A Gyertyák csonkig égnek a József Attila Színházban – Csiszár Imre önvallomása rendezéséről, ambíciókról

2018 október 02. kedd, 13:18

Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című művét dolgozza fel a József Attila Színház új előadása Csiszár Imre rendezésében. A premiert október 12-én tartják.

Ajánló a darab elé:

Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás ösvényeibe. Két régi barát évtizedek

után újra találkozik, s végig beszélgetik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.

Csiszár Imre szavaival:

Induljunk ki abból, hogy ezt a regényt mindenki ismeri. A regény színpadi változata azért fogja meg az embert, mert talán az egész magyar irodalomban az egyik legmélyebben tárgyalja a barátságnak az életünkre gyakorolt furcsa és fontos mibenlétét. Lehet-e igaz barátság, lehet-e érdek nélküli barátság, lehet-e barátságot kijátszani? Megszakíthat-e egy nő két férfi közötti barátságot? Milyenné válik ez a barátság egy esetleges félrelépés, szakítás után? Egy csomó olyan kérdést vet föl, amelyik, úgy érzem, nem a mához vagy holnaphoz, vagy tegnaphoz kötődő, hanem örökérvényű kérdés, és ezt Márai olyan mélyen és sokrétűen járja körül, hogy szerintem ez a magyar irodalom egyik legizgalmasabb műve.

Csiszár Imre

Ha mi ezt a darabot előadjuk, akkor semmiféle modernizálásra nincs szükség. Márai ezt az egészet egy egészen furcsa közegbe helyezi, egy ódon kastély szobájába, ahol az egyik férfi bezárva él már negyven év óta. Negyven évvel azelőtt történt az a furcsa esemény, ami megszakította kettejük viszonyát, kettejük barátságát. És ennek a darabnak a harmadik főszereplője egy nő, aki miatt ez a kapcsolat megszakadt. A mi olvasatunkban egyfajta vízióban ez a nő is részese lesz majd az előadásnak. Úgy érzem, hogy ebben a mai néző is fölfedezheti a maga számára azt az általános érvényű gondolatot, amit

Márai sugallni akar.

Minden jó darabnak van titka. A rendező dolga többek között ezt a titkot egyrészt megfejteni, másrészt közvetíteni a nézők felé. De azért a legtöbb darabban a titkok nem oldódnak meg. A jó darab a titkokat fölveti, elülteti a néző gondolati, érzelmi világában – aztán szélnek ereszti. Menjen haza ezzel a félbe maradt titokkal, és munkáljon tovább benne ez a dolog.

A darabnak van két nagyon fontos kérdése. Az egyik hős azt mondja, hogy két kérdést fogok neked föltenni: meg akartál-e ölni, és elszeretted-e a feleségemet. Egyik kérdésre sem kapunk olyan konkrét választ, hogy igen, ez történt. Mind a két kérdés lebegtetve van. A néző, akit ez megérint, gondolatvilágában vagy lelkivilágában, vigye el magával ezt a titkot, és fejtse meg, vagy találjon rá példát a saját életében. Vele történhet-e ilyesmi; mit csinálna ő hasonló helyzetben? Ezeknek a gondolatoknak a fölvetése a színház lényege, feladata.

Márai Sándor – A GYERTYÁK CSONKIG ÉGNEK
színjáték két részben

Márai Sándor regénye alapján írta Pozsgai Zsolt

Rendező: Csiszár Imre
Játsszák: Botár Endre, Holczinger Szandra, Molnár Zsuzsanna, Nemcsák Károly, Rékasi Károly