“Szeretném, ha valami lényeges dologról beszélnénk” – Interjú Czukor Balázzsal az AlkalMátéról

2019 május 29. szerda, 6:21

A legendás Máté-Horvai osztály sorozata 2019 nyarán is folytatódik a Jurányiban. Idén, utolsó előtti alkalommal Czukor Balázs életéről vall az AlkalMáté Trupp. A címszereplővel beszélgettünk a főiskolás évekről, konfliktusokról és a mostani előadás képlékenységéről.

Hogy emlékszel vissza a főiskolás évekre, az osztályotokra és benne magadra?

Nagyon tapasztalatlan voltam még, mikor felvettek, aminek rengeteg hátránya volt. Nem beszéltem a színházi nyelvet, nem ismertem senkit, nem voltam tisztában a játékszabályokkal, hogy mit lehet és mit nem, úgyhogy rengeteg kudarc ért. Mikor az első felvételin láttam a felsőbb éveseket, az volt a benyomásom, hogy nagyon egyformák, aztán én is olyanná akartam válni, mint ők. Elég gyorsan szembesültem azzal, hogy bizonyos fokig kirekesztő és belterjes közeg a főiskola. Viszonylag korán elhangzott, mint jó tanács, ha külsős kapcsolatod van, jobb, ha minél előbb szakítasz, mert amin itt keresztülmész, azt egy kapcsolat nem fogja kibírni. Sőt, jó, ha színésznővel kezdesz, mert a civilek nem lesznek elég izgalmasak. Tulajdonképpen folyamatos küzdelemként éltem meg ezt a négy évet.

Czukor Balázs, fotó: Dömölky Dániel

Ez a küzdelem nem enyhült az évek során?

Nem. Másodikban volt egy erős konfliktusom Máté Gáborral, így a hátralevő évek azzal teltek, hogy teljesen mindegy volt, mit csinálok, nem értékelte. Ott lébecoltam ebben az intézményben, nem volt időm, sem energiám, hogy magamat összekaparjam, miközben megfelelési kényszer hajtott, ami teljesen lebénított. Akkor még nem volt annyi élettapasztalatom, hogy felismerjem, nem kell feltétlen megfelelni, hanem mehetek a saját utamon. Különös volt, hogy amikor sikereim voltak, nem éreztem örömet, talán annyit, hogy az jó, hogy nem ért csalódás. Aztán Ascher Tamásra emlékszem, mint pozitívumra. Egy kurzust tartott a Godot-ra várva című darabból. Mikor első alkalommal elolvastuk, egy ponton megkérdezte tőlem, hogy szerintem Estragon miért mond el egy bizonyos mondatot, mire azt mondtam, hogy talán azért, mert álmos. Nagyon jó érzés volt, hogy nem kommentálta a válaszom, nem mondta, hogy jó vagy rossz, amit gondolok, hanem haladtunk tovább. Jólesett, hogy végre valaki nem minősít. Azt éreztem, hogy nem kell minden áron jól játszanom, hanem foglalkozhatok a dolgommal, a szerepemmel.

Jó közösség volt ez az osztály?

Más osztályokhoz képest mindenképp. Van egy intelligencia, ami összetartja ezt az osztályt a munkában.

Segítettek neked, amikor szükséged volt rá?

Egy bizonyos szintig igen, de miután konfliktusom volt Gáborral, nem emlékszem, hogy odajött volna bárki.

Szerinted ennek az esetnek köszönhető az, hogy mostanában nem játszol, hanem inkább rendezel?

Nem feltétlen. A főiskolai élményekhez képest sok jó munkafolyamatban vehettem részt, és jó szerepeket is kaptam. Több évet töltöttem az Örkényben, Szombathelyen és a Szputnyikban. Aztán érzelmileg nagyon kiszolgáltatottnak találtam a színházi színészi létezést, és egy idő után az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem foglakoztat, hogy nagy szerepeket eljátsszak, amelyekre általában a színészek vágynak. Egész egyszerűen a rendezés jobban érdekelt. Aztán rendezőként sikeresebb munkáim lettek, mint színészként. Szombathelyen kezdtem el rendezni, jó érzés volt, hogy Jordán Tamás segített és támogatott. Igaz, hogy színházban nem szerepelek körülbelül öt éve, de filmezni nagyon szívesen megyek, egyébként mostanában sajnos szinte csak külföldi filmekben forgattam.

Az felmerült benned valaha, hogy kiszállj az AlkalMátéból?

Igen, még jó pár évvel ezelőtt.

Mi tartott vissza?

Főként az, hogy rólam is szól majd egy előadás.

Nehezen vártad ki, hogy te kerülj sorra?

Nem, örülök, hogy most húztak ki a kalapból.

Az évek során érezted azt egy-egy pillanatban, hogy na, ez bekerülhetne az AlkalMáté Trupp Czukor Balázs előadásba?

Igen, sokszor eszembe jutott korábban, hogy bizonyos dolgoknak benne kéne lenniük, de mikor tavaly kiderült, hogy én leszek a következő, már azon gondolkodtam, hogy talán az lenne érdekesebb (ha már van egy ilyen lehetőség), hogy az én életeseményeim tükrében valami lényeges dologról beszéljünk.

Doktorizol a Színműn, mi a témád?

A színészet és a buddhizmus lehetséges kapcsolata.

Befejezted a Buddhista Főiskolát?

Nem, de már öt félévet elvégeztem.

Mesélj arról, hogy szerinted miért ragadt rátok a legendás jelző!

Mert legendás. (Mosolyog.) Egyébként, ha jól emlékszem az elején mi kezdtük el ezt magunkról mondani, nyilván ironikusan.

Idén már találkozott az osztály?

Igen, kétszer már leültünk, és Gáborral is beszéltem külön.

Meghatároztatok már Máté Gáborral valamilyen vonalat, formát?

Ilyenkor még nagyon nehéz meghatározni, hogy miről fog szólni az előadás. Örülnék neki, ha a megszokott formán valamelyest változtatnánk. Mikor először találkoztam az előadás kapcsán Gáborral, akkor arról beszéltünk, hogy nem életeseményeket kellene felvonultatni, hanem valahogy más úton kellene elindulni. Még minden nagyon képlékeny, de örülnék, ha az én személyemen kívül, vagy annak mentén találnánk valami olyan problematikát, ami a többieket is érinti.

Melyik volt eddig a kedvenc előadásod?

Gál Kristófé. Elég sokat forgattam azon a nyáron, ezért mindig csak beestem a próbákra, de azt láttam, hogy egyre jobb és jobb jelenetek születnek. Ő ezt tudatosan egy terápiának használta, nem tudom, hogy elérte-e vele a célját, de az biztos, hogy egy nagyon erős előadás született.

Szerző: Bordás Katinka

 

AlkalMáté Trupp: CZUKOR Balázs
Bemutató: 2019. július 25. 20.30
További időpont: 2019. július 26., 27., 28. 18.00 és 20.30
Info: http://juranyihaz.hu/alkalmate-trupp-czukor-balazs/