15 éves a Körúti Színház – Jubileumi hónapot tartanak

2019 március 26. kedd, 9:04

Március 29-én díszbemutatóval indít jubileumi hónapot a Körúti Színház. A 15. születésnapjához érkezett teátrum előadásait eddig közel egymillióan látogatták.

A 2004-ben alakult, végleges nevét 2005 óta viselő Körúti Színház kitalálója, szülőatyja és egyben vezetője Galambos Zoltán, aki ’régi motorosnak’ számít a hazai művészvilágban. Amikor a Madách Színházban dolgozott, Ádám Ottó igazgatása alatt, ott tapasztalhatta, ismerhette meg azt a fajta társulati légkört, amit rettentően megszeretett. „Az emberek megnézték egymást, tudtak örülni a másik sikerének, barátságok alakultak, alkotó beszélgetések zajlottak nap mint nap. Én is erre vágyom a színházamban. Inkább a színészeimnek keresek darabot és nem fordítva, és azt is megnézem, kinek nem adtam új premiert két-három éve. A bolond lányt Pikali Gerdának vettem elő, a Maude és Haroldot Esztergályos Cilinek.”

Ádám Ottó távozása után Galambos sem maradt tovább a Madáchban, Pálffy György filmrendezőhöz került gyártásvezetőnek, az összes filmjét vele csinálta. Aztán valahogy visszaszívta a színház világa is, ebből lett a Körúti Színház. Olyan teátrumot álmodott meg másfél évtizede, amelyben főként vidámság és jókedv van, és amiben még a kollégák is szeretik egymást. A Mezítláb a parkban című, világsikerű darabbal indultak, amellyel rögtön elsőre olyan szép sikereket söpörtek be, hogy kiderült: ezt a megkezdett utat bizony nemcsak érdemes, de kell is folytatni! Az igazgató-főrendező remek érzékkel választ azóta is darabokat, amit az egyre növekvő előadásaik illetve nézőszámuk is igazolni látszik – játszanak Budapesten vagy bármerre az országban. „Nagyon szeretjük a fővárosi közönséget, ám időközben kiderült, az a karmánk, hogy egészen apró településekre is eljussunk az előadásainkkal. Míg Budapesten egyek lennénk a napi ezer program közül, addig mondjuk Vámospércsen a Körúti Színház előadása az évi három eseményből az egyik. Szerencse, hogy olyan kollégákkal dolgozom, akik művészet szerető, igényes emberek, akik mindenütt a legmagasabb minőséget nyújtják. Csodát tenni bárhol lehet, legyen szó egy picurka színpadról, vagy egy messzi településről. Ha a közönség vár minket és számít ránk, akkor nem ismerünk lehetetlent! Persze, hosszú út volt, amit megtettünk, és a mai körülményeinket látva hihetetlennek tűnik, hogy ezt valóban mi értük el. Önerőből, sok munkával, szíves segítséggel, és a felmerülő nehézségek leküzdésével. Én személy szerint mindig büszke voltam arra, hogy sikerült olyan embereket gyűjtenem magam köré, akik ugyanúgy a saját ügyüknek tekintik a színházat, mint én. Így ez már nem csak az én gyermekem, hanem a második Családunk lett. Ez nem csak üres frázis, hiszen ezek az emberek valóban egy családra jellemző türelemmel, ragaszkodással és szeretettel végeznek emberfeletti munkát. De, hogy őszinte legyek, én nem tekintem őket munkatársaknak, sokkal inkább barátoknak. Olyan embereknek, akikre mindig lehet számítani, és együtt nem ismerünk lehetetlent. Tényleg nem! Mindig találunk megoldást, legyen szó elszakadt jelmezről, kilyukadt autógumiról, vagy arról, hogy csodát tegyünk akár a legkisebb színpadon, vagy legeldugottabb helyen játszhassunk színházat.”

A kezdeti évek egyre növekvő sikerei kapcsán az igazgató-főrendező 2006-ban jutott arra a gondolatra, hogy kellene már egy állandó (fővárosi) játszóhely is – ez lett Pesten a Gutenberg Művelődési Ház. Azon a környéken nőtt valaha fel, szerette magát az épületet, még moziba is járt oda. Egy nap bement hát az akkor még a Nyomdász Szakszervezet tulajdonában lévő épületbe és kibérelte azt tőlük a színháza számára, havi hat-nyolc alkalomra. Továbbra is járták persze a vidéket, ment is minden szépen, sikeresen. A fővárosi közönség kezdte megismerni és megszeretni a helyet, imádták az előadásaikat, 2008-ban mégis vége lett ennek az idillnek. A nyomdászok ugyanis eladták az épületet egy befektetési csoportnak. „A ház új igazgatója leült velem tárgyalni, közölte, remek, amiket csinálunk, soha, senkit nem engednének be rajtunk kívül magukhoz, de kell egy kis szünetet tartani, mert renoválják az épületet. A felújítás csakugyan megkezdődött, mindent szétvertek, amit csak lehetett, de aztán elfogyott a pénz és ez a gyönyörű ház azóta is ott áll, félbehagyva, üresen. Ha néha még arra járok, megszakad a szívem. Ledörzsölöm a koszt az ablakról, belesek, és még látom ma is a falon az ottmaradt plakátjainkat, a jegypénztár feliratát… Sajnos, nem találtam azóta sem gazdag befektetőt, aki végre befejezné a felújítást. Én ezt az egészet úgy találtam ki, hogy ennek a jegybevételből működnie kell! És amúgy működik is. Úgy van minden kikalkulálva, hogy mindig tudom rendezni a kifizetéseket, és bár nem bírok nagy fizetségeket adni művésznek, munkatársnak, mégis mindenki örömmel teszi a maga dolgát, mert ők is úgy imádják a színházat, akárcsak én. Soha nem akartam színész lenni, de négy éve elcsábultam a Katyi rendőr figurájára, és úgy beleszerettem a dologba, hogy azóta benne vagyok két-három előadásban: imádom csinálni! A korom és a testalkatom miatt beskatulyázódtam ugyan a rendőrszerepekbe, de nem bánom!”

A Körúti Színház repertoárja folyamatosan nőtt az elmúlt másfél évtizedben: eddig több, mint 1500 előadáson tapsolhatott, közel egymillió néző! Ma annyi helyen játszanak, amennyiről induláskor álmodni sem mertek. Időközben bővült a társulat is, amelyben a szakma olyan neves képviselői is ’őstagnak’ mondhatók, mint Koncz Gábor, Koltai Róbert, Kautzky Armand, Esztergályos Cecília, Vándor Éva, Gyebnár Csekka, Pusztaszeri Kornél, Mérai Kata, Pikali Gerda, Beleznay Endre. „Mindig meghatódom, hogy ezek az emberek, akiket én hatalmas színészeknek tartok, kérdés nélkül jönnek, bárhová hívom őket és a tőlük telhető legjobbat nyújtják estéről estére. Éppúgy a sajátjuknak érzik ezt a színházat, ahogy én. Velem tartanak a kezdetektől, jó emberek, a barátaim – nélkülük nem menne! 15 éve vagyunk az ország, a vidék Színháza. Valódi missziós szándékkal, az igényes szórakoztatásra törekedve, nem csak a felnőtt, de a felnövekvő színházba járó nemzedék szórakoztatását szem előtt tartva járjuk az országot nap, mint nap. Szeretnénk, ha a mi nevünket is megismerhetné a nézők minél szélesebb rétege.”

Budapest számtalan színházi programot, alternatívát kínál. Adott a lehetőség, hogy ma ebbe a színházba menjünk megnézni egy musicalt, holnap meg amabba egy drámát. A fővárosi színházaknak neve van, híre és jelentősége, változatos műsora. De a Pesten kívüli településeken, eltekintve egy-két nagyvárostól, mint például Győr vagy Pécs, nem ilyen sokoldalú a helyzet. Gyakran kell elutazni 30-50 kilométerre, a legközelebbi nagyvárosba, ahol kőszínház van és ott talán nem is olyan sokszínű a paletta. Ehhez a mindennapokban gyakran nem adottak a lehetőségek, még ha van is kedve és energiája az embernek. És akkor még szóba sem hoztuk az anyagi körülményeket. Így szép lassan a színházba járás vágya megszűnik, elszoknak tőle vagy igazán soha nem is jutnak hozzá. „A miénk a megtisztelő feladat, hogy ezeknek az embereknek megmutassuk, igenis vannak olyan színészek, akik elmennek messzire is hozzájuk, értük, mert az ő töretlen szeretetük épp olyan értékes, mint a fővárosi közönségé. Nekik csakúgy megéri minden este csodát tenni és nagyon őszinték vagyunk, ha azt mondjuk, hogy élvezzük ezt a kitüntetett szerepet. Hiszen nagy felelősség egy település lakosai számára az évi 3-4 színházi programnak lenni. Feleleveníteni a régen elfeledett csodálatos élményeket és újra színházba csábítani azokat, akikben még megvan a vágy, vagy esetleg kialakítani újakat, összeismertetni a nézőt a színházzal. Éppen ezért szeretnénk elhinteni a színház szeretetét a legkisebbekben is! Belőlük lesz majd a nagy, akikbe már bele van oltva a vágy, akik megismerték a varázst és már akarnak 30-50 kilométert utazni, vagy akár többet is az élményért. Mi akarunk lenni az élmény, a Körúti Színház, melyet újra és újra visszavárnak. Mi szeretnénk lenni a változatosság, amely kirepít a mindennapok megszokottságából. Mi szeretnénk lenni a kedves, a vicces, a drámai, a zenés, a mély, az elgondolkodtató. Bárhol is van az a hely, ahol várnak minket, ha várnak, mi megyünk! Így volt ez az elmúlt 15 évben mindig és így lesz a következő években is.”

Ma a Körúti Színház 20 felnőtt-, és 10 gyerekdarabbal, valamint egy színházi beavató foglalkozással járja az országot. Mindenféle műfajból játszanak, de főleg vidámat – az igazgató-főrendező szerint ez indulástól koncepció. Galambos Zoltán azonban mindig tesz a művekbe pár komoly jelenetet is, ami egyfajta értékes emberi tartalmat is hordoz, hogy az élmény ’ne csak a ruhatárig tartson’. „A mai világban érthető, hogy az emberek nevetni szeretnének nálunk. Remélem, még megérem, hogy olyan jó legyen körülöttünk újra minden, hogy sírni is hozzánk jöjjenek a nézők! Hozzátenném: Az Üvegcipő, a Maude és Harold, A doktor úr vagy a Mezítláb a parkban című előadásaink azért nem éppen habkönnyű mondanivalójú történetek, még ha sok kacagtató rész is van bennük, és A bolond lány is sok erkölcsi kérdést vet fel. A jubileumi hónap programjai között szerepel a nemrég elhunyt Tahi-Tóth László főszereplésével készült Tabi László: Spanyolul tudni kell című film bemutatója – ez a színházunk első igazi mozifilmje -, ami Laci legutolsó munkája volt, illetve a Kell egy színház című színdarabom – Kautzky Armaddal a főszerepben – teljesen újra gondolt verziójának bemutatója is. Mindig vannak nehézségek, de mi megyünk tovább. Most, hogy 15 évesek lettünk, az egyik ’ajándék’ a minket szeretőknek a FaceBook közösségi oldalunkon megjelent interjúsorozat, a legnagyobb művészekkel, 15 év, 15 interjú címszó alatt. Ünnepi hónapunk során a premierekkel, kiállításokkal, filmbemutatóval tarkított programban szinte valamennyi repertoáron lévő előadás színpadra kerül. Sokfelé ellátogatunk, így többek között április 7.én a Kell egy színházzal (premier!!) Kistelekre érkezünk, 10-én Püspökladányban A doktor úr 100. jubíleumi előadásával kedveskedünk a nézőknek. 13-án Rétságon a Meseautót (100.előadás!) mutatjuk be, 25-én Berettyóújfalun az Én és a kisöcsém (150.előadás!), 26-án Jászapátiban a Lúdas Matyi, 28-án Hódmezővásárhelyen pedig Az üvegcipő kerül bemutatásra. Igazgatóként boldog vagyok, amiért idáig eljutottunk, amiért országszerte így keresnek, várnak és szeretnek bennünket a színházszerető nézők – talán nem véletlenül ez a szlogenünk: 15 éve az ország Színháza! Szeretném ezúton is megköszönni az odaadó munkáját mindazoknak a kollégáknak, akik végig velem voltak és vannak. Köszönettel tartozom azoknak is, akik csak életük egy bizonyos szakaszát töltötték velünk, és közben mégis olyan sokat tettek értünk. A legnagyobb köszönet és hála azonban természetesen a mi drága Közönségünket illeti, hiszen miattuk, értük létezünk. Találkozzunk tehát március 29-én este, az Esztergályos Cecília főszereplésével bemutatott Zsákbamacska premierjén, aztán ünnepeljünk együtt tovább, egy teljes hónapon át! Boldog születésnapot, kedves Körúti Színház!”

A jubileumi hónap eseményeiről itt tájékozódhat.