Ács Norbert: “Régen valahogy kócosabban képzeltük el a színházat”

2019 január 15. kedd, 13:41

Gyerekkora óta jelen van életében a bábozás, hiszen kiskorában számos díszletet tervezett édesanyja amatőr bábstúdiójába. Mégsem volt evidens számára, hogy a Színműre jelentkezzen, előbb Pécsett elvégezte a művelődésszervező szakot, de közben már folyamatosan színpadon állt.

Meczner János az egyetem elvégzése után szerződtette a Budapest Bábszínházba. Minden évben 2-3 bemutatója van, de mellette vállal külsős felkéréseket is, most éppen a Radnóti egyik előadásában bábozik. A napokban mutatják be anyaszínházában a Coraline-t Ascher Tamás rendezésében, melyben egy apát alakít.

Ács Norbert / Fotó: Budapest Bábszínház

Ács Norbertet kérdezte a Deszkavízió:

“Elsősorban a rajzolás és a festés érdekelt, képzőművészeti versenyeket nyertem. Közben nyilvánvalóan a színház is jelen volt a háttérben, részt vettem szavaló műsorokban és különböző színjátszókörökben. A középiskola után Pécsre kerültem, ahol már azonnal az egyetemi színházban kezdtem játszani. Meglátott minket Balikó Tamás, a Pécsi Nemzeti akkori igazgatója, és áthívott néhányunkat a nagyszínházba egy készülő darabba, ott pedig együtt játszottunk a Bóbita Bábszínház igazgatójával, Sramó Gáborral, aki szintén belekeveredett valahogy az előadásba. Gábor kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem ezt a műfajt is kipróbálni?” – mesélte Ács Norbert.

Arról is beszélt, hogy akkoriban még nem tűnt túlzottan vonzónak a hivatalos színházi intézményrendszer, valahogy máshogy, talán kócosabban képzelték el ezt az egészet. “Egy fesztiválon látott minket Nánay István, aki később tanárom lett a főiskolán, illetve témavezetőm a doktori iskolán, és ő már akkor megjósolta, hogy néhányunkat fel fog szippantani a profi struktúra és a csapatnak vége lesz. Mi persze hörögve tiltakoztunk, ellenben nyilván neki lett igaza. Felnőttünk, betagozódtunk. Több színész is kikerült egyébként abból a körből, például Köles Ferenc, aki a Pécsi Nemzetiben játszik vagy Schneider Jankó, aki az osztálytársam lett, őt a Bóbitából ismertem. De említhetem még korábbról Kocsis Gergőt vagy az utánunk érkezőkből Adorjáni Bálintot. Mindenesetre nekem a pécsi Janus Egyetemi Színház örök viszonyítási pont marad, ugyanakkor a főiskolán éreztem meg először, hogy már a helyemen vagyok” – fejtette ki a színész.

A kérdésre, miért hezitált egy kicsit, hogy leszerződjön a Bábszínházba, elmondta: “Mert rendelkezem azzal a képességgel, hogy az égvilágon mindenen tudok hezitálni. Ugyanakkor talán a főiskola után egy kicsit féltem attól, hogy mennyire fog rám zárulni egy ilyen nagy intézmény, egy ekkora anyahajó mekkora teret tud adni a műhelymunkának, illetve lehetőséget, hogy kipróbálhassam magam másban, máshol is. De bíztam a tanáromban, aki most már az igazgatóm lett. Emellett ekkor egy érezhető társulati átalakítás is zajlott, sok feladatot kaptunk, ami összecsengett a műfaj újradefiniálásával, kíváncsiak lettek a színházra a rendezők, sőt szépen lassan a kritikusok is. Majd egyre több fiatal érkezett. Azt hiszem, jó döntés volt.”

Most épp a Coraline bemutatójára készül. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: “Nagyon pepecselős, részletgazdag, igazi 100%-os bábos előadás készül, ami nekem azért egy kicsit meglepetés egy nemzetközileg is jegyzett, komoly, prózai művész-színházi rendezőtől, Ascher Tamástól, aki a báb műfaja iránti hallatlan kíváncsisággal és szeretettel irányítja a produkciót. Egy varázslatot szeretne színpadra vinni, ugyanakkor megkíván egyfajta hiperrealizmust is, ami rendhagyó, mert a bábtól általában inkább elnagyolt vagy jellemzően költőibb mozgásokat várnak el. Az az illúziószínház, amit elképzel, megizzasztja a bábműhelyektől a műszakon át a színészekig mindannyiunkat. Hiszen gondolj bele, az az instrukció, hogy akkor most gördüljön be a színpadra egy családi ház, majd nyíljon ketté, miközben mi vajang pálcás bábokkal szürcsöljünk egy kis habos kakaót, kapjunk be egy pizzaszeletet majd én csak úgy mellesleg, még kifelé menet csapjam már a hónom alá azt az asztalon hagyott laptopot is, azért leköt mindenkit egy jó pár hétre. És ez még csak egy jelenet. Közben plasztikus hasonlatokkal, ironikus szurkákódásokkal és rendkívüli humorral vezeti a próbákat, mindamellett mondom, könnyedén kér egyszerűnek tűnő, de nekem sok fejtörést okozó bábos cselekvés-sorozatokat, szóval még azért lesz mit kidolgoznom a premierig, sőt, félek, hogy még az utánra is marad” – árulte el Ács Norbert.

A teljes interjú itt elérhető.