Az ügy a Katonában – Keservesen mulatságos darabot rendezett Ascher Tamás

2019 január 02. szerda, 8:06

December végén mutatta be a Katona József Színház Ascher Tamás rendezését, amely a korrupció témáját járja körül.

Ajánló a darab elé:

„Korrupció sokféle van: létezik a falusias, hogy ne mondjam háztáji, mármár bukolikus korrupció; főleg természetben fizetik, s mint ilyen, jóformán nem is számít korrupciónak. Van aztán a kispályás megvesztegetés, ahol a csúszópénz származhat üzleti haszonból, vállalkozói nyereségből, örökségből, szóval, gyakorlatilag bármilyen szerzeményből. Azon az axiómán alapul, hogy szeresd felebarátodat mint tenmagadat; úgyhogy ha szereztél, osztozzál is – bár ez sem igazán megvesztegetés. De itt van a büntetőjogilag jegyzett, kikényszerített kenőpénz – na, ezt már a végső megsemmisítésig, a teljes csődig szedik! … Ilyen kényszer-jattot akarnak most öntől beszedni; ilyen farkasverembe hajszolja most a hivatal a lányát – fizessen!… Az isten szerelmére – fizessen! … Pénzt akarnak lehúzni magáról – adja oda nekik!… Különben a bőrével együtt fogják lenyúzni önről – adja oda nekik!” – írja levelében Mihail Krecsinszkij Pjotr Muromszkijnak. Krecsinszkij Az ügy közvetlen előzményének tekinthető Krecsinszkij házassága című darab egyik főszereplője.

Alekszandr Vasziljevics Szuhovo-Kobilin (1817-1903) néhány filozófiai tárgyú írás mellett mindössze három drámát írt (Krecsinszkij házassága, Az ügy, Tarelkin halála), amelyek cselekménye részben, lazán összefügg, ám egymástól függetlenül is érthetőek és játszhatóak.

E trilógia keservesen mulatságos, húsbavágóan szellemes középső darabját mutatjuk be közönségünknek, amelyben egy tisztes polgár, abban a hitben, hogy az igazság mellette áll, felveszi a harcot a hivatallal, annak hivatalnokaival és az őt szorongató korrupcióval.

Kritikus szemmel az előadásról:

“Az ügy egy drámatrilógia 1862-ben papírra vetett középső darabja, jó hat évvel a Tarelkin halála előtt született. Egy Muromszkij nevű tehetős földbirtokos – plusz a családja – megy szép lassan tönkre benne. Darálja be őket szőr-bőr egy mások kifosztására szövetkezett, olajozottan működő állami gépezet. A hamis vádak mentén, ártatlanul perbe fogott leánygyermekéért bármire képes családfő nyomorúságos Canossa-járása, amely viszont több, mint amit elsőre mutat. A Katona József Színház előadása jószerivel azt modellezi, hogyan veszi át egy társadalmi osztállyá növekedett politikai elit a társadalom minden rétege fölött a hatalmat. Példának okáért milyen módszerekkel fosztja ki a hatalmi körön kívül rekedt, nem elég odaadó pénzarisztokráciát. Hogyan szabadítja meg a rangot és hatalmat jelentő pénzeszközeitől, teszi tönkre – ad absurdum kergeti pszichésen halálba – potenciális áldozatait, valamint azok családját. Milyen egyszerűen kivitelezhető folyamat ez. Nem kell hozzá más, mint egy államilag szentesített bűnszövetkezet, a cárizmus hivatali gépezete. (Mindehhez frivol adalék, hogy az arisztokrata származású Alekszandr Szuhovo-Kobilin személyes tapasztalatai alapján vetette papírra a szöveget azt követően, hogy egy hosszú éveken át tartó jogi procedúra során megvádolták párizsi szeretője meggyilkolásával.)” ART7

“Egy mély ellenszenvben pácolt szatirikus látleletet a 19. századi orosz hivatalnokok korrupt és lélektelen világáról, amely a történet szerint felemészt egy jóravaló, tehetős családot. Társadalmi szinten mindannyinknak napi tapasztalata a korrupció, ahogy személyes hivatali ügyeink kapcsán is néha kínok kínját álljuk ki a helyenként kifejezetten ostoba bürokrácia miatt, és vélhetően nem kevesen azt is átélhették már közülünk, hogy bizonyos dolgok kenőpénz nélkül egészen másképpen rendeződnek el, mint azzal.” Kútszéli stílus

“Kitűnő színészek. Különösen a Bányai Kelemen Barna – Fekete Ernő páros kelt olyan érzetet, hogy szárnyalni tud a kettősük. (Fekete Ernő úgy néz ki, mint Tomanek Nándor. Bányai Kelemen Barna pedig úgy, mint egy pompásan felújított komikus valami hatvanas évekbeli olasz filmvígjátékból.)” Stuber Andrea

“Az előadás mellbevágó, nemcsak a színészeknek köszönhetően – akik remekelnek szerepükben, félelmetes légkört hozva létre az előadás végére -, de a pontos, és feszes rendezésnek (Ascher Tamás) is. A zárókép, melyben Varravin-Fekete Ernő az üres színpad közepén áll és mozdulatlanul néz farkasszemet a nézőkkel – a mindenkori potenciális áldozatokkal -, nehezen felejthető.” Városikurír

Az ügy- avagy Normális Eljárás /// Szatirikus dráma két részben
Írta: Alekszandr Szuhovo-Kobilin /// Fordította: Radnai Annamária

Következő előadások: