Soproni előadás érkezik a Nemzetibe Szilágyi Tiborral

2019 január 27. vasárnap, 15:32

Henrik Ibsen: Ha mi holtak feltámadunk című művéből készült soproni előadás vendégeskedik a Nemzeti Színházban január 31-én.

Szőcs Erika, Szilágyi Tibor / Fotó: Soproni Petőfi Színház

Szőcs Erika, Szilágyi Tibor / Fotó: Soproni Petőfi Színház

A Soproni Petőfi Színház, a budapesti Nemzeti Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház koprodukciójában készült dráma rendhagyó bemutatója 2017 októberében volt, amikor ezzel a darabbal nyitották meg a Zentai Magyar Kamaraszínház új stúdiószínházi játszóhelyét. Ekkor a nagy érdeklődés miatt kilencszer játszották el a művet, amely a soproni színház elmúlt évadában bérletes előadásként volt látható. Emellett Jászberényben, Csíkszeredában vendégszerepelt a produkció, s a Magyar Színházak XXX. Kisvárdai Fesztiváljának nyitónapján is műsorra került. A Ha mi holtak feltámadunk vendégjátékával kezdődött az Esztergomi Várszínház tavalyi, jubileumi 30. szezonja, s mindemellett Magyarországot ez az előadás képviselte szeptemberben a 12. Közép-Európai Színházi Fesztiválon Kassán.

Szőcs Erika, Szélyes Ferenc, Szilágyi Tibor / Fotó: Soproni Petőfi Színház

Szőcs Erika, Szélyes Ferenc, Szilágyi Tibor / Fotó: Soproni Petőfi Színház

A színpadi játékban Arnold Rubek professzort, szobrászt Szilágyi Tibor alakítja. Maját, Rubek feleségét Szőcs Erika, Irenét, az egykori múzsát Molnár Anikó játssza. Ulfhejm földbirtokos szerepében Szélyes Ferenc látható. A fürdőszálló igazgatójaként Wischer Johann lép színpadra. A Diakonissza szerepében Varga Fekete Kinga, a Kaposvári Egyetem művészeti karának hallgatója és Diószegi Imola látható kettős szereposztásban. Lars, a szolga Major Zsolt. A produkció különlegessége, hogy Varga Gábor jazz-zenész élőben játszik a jelenetekhez. A dramaturg Katona Imre, a jelmeztervező Szélyes Andrea. A fény Kovács Ferenc munkája. Rendező és díszlettervező Pataki András.

Szilágyi Tibor, Molnár Anikó / Fotó: Soproni Petőfi Színház

Szilágyi Tibor, Molnár Anikó / Fotó: Soproni Petőfi Színház

Rendezői gondolatok:

– Gyakorlatilag egy szerelmi háromszöget látunk. Kiüresedett, elszürkült házasságot, amikor az asszony felbontja ezt a szövetséget, köteléket egy számára megfelelőbbnek tűnő partner miatt. Férje visszakanyarodik, sőt, menekül a múltba, egykori modelljének emlékei közé. Keresi a maga feltámadását a tragédiájában, elhanyagolt kapcsolataiban, sorsában. Látszólag lélektani drámáról beszélhetünk, de lefojtottságában ennél többet hordoz magában – mondta Pataki András rendező, aki hozzáfűzte, akkor tudják nagyon erősen kibontani a darab fontos és égető kérdéseit, ha a játék valódi partitúrája a lélekben bontakozik ki. A belső igazság, a színészi játék hitele által tárulhatnak fel az Ibsen számára oly fontos szimbolikus vetületek is. Rubek személyében az alkotás iránti elhivatottság testesül meg. Az a végletes hivatástudat, amely magát az embert amortizálja. További tragikus következménye ennek az abszolutisztikus törekvésnek, hogy a megvalósulatlan emberben idővel az alkotó is felmorzsolódik. Rubek számára az élet esszenciálisan az alkotásból áll. Ha az alkotás üres, akkor számára az élet is kiürül. Mindeközben egyre hangsúlyosabb szerep jut annak a kérdésnek is, hogy egy, az életét a művészetért feláldozó ember mindennapjaiban, amikor az élet már szinte teljesen elment, találunk-e valamit, amiről azt gondoljuk, hogy fontosabb, mint az élet?