Hallgattassék meg a másik fél is – Színházi szabadegyetem a Stúdió K-ban

2019 március 24. vasárnap, 9:00

Februárban indult útjára a színházi szabadegyetem a Stúdió K és Dunszt.sk szervezésében. A szabadegyetemi programok során elismert esztéták, kritikusok és alkotók a közönség aktív közreműködésével igyekeznek feltérképezni a kortárs színházi jelenségeket, illetve a szakma egészét érintő problémákat. A korábbi alkalmakon a színházi és a társadalom viszonyára helyeződött a hangsúly, különös tekintettel a politikus színházra és a cenzúrára, április 1-jén pedig a színházi intézményrendszeren belüli konfliktusok kerülnek górcső alá.

Az este 6-kor kezdődő programot Herczog Noémi előadása indítja, amely a „Hallgattassék meg a másik fél is, avagy mit tehet a konfliktusok kezelésért a színház? Romániai példák a közelmúltból – Alina Nelega, Kincses Réka, Székely Csaba és a Reactor alkotói” címet viseli. Az előadást követő kerekasztal-beszélgetésen Olasz Renátó, Urbán András, Kricsfalusi Beatrix és Czajlik József vesz részt. A programot a Színház- és Filmművészeti Egyetem tavaly végzett televíziós műsorkészítő hallgatója, Gerencsér Anna moderálja. A szabadegyetemen való részvétel regisztrációhoz kötött, regisztrálni a szinhaziszabadegyetem@gmail.com címen lehet. A Facebook-eseményhez ide kattintva lehet csatlakozni.

Az eseménysorozatról bővebben: “Az Örkény Színházból meg a Radnótiból tíz éve, tíz esetben kilencszer úgy megyek haza, hogy színházban jártam. Előadást láttam. Felgördült a függöny. Legördült a függöny. És ez nem biztos, hogy jó. Sőt biztos, hogy nem jó. Nekem arra volna szükségem, de még mennyire szükségem volna, hogy itt velem történjen valami. Kavarjanak föl, forgassanak föl, ízeimre szedjenek szét, rázzanak meg jól, és rakjanak össze újra. Hát nem történik. És akkor az Örkényről meg a Radnótiról szólva kifejezetten a magyar színjátszás krémjéről beszéltem” – kezdi Térey János POSZT-válogatói beszámolóját a Jelenkor júniusi számában.

Már ez a néhány mondat is kész kincsesbánya kérdések tekintetében: Miért nőtt az óvatosság az utóbbi években? Hová lett a közéleti színház? Beleszólhat-e egy előadás a társadalom működésébe? Lehet-e gyáva egy művészeti intézmény? Miért ilyen éles a határ a független és a kőszínházi műhelyek között? Milyen tabutémák jelentek meg az előadásokban, és mi az, ami még mindig fájóan kibeszéletlen? Miként jelennek meg a kisebbségek egyes produkciókban, és hogyan ábrázolják ők magukat? Hogyan kapcsolható össze a színház és a nevelés fogalma? Mi válthatja fel a realista irányzatokat? Hogyan alakult át a vizualitás, a test, a zene szerepe? Milyen világszínházi trendekhez tudunk kapcsolódni? Hová tűnt a kortárs dráma? Mi hívta életre a szerzői színházat? Milyen szerepük lehet a dokumentumszínházi előadásoknak? Működik-e az öncenzúra intézménye? És egyáltalán: hol és mitől tart most a magyar színház?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tárgyalhatunk meg egy-egy szabadegyetemi alkalom alatt. „kétfelvonásos” program egy hatvanperces szemináriummal indul, majd egy rövid szünet után az adott témához kapcsolódó művészek kerekasztal-beszélgetése következik.

 
 

Kapcsolódó anyagok