaddeszkák léte, avagy nem léte volt, hiszen a színpad jelentős részét fel kellett szedni az építkezés miatt. Így deszkát idéző festéknyomok, húzások fűzik át finoman a kiadványt. Azokból a technikákból és grafikai elemekből is dolgoztunk, amik visszaköszönnek a színház előadásplakátjain. Minden szinergiát összekötöttünk. Célunk a színház pozicionálása a kulturális piacon, a szakmában és a jelenlegi, valamint a leendő közönségünk számára, továbbá hogy informális, gondolatiságában és vizualitásában 21. századi kiadvány szülessen. Mindezt Dobos Tamás fotográfus és operatőr művészi fotói, Tóth Andrej plakát- és képzőművész grafikái és Yann Baillieul munkája teszik egésszé. Benne minden az elmozdulásra, a kizökkenésre, a határátlépésre reagál, amit ebben az évadban él át a Radnóti Színház.

ESTE MÉG

Készültünk egy fotóválogatással a Színházak Éjszakájáról: a Kelemen József vezette színészmesterség óráról, Schneider Zoltán rendezte rendkívül vidám improvizációs és a nézők által megírt szövegeket előadó egy órából, a Szakértők zenekar remek koncertjéből és a RIM foglalkozásokból közlünk hangulatképeket.