Sirály – Nagyváradi Erzsébettel és Kálid Artúrral készül díszbemutatóra a Gózon Kamaraszínház

2018 szeptember 26. szerda, 11:13

Idén ünnepli 20 éves fennállását a Gózon Gyula Kamaraszínház.

Nagyváradi Erzsébet, Kálid Artúr, Túróczi Éva, Janik László, Szemán Béla / Gózon Gyula Kamaraszínház: Sirály

Nagyváradi Erzsébet, Kálid Artúr, Túróczi Éva, Janik László, Szemán Béla / Gózon Gyula Kamaraszínház: Sirály

A Gózon Gyula Kamaraszínház közleménye:

Az alapító, igazgató Szabó Ágnes felkérésére az elmúlt két évtizedben jelentős hazai rendezők és művészek mondtak igent, aminek köszönhetően igényes és minőségi színházi műhely jött létre. Az elsősorban a környékről érkező stabil közönség mellett egyre többen látogatnak ki a főváros belsőbb kerületeiből is a színházi szakma ezen kicsi végvárába.

Hermányi Mariann, Nagyváradi Erzsébet / Gózon Gyula Kamaraszínház: Sirály

Hermányi Mariann, Nagyváradi Erzsébet / Gózon Gyula Kamaraszínház: Sirály

A jubileumi évad díszbemutatója Csehov Sirály című színdarabja, amit szeptember 29-én láthatnak először a nézők. Az előadást Hajdu László állítja színpadra olyan művészekkel, mint az Arkagyinát játszó Nagyváradi Erzsébet, akinek neve szorosan összekapcsolódik a Gózonnal, ő az egyik állandó színésze a „képzeletbeli társulatnak”. Mellette Kálid Artúr alakítja Trigorint. Első ízben dolgozik a csapattal a HOPPart alapító tagja, Herczeg Tamás (Medvegyenko) és Tamási Zoltán (Dorn), akit a közönség színházi munkái mellett az utóbbi időben a Munkaügyek című televíziós sorozatból is jól ismer. Nyinát és Treplovot a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának negyedéves hallgatói, Cserhalmi György növendékei, Hermányi Mariann és Szurcsik Ádám formálják meg.

Tamási Zoltán, Túróczi Éva / Gózon Gyula Kamaraszínház: Sirály

Tamási Zoltán, Túróczi Éva / Gózon Gyula Kamaraszínház: Sirály

Hajdu László rendező arra törekszik, hogy hű legyen Csehov eredeti műfaji megjelöléséhez, azaz a nézők komédiát lássanak, amiben persze benne vannak a nagy-nagy drámai pillanatok. Éppen úgy, ahogy a saját életünk is, ami abszurd helyzetekkel és nagy drámákkal van tele. „A cél – bármennyire is fájdalmas, vagy kényelmetlen-, hogy rádöbbenjünk: saját, magunkat látjuk, és megtörténik a tragédia, és mi ott állunk, értetlenkedve… és a zene szól tovább hangosan… és mi észre sem vettük… és talán meg sem történt…” – mondja a rendező.