Ismét érettségi tétel a Jurányi – Interjú két magyartanárnővel

2019 június 07. péntek, 7:00

Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumában idén először érettségiznek a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházból a végzős diákok.

A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumban pedig már szinte hagyomány, hogy a júniusi magyar szóbeli érettségiken a regionális kultúra tételek között szerepel a Jurányi. Két magyartanárnővel, Cserős Borbálával és Somfai Barbarával beszélgetett a Jurányi Latte.

Fotó: Vucskics Ádám, juranyihaz.hu

Mikor voltatok először a Jurányi Házban?

Cs. B.: Egy éve voltam először, de már sokkal régebben hallottam róla. Már egy ideje rajta volt a bakancslistámon. Ha magánúton mentem színházba, bár kisszínházakba járok, valahogy eddig nem a Jurányi felé sodort az élet, ha a diákokkal, akkor meg megtaláltam a pesti oldalon is a megfelelő választékot. Augusztusban léptem be ide először, és azt éreztem, hogy megtaláltuk a kolibris előadások folytatását, illetve már akkor arra gondoltam, hogy érettségi tételt csinálok a Jurányiból, mert tudtam, hogy a regionális kultúra témakörben új tételre lesz szükség, és sok minden volt akkoriban a fejemben a Jurányi mellett. Egy szerencsés véletlen folytán Vég Szilvivel (Vég Szilvia, a Füge kommunikációs munkatársa, sajtóreferens – a szerk.) is összefutottam, aki egyből partner volt a közös gondolkodásban: darabokat ajánlott, mesélt arról, hogy van iskola, ahol már tétel a Jurányi.

S. B.: Én nem tudok visszaemlékezni, akárhogy töröm a fejem. Réges-régen, akkor, amikor indult. Megnéztem, 2012. szeptember. 4. az első jurányis levelem.

Mit jelent az, hogy a Kolibrinek a folytatása a Jurányi?

Cs. B.: Hatosztályos gimnáziumban tanítok, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumban. A „nagyokat” (11-12. évfolyam) tudjuk kőszínházakba vinni, ötleteim is vannak, hova és mire, a kicsiknél, vagyis a 7-8. osztályosoknál még működik a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, valamint a Bábszínháznak is vannak olyan előadásai, amik kötődnek az anyaghoz, és amikre el lehet őket vinni, de a 9-10.-esek egy köztes korosztály, mert ők már kinőtték a Kolibrit, ugyanakkor a kőszínházas darabok még túl hosszúak. Kellett valami áthidaló megoldás, ami fellazítja a kereteket, de közben hozzájuk is szól. A Jurányi előadásai egyféle bemelegítésnek is jók az esetleges későbbi alternatív színházi élményekhez is, mert sok szempontból fellazítják a hagyományos kereteket. Nagyon kellett ez a hely nekünk, hogy jöhessünk a 9-10.-esekkel, ne kudarcélmény legyen a színház, ne unatkozzon senki, hanem úgy jöjjön ki a diák, hogy az előadás szólt hozzá, és tud vele valamit kezdeni.

Melyik előadás volt az, amit nagyon élveztek a diákok?

Cs. B.: Az én csoportjaim A vezért és a Mi és Ők-et látták, utóbbi előadás hatásrendszere miatt katartikus volt a gyerekeknek, ami nem annyira kézenfekvő. Őket már nem olyan könnyű abba az állapotba hozni, amikor elakad a szavuk. De tőlünk voltak már diákok az Egy őrült naplóján, a Leszámolás velem-en, pedig a monodráma nehéz műfaj a befogadás szempontjából is. Már több darabot is előnéztem, így biztos jövünk még a következő évadban is ide.

S. B.: Sok előadást szerettek. Amire több osztályt is hoztam, mert biztos volt a siker, az a Toldi volt, amit itt is láttunk, és az Elhanyagolt férfiszépségek. Volt olyan tanítványom, aki a Lenzre jött többször, és kritikát is írt róla. De az abszolút és egyértelmű kedvenc az Egy őrült naplója. Volt, hogy az iskolában kiszivárgott a hír, hogy viszek egy osztályt és csapatostul érkeztek a jegyért könyörgő diákok más osztályokból. Fűt-fát ígértek, ha őket is viszem, mert nem volt könnyű jegyet kapni az Őrültre.

Mindig előnézitek a darabokat?

Cs. B.: Nem itt, de volt már rossz tapasztalatunk, ezért mindig előnézem, igen.

S. B.: Legtöbbször igen, de nem mindig. Szoktam füleseket kapni, és megbízhatóak a forrásaim.

Fotó: juranyihaz.hu

A diákok visszajelzése minden esetben pozitív volt eddig?

Cs. B.: Igen, de nálunk egyébként sem az abszolút rajongás a lényeg, hanem hogy hozzá tudjanak szólni, tudjanak a látottakkal valamit kezdeni, véleményt, kérdéseket megfogalmazni. Szerencsére az itteni előadások sosem hagyták őket hidegen.

S. B.: Nem, de az nem baj. A rossz előadásokról is sokat lehet beszélni, néha többet, mint a jóról. Mivel az iskolánkban, a Nemesben gyakorlatos színésznek és táncosnak tanulnak, általában elszánt színházba járók a tanítványaim, egy-egy gyengébb előadás nem tántorítja el őket.

Milyen szempontok szerint választotok darabot a diákoknak?

Cs. B.: A legkézenfekvőbb az, ha a választott darab kapcsolódik a tananyaghoz. De idén a Jurányiba elsősorban nem irodalmi művekre hoztam a gyerekeket, (bár irodalmi művekből készültek, nem kötődtek szorosan a tananyaghoz) a téma, az eszköztár és a hatásmechanizmus volt a lényeg, amiről szerettem volna, ha gondolkodnak. Ebben általában amúgy is partnerek, mert a mi diákjaink többsége eleve rendelkezik színházba járási tapasztalattal, és az sem gond, ha valamit el kell olvasniuk, majd utána véleményt alkotniuk róla.

S. B.: A legjobb előadásokra igyekszünk jönni, és olyanokra, amik formabontók, és ettől izgalmasnak ígérkeznek. De volt olyan is, hogy azért jöttünk el egy előadásra, mert egy bejáráson belenézhettünk a próbába, és olyankor mindig nagyon érdekes az összevetés. Ilyen volt a Lenz és a Vojáger is. Legutóbb a Mi és őket azért néztük meg, mert László Lilit, az előadás egyik szereplőjét el tudtam hívni az osztályomhoz egy beszélgetésre, és kellett egy közös friss élmény.

Hogyan lett a Jurányi érettségi tétel a Trefortban és a Nemes Nagyban?

Cs. B.: Megláttam benne a lehetőséget. Tetszik a koncepció, az inkubátorház ötlete, az ernyőszervezet jellege – ezek mind-mind olyan fogalmak, amelyeket nem baj, ha ismernek a gyerekek. Nyilván kilóg a hagyományos érettségi tételek közül, már csak abból a szempontból is, hogy valamiféle tágabb kontextust ragad meg. De én szeretném, ha a diákjaink úgy érettségiznének le, hogy hallottak arról, milyen a mai magyar kultúra működése, hogy tudják, miért fontos, hogy egy ilyen intézmény létezzen. Ráadásul olyan témákkal érintkezik a tétel, ami engem érdekel, (város szövete – beágyazottság, kultúra működése) és gondoltam, ez őket is érdekelheti, de ha nem is, akkor is fontos, hogy találkozzanak vele. Lehet, hogy eddig nem gondolkodtak azon, mit jelent például a helyi felelősségvállalás, milyen lehetőségei vannak a civileknek, hol érintkezhet civil és üzleti szféra, de ez egy remek alkalom ezeknek a felfedezésére is.

S. B.: Én már az előző iskolámban, a Budai Középiskolában is a Jurányit választottam érettségi tételnek. Szerintem jó döntés volt, hogy minden érettségi tételsorban kell szerepelnie egy regionális kultúra tételnek. Ez izgalmasabbá és élőbbé teheti az irodalomtanítást. Mindig próbáltam figyelni, mik azok a helyek, kezdeményezések, amik kulturálisan meghatározóak körülöttünk. Először a Bajor Gizi Színészmúzeum volt tétel, aztán az irodalmi kávéházak története, a Nyitott Műhely, de már évek óta fixen a Jurányit választom. Azért is, mert itt mindig eltölthetünk egy laza délutánt, benézhetünk olyan műhelyekbe, ahova más módon esélyünk se lenne eljutni. A Jurányi a képzésünk profiljához is passzol, idén táncos osztályt hoztam, és pont be tudtunk menni a Műhely Alapítványhoz, ahol hallottunk a gyakornoki programról, és ott többen azonnal eldöntötték, hogy ezt megpróbálják. Az is jó, hogy legtöbbször Kulcsár Viki (Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a Füge elnöke, a Jurányi alapítója – a szerk.) is beszél a gyerekekkel, és a tanítványaim – akiknek a nagyobb része lány – láthatják, hogy milyen klassz dolgot hívott életre a semmiből ez a fiatal, halk szavú nő.

Fotó: Vucskics Ádám, juranyihaz.hu

Hogyan lehet felkészülni a Jurányi-tételre?

Cs. B.: Nálunk a független, helyi kulturális intézmény működése a tétel témája. A diákoknak be kell mutatni a Ház működését, történetét, az intézményi célokat és a jelentőségét. Jártunk itt, Vég Szilvi kalauzolt körbe minket és mesélt az intézményről, szóval az érettségin majd mondaniuk kell valami olyat is, ami személyes, ami megragadta őket. Belestünk a színházterembe, a laborba, a jelmeztárba, a Noppához. Még a látogatás előtt azt kértem a gyerekektől, hogy nézzék meg, milyen anyag van a házlakókról, és készüljenek kérdésekkel. A noppásoknak például ezeket fel is tették. És bár nem tudtunk mindenhova bemenni, ahova előzetesen terveztük – ilyen a napi gyakorlat, amikor a Ház működik: napközben módosulhat bármi –, azok az előzetes kérdések sem vesznek kárba, amelyeket nem tettünk fel, hisz a felkészülést segítik. A látogatás alatt sok-sok fotó is készült. Ezek után ők állítják össze a tételüket a kapott segédanyagokkal. Nekem az a fontos, hogy a feleletük azt bizonyítsa, hogy megértették, miért ez a tétel, más szóval adjanak értelmet a tételcímnek, és tudjanak beszélni a függetlenekről és a kultúraműködésről.
Egyébként a Jurányi épülete, a lépcsőház, nagyon hasonlít a Treforthoz, hisz itt is iskola működött korábban, és kb. ugyanabban az időszakban épülhetett a két épület. Amikor itt jártunkkor beléptünk, többen megjegyezték, „Tanárnő, ez olyan, mint a Trefort”. Mindenki rögtön otthonosan érezte magát.

S. B.: Én a körbejárást szervezem meg nekik Vég Szilvivel, idén már csak a ballagás után, tudtunk jönni. Először Viki mesélt a Jurányi történetéről, működéséről, aztán Szilvi végigkísért minket, és benéztünk 5-6 helyre. A diákok jegyzeteltek, a többi, a tétel összeállítása az ő dolguk. Ehhez otthon is készülnek, olvasnak a Jurányiról. Vicces, mert egy-egy jó felelő simán zavarba tud hozni a szóbelin, amikor olyanokat mond a Jurányiról, amiről nekem amúgy fogalmam sem volt.

Kérdezett: Bordás Katinka / Jurányi Latte