Baal – Bemutatták Horváth Csaba rendezését a Pesti Színházban

2019 március 11. hétfő, 7:28

Március 1-jén a Pesti Színházban került színre Bertolt Brecht műve Forgách András új fordításával.

Wunderlich József, Waskovics Andrea / Vígszínház: Baal / Fotó: Színház.org / Papp Vivi

Baal a felhők szerelmese. Baal a kívülálló. Baal az ifjúság megrontója. Baal a lázadó, Baal Don Juan kései leszármazottja. Könyörtelen és gyengéd, konok és kiszámíthatatlan. Baal vonzásának sem nő, sem férfi nem tud ellenállni, elkerülhetetlen pusztulásában megvilágosul, mint Peer Gynt, mint Hamlet. Páratlan költő, elementáris egyéniség. A fiatal Brecht példázata az örök művészről. Az öreg Brecht szellemi végrendelete. Kivételes alak, kivételes dráma. Vizionárius remekmű, amelyen a szerzője harmincöt éven át dolgozott. Önarckép és mítosz. A Pesti Színházban a legelső, 1918-as változat Horváth Csaba által színpadra álmodott ősbemutatója látható. Tiszta költészet, kegyetlen realizmus, színpadi varázslat – olvasható az előadás ajánlójában.

Vígszínház: Baal / Fotó: Színház.org

Wunderlich József, Ember Márk / Vígszínház: Baal / Fotó: Színház.org / Papp Vivi

Brecht művét Forgách András fordította újra, aki elmondta, Brecht a Baal első változatát húszévesen írta 1918-ban, sőt három hét alatt diktálta le a gyárigazgató édesapja több titkárnőjének. Ezzel akart berobbanni a német drámairodalom élvonalába. “Majdnem sikerült is neki. De annyira fontos volt számára ez a téma, hogy legalább háromszor, és még a halála előtt, 1955-ben is átdolgozta. Ezt az utolsó változatot tekintik ma érvényesnek, noha például Németországban az ősváltozatot is egyre többször játsszák. Az én ötletem volt, hogy ezt használjuk, mert kifejezetten üdének, frissnek és aktuálisnak éreztem. Ez a mű egyszerre egy születőben levő művészről írt darab, illetve bátor önarckép, egyszerű és nyílt, ugyanakkor egy pontos állapotrajzot ad arról, hogy egy vesztett világháború után milyen állapotban van a német társadalom, meglepő rímekkel a mi felbomló világunkra” – fogalmazott Forgách András.

Vígszínház: Baal / Fotó: Színház.org / Papp Vivi

A műfordító szerint amikor felbomlik a világ, a korábbi értékrend megkérdőjeleződik. “Akkor, amikor ez a mű született, és most is egy globális paradigmaváltás elején vagyunk. Amikor baj van, vagyis a társadalom nem tud mit kezdeni különböző problémákkal, például a migrációval, vagy a klímaváltozással, vagy a szélesedő szakadékkal gazdagok és szegények között, válaszul gyakran visszatér egy korábbi, archaikusabb gyakorlat: gondoljunk a világban újra elszaporodó tekintélyuralmi rendszerekre. Az emberek szívesen feladják szabadságuk és szuverenitásuk egy részét a biztonságért cserébe. A másik, ideális megoldás az lenne, hogy nézzünk szembe a problémákkal, de ne adjuk fel a személyes integritásunkat, őrizzük meg a nehezen kiküzdhető demokrácia értékrendjét, a kölcsönös toleranciát, a problémák szélesebb körben való megvitatását, a nyitottságot és spontaneitást” – sorolta az alkotó.

Vígszínház: Baal / Fotó: Színház.org

Vígszínház: Baal / Fotó: Színház.org / Papp Vivi

“Az én felelősségem abban nyilvánul meg, hogy alázattal vagyok a szöveg, a rendező és a kollégák irányában. A színész felelőssége szerintem eddig tart és addig, hogy előadásról előadásra ne szálljon el abban a tudatban, hogy a szerep ő maga. A szerep ilyen értelemben nem az enyém, és nem csinálhatok vele azt, amit akarok. Sosem csinálom azt, amit akarok, mindig meg vannak a határok húzva számomra, mindig adottak azok a korlátok, ameddig én, mint színész elmehetek. A lehetőségeken belül természetesen nagyon erősen törekszem arra, hogy a saját szabadságomat is meg tudjam élni. Nekem muszáj közben kicsit szabadnak éreznem magam ahhoz, hogy ki tudjam fejezni azt a fajta szabadságot, amit Brecht érzett akkor, amikor az apja titkárnőjének körülbelül három-négy nap alatt lediktálta ezt a darabot. Csak így tudom átadni azt az agymenést, ami akkor és ott, azokban a napokban megvolt Brechtben. A Baal című darab és az előadás célja az, hogy ez a határtalan brechti fantáziavilág adjon egy olyan löketett az embereknek, ami azt váltja ki belőlük, hogy „úristen, lehet így is élni”? Úristen, ezt meg lehet tenni? Meg csinálhatja-e valaki azt, amit Baal? Ezek a fő kérdések a darabban” – mondta Wunderlich József, az előadás főszereplője.

Vígszínház: Baal / Fotó: Színház.org

Bach Kata, Wunderlich József / Vígszínház: Baal / Fotó: Színház.org / Papp Vivi

“Horváth Ccsaba alkotásainak nagyon érdekes világa van: a szöveget hozzá passzintja a mozgáshoz és a zenéhez, nagyon komplexen tud a színházról beszélni. Ez is ilyen lesz. Eddig még csak úgy dolgoztunk együtt, hogy Csaba volt a koreográfusa az egyik darabnak, amiben én is játszottam, most viszont az egész előadás mozgással és zenével lesz átitatva. Ez nekem megint csak új kihívás, olyan fajta koncentrációt igényel tőlem, amit eddig nem nagyon tapasztaltam. Kórusműveket éneklünk benne, koreográfiát kell csinálni, közben persze magát a jelenetet is el kell játszani, szóval nagyon izgalmas az egész. Várom, és kíváncsi vagyok, hogy a végére hogyan fog összeállni a darab világa, amikor már mindenki mindent tud technikailag. Élvezem, hogy újfajta feladatok vannak benne, nem mindennap kell az embernek egy hátrabukfenc után szöveget mondania… az általános iskolában is menekültem ettől, mert nem szerettem bukfencezni, de hát ez itt most nem kérdés. Mostanra egyébként már megszerettem” – mesélte Kopek Janka, az előadás egyik szereplője.

Vígszínház: Baal / Fotó: Színház.org

Vígszínház: Baal / Fotó: Színház.org / Papp Vivi

Szereplők: Wunderlich József, Ember Márk, Szántó Balázs, Majsai-Nyilas Tünde, Petrik Andrea, Bach Kata, Waskovics Andrea, Kopek Janka, Réti Nóra e.h., Tar Renáta, Józan László, Ertl Zsombor e.h., Gyöngyösi Zoltán, Karácsonyi Zoltán, Tóth András, Csiby Gergely, Darvasi Áron e.h., Rudolf Szonja e.h., Dino Benjamin e.h., Reider Péter e.h.

Díszlet: Antal Csaba. Jelmez: Benedek Mari. Zeneszerző: Dobri Dániel. Dramaturg: Perczel Enikő. Rendező: Horváth Csaba.

 
 

Kapcsolódó anyagok