“Imádok színházban dolgozni” – Sándor Pál rendezi Molnár Piroska és Jordán Tamás párosát

2019 május 30. csütörtök, 7:00

Alekszej Ny. Arbuzov Kései találkozás című művéből készít előadást a neves filmrendező. A premiert június 4-én tartják a Rózsavölgyi Szalonban.

A darabról:

Éjszakánként elég meghökkentően viselkedik a tengerparti gyógyszálló egyik idős hölgylakója: mezítláb átmászik az ablakon, kiszökik a szanatóriumból, énekel a holdfényes kertben, sirályokat etet. Éjjeli bohém kiruccanásaival persze felrúgja az intézmény szabályait. Huncut szórakozottságán meg is ütközik a szanatórium hasonló korú, szintén magányos, kissé morózus főorvosa: nem igazán elnéző a „vétkező” nővel. Próbálja rendre utasítani. Aztán lassan mégiscsak meglágyul. Vagyis kénytelen engedni annak: találkozni sohasem késő, mindenkinek szüksége van valakire, a boldogság pedig nem kényszer, az jön, ha hagyjuk, és emlékeztet minket arra, hogy élünk, még akkor is, ha a jelen esetben az már csak pillanatokban mérhető.

Alekszej Ny. Arbuzov kétszereplős darabja a tisztességben megőszült professzor és páciense kései találkozásának története. Lírai fordulataival, humoros, szerethetően ironikus jeleneteivel – jutalomjáték a színészeknek. 1977-ben jutalomjáték volt Tolnay Klárinak és Mensáros Lászlónak.

Negyven évvel később – új fordításban – jutalomjáték Molnár Piroskának és Jordán Tamásnak, akik évek óta kötődnek a Rózsavölgyi Szalonhoz, s nagyon szeretnek együtt játszani. Rendezőként Sándor Pál csatlakozik hozzájuk: így válik a hihetetlen páros hihetetlen hármassá.

Sándor Pál a Kései találkozás kapcsán:

A Kései találkozás két idős ember története, két magányos emberé, mondhatom, hogy pofán csapott engem is a darab, hiszen sok mindent átéltem már mindabból, amiről itt beszélnek, amit itt felidéznek, az elvesztett embereket, életeket, kapcsolatokat, egyfajta beszűkülését a létnek, és a vágyat arra, nehogy már egyedül maradjunk. A színészek segítségével most el tudom mondani, mit gondolok magunkról. Hogy bármiképpen alakul is az élet, élni jó, élni a legnagyobb adomány, és igenis, ehhez az élethez hozzátartoznak olyan kikerülhetetlen dolgok, amelyeket el kell viselni, tudomásul venni, nem kényszerből, hanem azért, mert az élet már csak ilyen, és az embert úgyis az életimádat viszi előre.

Imádok színházban rendezni. Sajnos Molnár Piroskával korábban nem dolgoztam, Jordán Tamással is csak egyszer, a Noé bárkájában volt egy kisebb jelenete. De hát csodaszínészek, abszolút elvártam tőlük, hogy elvárhassak tőlük valamit. Ez egy hármas játék, adjuk egymásnak a helyzeteket a próbákon, mintha pingpongoznánk. Összeszokott páros az övék, régóta játszanak együtt a Rózsavölgyi Szalonban is, ugyanakkor fontosnak tartottam, hogy kicsit lépjenek ki a saját színészi komfortzónájukból, hogy másként szólaljon meg az összeszokottságuk. Nem akartam semmilyen flik-flakot az előadáshoz, ezért szinte nincs díszlet, csak világítás, atmoszféra és zene, mert nagyon Piroskára és Tamásra építek mindent, az arcukra, az ő gesztusaikra, mozgásukra, ahogyan közelítenek egymáshoz, vagy éppen távolodik az egyik a másiktól.

Szereplők: Molnár Piroska, Jordán Tamás

Fordította: Morcsányi Géza

Díszlettervező: Enyvvári Péter

Rendező: Sándor Pál

Bemutató: 2019. június 4.

Fotók: Gordon Eszter