“Nagyon fontosnak tartom a miérteket” – Villáminterjú Szenteczki Zitával

2019 április 18. csütörtök, 8:28

A KV társulat új bemutatóját Kunt Gergely nagysikerű Kamasztükrök c. műve inspirálta. Az előadásban 5 kamasz szemszögén keresztül kapunk rendkívül érzékeny és személyes képet az 1939 és 1945 közötti évekről. A rendező, Szenteczki Zita válaszolt.

Szenteczki Zita, fotó: Dömölky Dániel

Hogy kezdődött, hogy jött létre az együttműködésetek a KV Társulattal?

Kriszta és Zsuzsa látták néhány előadásomat és megkerestek, hogy dolgozzunk együtt.

A témát ki választotta? Ezzel kerestek meg téged? Vagy Te hoztad?

Én hoztam. Úgy éreztem, ez nagyon kapcsolódik a KV társadalmi érzékenységéhez, nyitottságához, reflektáltságához, aktualizáltságához.

A szövegkönyvet eredeti naplórészletek felhasználásával az előadás dramaturgjával, Enyedi Évával állítottátok össze. Hogy képzelhetjük el? Kunt Gergely Kamasztükrök című művéből indultatok ki, amihez aztán gyűjtöttetek még anyagot, archív dokumentumokat?

Tulajdonképpen azokat a naplókat használjuk mi is, amiket Gergő használ, csak Gergő részleteket használ és nekünk fel kellett kutatni, el kellett olvasni a kiválasztott szereplők teljes naplóit, hogy a mi saját töredékeinket tudjuk kiválasztani.

Mikor kezdtetek a szöveggel foglalkozni, mire előadásszöveg született belőle?

Nyáron kezdtük el a kutatómunkát. És még a próbafolyamat első pár hetében is szöszöltünk vele.

Ezek szerint rendezőként olykor a szöveggel is dolgozol, alakítasz rajta?

Igen, mindig benne vagyok a szövegkönyvek kialakításában, szoros együttműködésben a dramaturggal, szerintem ez így természetes.

A zene mit jelent, miként jelenik meg az előadásban?

A színészek zenélnek. Magyar, zsidó, angol, orosz dalokat, népdalokat. A zene kiemel és korszakol.

Mi az, ami miatt számodra különleges és fontos ez a projekt?

A naplók szövegei egy teljesen új, sajátos szemszöget adnak arra, amit alapvetően a töri órákról, esetleg hírekből, könyvekből ismerünk. Minden napló egy befeleforduló, zárt egység, az érdekel, hogy a mi szerkesztésünkkel képesek-e a naplók dialógusba lépni egymással. Nagyon sok ma is égető kérdés és probléma jelenik meg a szövegekben; népcsoportok démonizálása, álhírek, félinfirmációkból tájékozódni próbálás, vidék és pest szakadéka.

Hogy építed fel a rendezéseidet? Magát a munkafolyamatot? Van olyan munkamódszer, színházi stílus, amiről azt gondolod, jellemezhet Téged?

Nagyon fontosnak tartom a miérteket, a személyes miérteket, a hogyanról elmondom a gondolatom, mindig hozok ajánlatott, de nagyon nyitott vagyok a színészek verziójára is. Azt gondolom, hogy egészséges keretek közt a legszabadabb az ember, igyekszem világosan felrajzolni a játékszabályokat, mindenre hozni egy verziót de nagyon szívesen rugaszkodok el az otthonkitalálttól a próbán történtekkel.

Hol tartotok a próbafolyamatban? Milyen a csapat?

Még sok van hátra. De már most úgy tűnik, hogy az a hipozézis, hogy a naplók párbeszédbe tudnak lépni egymással az működni látszik. Egy nagyon szenvedélyes, őszinte, nyitott csapat állt össze.

Te rendező lettél, de 2011-2012 között a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színművész szakára jártál, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakos hallgatója lettél, báb szakirányon végeztél. Saját társulatot is alapítottál, és a képzőművészet is fontos szerepet kap a munkáidban. Gyerekkorodban minek készültél?

Gyerekkoromban sok mindennek írónak, jégkorisnak, kerámikusnak, azt hiszem, ezt mondtam ha megkérdezték.

Szerző: Sáfrány Eszter