Diplomácia – A 20. század egyik legtitokzatosabb története a Rózsavölgyi színpadán

2018 október 21. vasárnap, 7:10

Október 30-án tartja legújabb premierjét a Rózsavölgyi Szalon Sztarenki Pál rendezésében.

„Képtelen voltam felfogni, hogy egy ilyen rövid szóban elfér ez a rengeteg dolog és ez a rengeteg ember. Újra meg újra mondogattam ezt a nevet: Párizs, Párizs, és tudtam, hogy itt, és nem máshol dobog a világ szíve.” (Raoul Nordling)

Diplomácia olvasópróba / Rózsavölgyi Szalon / Fotó: Gordon Eszter

Ajánló a darab elé:

„Miért nem néz szembe a valósággal?” – kérdezi a Diplomácia című darabban Raoul Nordling a német tábornoktól, Dietrich von Choltitztól, aki visszakérdez: „Melyik valósággal? A magáéval, vagy az enyémmel?” Nordling válasza erre: „Azzal a valósággal, hogy Párizst elpusztítani értelmetlen! Értelmetlen, embertelen, ostoba, abszurd és gonosz.”

A 20. századi európai történelem egyik legtitokzatosabb története: hogyan menekült meg Párizs 1944-ben Hitler bosszújától. A párizsi svéd konzulnak, Nordlingnak mindössze egyetlen éjszakája van, hogy meggyőzze, és lebeszélje Choltitz tábornokot, hogy – Hitler parancsát végrehajtva – a francia fővárost lerombolja. Ennek a találkozásnak a története Cyril Gely darabja, a Diplomácia, amelynek magyarországi bemutatója október 30-án lesz a Rózsavölgyi Szalonban.

Diplomácia olvasópróba / Rózsavölgyi Szalon / Fotó: Gordon Eszter

Sztarenki Pál a Diplomáciáról:

„Ez a történet – túl a történelmi helyzeten, történelmi tényeken – arról is szól, mi minden múlik egyetlen emberen, a lelkiismereten, a morális viselkedésen. Mindig aktuális, sajnos minden korban. Azt veti föl: hol van az egyéni autonómia, a személyes szabadság határa, meddig vagyunk hajlandók engedni a tébolynak, s végrehajtani egy parancsot, amiről tudható, hogy ostoba, őrült, gyilkos, pusztító. Vajon a „parancsra tettem” – felmentés lehet az elkövetett bűnök alól? Vajon nem akkor nyeri vissza az egyén a szabadságát, amikor képes ellentmondani? Von Choltitz német tábornak azt mondja a Diplomáciában: „Ha Párizst elveszítem, elveszítem a háborút.” Hitler folyton hívogatja őt telefonon, és kérdi: „Ég már Párizs?” Ez a világ azt az alternatívát kínálja a tábornoknak: vagy felrobbantja Párizst, vagy megölik a családját, feleségét, gyerekeit.

Alföldi Róbert, Diplomácia olvasópróba / Rózsavölgyi Szalon / Fotó: Gordon Eszter

Persze Choltitz is értelmiségi, máskülönben nem tudta volna meghallani, amiről a svéd konzul, Nordling beszél neki. Elfogadta az érveit, noha azok az elején abszurdnak tűnhettek számára. Choltitz belső erkölcsi csatájában végül az ember és az embersége, a morális én győz: nem engedelmeskedik egy szörny parancsának, nem pusztítja el Párizst. Vagyis: mégiscsak lett más választása, a sajátja. Remek, ahogyan a szerző nem a jót és a rosszat akarja ábrázolni, hanem a kívülről irányított ember és a belülről, saját moralitása felől közelítő ember végül is történelmi találkozását. Az igazán izgalmas az, hogy a kívülről irányítottat is meg lehet győzni. Úgyhogy van remény.”

Bárdi Gergő, Diplomácia olvasópróba / Rózsavölgyi Szalon / Fotó: Gordon Eszter

Alföldi Róbert a Diplomáciáról:

„1944 augusztusában játszódik a történet, amikor a németek már kezdik elveszíteni a háborút, és kidolgoznak egy tervet, hogy aláaknázzák Párizst, és a földdel teszik egyenlővé húsz perc alatt. Kicsit felderítetlen területe ez a 20. századi történelemnek. A Diplomácia arról szól, hogyan sikerül két embernek – a német tábornoknak és a svéd konzulnak – a kommunikáció és az egymásra figyelés révén eljutniuk oda, hogy a németek mégsem robbantják fel Párizst. Azt nagyon szeretem, hogy nincs egy konkrét pont a darabban, amely kapcsán azt éreznénk: na, akkor itt fordul a tábornok, itt értette meg a dolgot, itt vált át. Nekem leginkább az a példaértékű ebben, hogy noha a két ember teljesen mást gondol a világról, sőt, a világ két pólusán állnak, mégis elismerik a másikat, s ha nem értenek is egyet, tisztelik egymást.

Diplomácia olvasópróba / Rózsavölgyi Szalon / Fotó: Gordon Eszter

Ma azért eléggé utópisztikusnak gondolom ezt a hozzáállást, egyáltalán azt, hogy az egyik ember meghallja a másik ember mondatát, és fordítva. De itt a német tábornok a szó, meg a normalitás, az épelméjűség révén jut el döntésének megmásításához, hogy egy katonai parancs ellenében egy másik parancsnak, a belső meggyőződésének engedjen. Ez a valódi szabadság. Azt is megmutatja ez a színdarab: minden párbeszédhez, egyáltalán beszélgetéshez az kell, az a morális és normális emberi feltétel, hogy a beszélgetők egyenrangúnak tartsák egymást. Olyan helyzetet mutat ez a darab, amely kapcsán azon gondolkodom: vajon mi nem késtünk-e el, hogy meghalljuk a másikat?

*Dietrich von Choltitz és Raoul Nordling még egyszer találkoztak: 1955-ben, Párizsban. Nordling akkor Choltitznak ajándékozta kitüntetését, amelyet a háború után kapott: a Francia Becsületrend Nagykeresztjét.

Sütő András, Diplomácia olvasópróba / Rózsavölgyi Szalon / Fotó: Gordon Eszter

Niclas Trouvé úrnak, Svédország budapesti nagykövetének ajánlósorai a Diplomácia című előadáshoz:

„Vannak dolgok, amelyeket meg kell tenni, még ha veszélyesek is, különben nem ember az ember, csak egy rakás lekvár.” Astrid Lindgren svéd író népszerű gyermekkönyvében, az Oroszlánszívű testvérekben Jonatán tanácsolja ezt öccsének, Károlynak. És valójában erről szól a Diplomácia című előadás, amelyet a Rózsavölgyi Szalon mutat be.

Svédország nagyköveteként örömömre szolgál és büszkeséggel tölt el, hogy figyelmükbe ajánlhatom ezt az érdekes színdarabot, a Diplomáciát, amely egy kollégámról is szól, aki 1944-ben a náci Németország által megszállt Párizs utolsó napjaiban szolgált svéd diplomataként. Ez a történet a személyes bátorságról, az erkölcsi tartásról szól, és engedetlenségről is egy nagyobb, nemesebb cél érdekében. Szól az emberi életek mentéséről, s a világ egyik legklasszikusabb és leggyönyörűbb városának megmentéséről a jövő generációi számára, egy örökség megőrzéséről, amely az egész emberiségé.

Varga Ádám, Diplomácia olvasópróba / Rózsavölgyi Szalon / Fotó: Gordon Eszter

Ugyanakkor arról is szól ez a történet, miként tud egy szál maga egy ember, egy Raoul Nordling nevű svéd diplomata – nem törődve saját félelmeivel és biztonságával – ekkora fordulatot előidézni, és egy embertársa, a német Choltitz tábornok felé fordulva elérni, ami a legtöbb ember számára lehetetlen küldetésnek tűnik. Mindezt úgy, hogy a tábornok emberségére, képzettségére, kulturális neveltetésére és az utókornak fennmaradó örökségére alapozva érvel.

Sztarenki Pál, Diplomácia olvasópróba / Rózsavölgyi Szalon / Fotó: Gordon Eszter

Raoul Nordling kevésbé ismert svéd hős. Egész véletlenül ugyanazt a nevet viseli, mint világhíres kollégája, Raoul Wallenberg, és hasonló erélyekkel és kitartással megáldott ő is. Mindkettőjük története arra ösztönöz minket, hogy helyesen cselekedjünk, álljunk ki az értékeink és az emberi jogok mellett, még ha ez a vállalás sokszor reménytelennek és veszélyesnek tűnik is. Mert a végén mindig a jók győzedelmeskednek. Ez a határozott meggyőződésem.

Nagyon sok sikert kívánok a Rózsavölgyi Szalonnak ehhez a fontos színházi előadáshoz!

Cyril Gely: Diplomácia (magyarországi bemutató)

Szereplők

Dietrich von Choltitz: Sztarenki Pál
Raoul Nordling: Alföldi Róbert
Helmut Mayer: Varga Ádám
Werner Ebernach: Sütő András
Hans Brensdorf: Bárdi Gergő
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Díszlettervező: Enyvvári Péter
Jelmeztervező: Böhm Katalin
Rendezőasszisztens: Kovács Krisztián
Rendező: Sztarenki Pál