“Független előadást csinálni önmagában nagy kihívás” – Interjú Kovács Dániel Ambrussal és Jankovics Péterrel

2019 március 29. péntek, 7:15

Kovács Dániel Ambrus rendezi a Neptun Brigád most készülő színházi előadását. A Benne vagy című darabot április 10-én mutatják be a Jurányi Inkubátorházban.

Ficzere Béla, Jankovics Péter / próbafotó: Gulyás Dóra

AJÁNLÓ A DARAB ELÉ: 

“Dágvány, napjainkban. Lacibát megütötte a guta. Lánya, Szilvi próbálja tovább vinni a kis lábtörlőgyártó céget, Gépkezelő Tibivel kitermelni legalább a hitelre valót. Roland, „az ügyvezető” a roncs furgonnal teríti a környéken az árut. Aztán összefut Endrével, a kamaszkori haverral, aki megkínálja egy területfejlesztési bombaüzlettel. Roland, aki torkig van, benne van.”

Az érvényesülés nem csak szakmai, még kevésbé emberi kiválóság kérdése. Mit kell megtennünk, mit kell tudnunk azon túl, hogy jól végezzük a dolgunkat? Milyen képességek kellenek ahhoz, hogy előbbre jussunk? Mikor lesznek az ábrándos kamaszokból cinikus középvezetők? Idealistákból törtetők? És mi lesz azokkal a szintén tehetségesekkel, rátermettekkel, akiknek nem sikerül? Mi legyen a szelídekkel? Mi legyen a tisztességesekkel?

Mit tehetünk, ha kiderül, az a személyiség, akinek ismerjük magunkat, nem kompatibilis azzal a közeggel, amiben működni kénytelen?

Bemutató: április 10. 19.00
További előadások: április 11. 19.00, május 7. 20.00
Az előadás helyszíne: Jurányi Inkubátorház (1027 Budapest, Jurányi utca 1-3.) Szkéné terem

INTERJÚ:

A Neptun Brigádhoz többen is csatlakoztatok ezzel az előadással. Milyen lett a csapat? Milyen a hangulat?

Peti: Nem dolgoztam még a Neptun Brigáddal és az erre az alkalomra összeállt csapatból senkivel, így már vártam a közös munkát. Mindenkinek megtetszett Dani alapötlete, úgyhogy hamar ráhangolódtunk a témára és egymásra.

Hogy kezdtetek el próbálni? Volt egy alapötleted, amire a próbákat tudtad építeni? Mi volt a kiindulási pontod? Hogy zajlott?

Dani: Izgatnak, dühítenek, fájnak, mulattatnak dolgok, a világban. A munkára készülve kezdtem magamat szondázni, hogy mi az, ami ebből igazán érdekel. Két téma kavargott bennem, egy nagyon személyes és egy közéleti, amik aztán szerencsére tudtak egyesülni egy történetben. Mikor itt tartottam, leültünk a színészekkel, és megnéztük, nekik milyen közük, viszonyuk lehet az általam hozott történethez, alakokhoz.

Hol tartotok most? Milyenek most a próbák? 

Dani: Most lépünk a kész szöveggel való próbák fázisába, amivel egy klasszikus próbafolyamat kezdődni szokott. Mire ide jutottunk, úgy érzem, az összes színész mélyen érti az alakot, akit megformál. Ha a szövegírást és -tanulást átugorhatnánk, azt mondanám, nagyon jól állunk. Legutóbb egy hangfelvételt csináltunk, nagy röhögések közepette. De azért kemény lesz a főpróbahét.

Ficzere Béla, Kovács Dániel Ambrus, Chován Gábor / Fotó: Gulyás Dóra

A próbafolyamat során improvizációs technikával születik meg a szöveg, passzol hozzád ez a munkafolyamat? Szoktál improvizálni? Jól érzed magad ebben? Inspirál?

Peti: Gyakran veszek részt olyan munkafolyamatban, ahol a rendezőnek van egy erős víziója arról, hogy milyen keretek közé képzeli az előadást, de az első próbák során nem instruál. Ha valóban határozott az elképzelés, az már beindíthatja a játszók fantáziáját. Ilyenkor az adott jelenetre -jelen esetben egy-egy szövegrészre is- a színészek hoznak ötleteket, amiket a rendező továbbfejleszt, aztán újabb ajánlatok érkeznek, majd ismét kívülről a végleges korrekciók. Szeretem, ha az előadás egy csapatmunka eredménye, ezért ez a metódus közel áll hozzám. 

Mit szeretnétek megfogalmazni az előadással? Szakmai érvényesülés, karrierépítés, ügyeskedés…. hogyan érint ez benneteket? 

Dani: Szándékosan nem a saját szakmánkba tettem ezt a sztorit. Jobban érdekelt 2019 Magyarországa, mint közeg. De, hogy úgy mondjam, lehetetlen nem inspirálódni abból, ami ma a kulturális és ezen belül a színházi életben megy.

Mennyire és hogyan vezetted az improvizációk alatt a színészeket karakterük megformálásában?

Dani: A karakterek részben a színészekre íródtak, aztán pedig együtt formáltuk őket tovább. Mire felálltunk az asztaltól, már csak finomhangolásra volt szükség. Én úgy érzékelem, felszabadult és termékeny munkafolyamat ez, minden alkotó számára.

Dani mennyire engedi nektek szabadon megformálni a karaktereiteket? Hogy a figurák honnan hova jussanak? 

Peti: Sokat beszéltünk a szerepekről, igyekeztünk előhívni az életünkből hasonló figurákat és a velük való tapasztalatokból megformálni azokat. Azt nagyjából tudtuk, hogy az egyes karakterek hova jutnak majd el, de hogy pontosan milyen út vezet odáig, az szintén közös gondolkodás eredménye. 

Milyenek ezek a figurák? Honnan hova jutnak el? 

Dani: A történet egy vegetáló dágványi lábtörlőgyártó kisüzemben játszódik, ez a miliő. Ugyanakkor az alakok mind a négyen más utat járnak be. Van, aki mindent elveszt, amiért harcol, szétnéz merengve és okos /fejével biccent; nem remél”. A másik mindent megkaparint, de közben ő maga lesz egy nulla.  Holivudiasan, ez a Gerincek csatája.

Jankovics Péter, Ficzere Béla / próbafotó: Gulyás Dóra

Milyen a Te figurád? Ki ez az Endre?

Peti: Endre személye alapvetően távol áll tőlem. Ügyesen helyezkedik, mindenkivel megtalálja a megfelelő hangot ahhoz, hogy egyre sikeresebb legyen. Pénzéhsége határtalan, ennek következtében törtető, és minden eszközt bevet annak érdekében, hogy céljait elérje. Ezt sokszor törvénytelen módon teszi, de amilyen körökben mozog, ott efölött gyakran szemet hunynak. Sőt, szinte elvárás az “okos” ügyintézés.

Találtál olyan pontot, amiben tudsz vele azonosulni, vagy kapcsolódni, amiben megérted, vagy rád hatott Endre gondolkodása?

Peti: Endre tulajdonságai valóban nem jellemzőek rám, de egy önmenedzselő- és önbizalom tréningre szívesen elmennék hozzá. Amúgy az a feladatom, hogy előbányásszam magamból azokat az adottságokat, amikkel hatással tudok lenni emberekre. Ha nem is az üzleti életben, de a magánéletemben néha talán ez is előfordul.

Te írod a szöveget, tervezed a látványt és rendezed az előadást. Ez elég komplex alkotói látásmódot jelent, szabadságot is?

Dani: Ez nem elv, valahogy így alakult. A látványt mindig én tervezem, mert van, hogy előbb látok egy jelenetet, mint hogy tudnám, mit is akarok vele kezdeni. A szövegírás valóban szabadságot ad: megszűnik a rendezés alkalmazott művészi helyzete, hogy egy másik (nálam egyébként akár lényegesen színvonalasabb) szerző drámáját “bontsam ki” vagy “vigyem színre”. Bár nagyon szeretek Büchnert vagy Calderónt, Szép Ernőt is rendezni, mostanában az a fajta munka érdekel, ahol egy eleven probléma friss, direkt színházi formában mutatkozik meg, irodalmi kitérők nélkül.

Miben érzed ebben a folyamatban a legnagyobb kihívást?

Peti: Nem vagyok naprakész olyan dolgokban, hogy hogyan működik egy cég, hogyan marad életben egy vállakozás. Középiskolában tanultam marketinget és üzletvezetést is, de aztán egyáltalán nem foglalkoztam vele. Ennek a világnak is megvan a saját nyelvezete, ami számomra ismeretlen. Ezen a terepen próbáltam jobban kiismerni magam. Egyébként manapság független előadást csinálni önmagában nagy kihívás. Rengeteg szó esik az alternatív színházi bázisok kilátástalan helyzetéről, így most ezt nem részletezném. Szeretném, ha ezek a produkciók sok emberhez eljutnának. A Benne vagy kapcsán is ezt érzem.

Mi vagy mik azok, amikkel téged ez a darab meg tudott érinteni? Ami miatt fontos vagy érdekes lett számodra?

Peti: A hatalommal való visszaélés, a csalás és hazugság sajnos kimeríthetetlen téma. Amikor pedig annyira leplezetlenül történik mindez, mint napjainkban, muszáj beszélni róla. Ezúttal az elpasszolandó „aprópénzek” és a díszes lábtörlők világán keresztül egy dágványi kisüzemben.

Szerző: Sáfrány Eszter