Több liter víz és egy raklapnyi tőzeg a színpadon – A József Attila Színházban a nagyváradi Szentivánéji álom

2018 november 21. szerda, 11:42

A József Attila Színház örömmel ad otthont hónapról- hónapra a határon túli színházak előadásainak. Fontos feladatának tekinti, hogy a budapesti közönség is megismerhesse a magyar ajkú teátrumok művészeit, alkotásait. (X)

A Nagyváradi Szigligeti Színház nem először vendégszerepel a Váci úton; érkezésüket mindig nagy várakozás előzi meg a törzsközönség körében. Mint mindig, ezúttal is hetekkel az érkezés előtt megkapta a vendéglátó teátrum a technikai igényeket. Azóta mindenki izgatottan készült az előadásra, hiszen elképzelni sem tudták, mit kezdenek a nagyváradiak több tíz liter vízzel és egy raklapnyi tőzeggel.

Hétfőn a délelőtti építésnél vízcsöpögéstől és kalapácszajtól volt hangos a színház. Este pedig fellebbent a titokról a fátyol. Tarnóczi Jakab, a budapesti Színház-és Filmművészeti Egyetem ígéretes tehetsége, az ötödéves színházrendező szakos hallgató jegyzi az előadást. Fiatalos lendületét tükrözi a nagyváradi Szentivánéji álom.

Az előadás díszlete az antik amfiteátrumok hangulatát idézi. Shakespeare tündérekkel és mágikus erővel tűzdelt történetét az erdővé varázsolt tér és a szemerkélő eső teszi kerekké. A jelmezek hasonlóan minimalisták.

Tarnóczi Jakab megfogalmazásában a természetfeletti lények, ifjú szerelmesek és együgyű mesteremberek útjai a szeszélyes Sors jegyében kereszteződnek. A történetmesélés az évszádos kérdést feszegeti örökké változóról és/vagy örökké változatlanról. Az éj sötétje felszakítja a vérző sebeket, a hold megvilágítja a titkos vágyakat és szenvedélybe taszít. Shakespeare drámája végül Csehovban oldódik, ahogy Nyina a Sirályban fogalmaz: A világmindenségben csakis a lélek marad állandó és örökre változatlan.

(X)