Egy előadás Polcz Alaine írásaiból – Ladányi Andrea rendezte Markó-Valentyik Annát

2019 július 19. péntek, 7:00

Egy huszonéves színésznő és egy nyolcvanéves báb. A KL Színház ‘Alaine – Ideje a meghalásnak’ című darabja Markó-Valentyik Anna előadásában, Ladányi Andrea rendezésében látható a Trafó Klubban.

Fotók: Orosz Sándor

Az alkotók ajánlója:

“Hány évesnek érzem magam? A legtöbben azt mondják, hogy nem öregszenek lélekben. Egy barátnőm mondta volt, hogy olyan szörnyű nekem egy öregasszonnyal együtt élni. Mondom, de hát egyedül élsz! Azt mondja, de magammal. Van az emberben egy ilyen különös kettősség, nem mindenkinél, de nagyon sokan mondják, hogy belülről fiatalabbnak érzik magukat.” (részlet az előadásból)

Egy huszonéves színésznő és egy nyolcvanéves báb. Ketten, mégis egyedül – egyedül, mégis ketten. Ötvenpercnyi megrázóan egyszerű közlés az elkerülhetetlenről. Mert mindennek rendelt ideje van. A meghalásnak is.

Ladányi Andrea és Markó-Valentyik Anna a Színház- és Filmművészeti Egyetemen dolgoztak együtt először, amikor a koreográfus mozgásszínházi kurzust vezetett a bábszínész osztály tagjainak. Amikor a fiatal bábművész felkérte Ladányit új szólóelőadása, a Polcz Alaine írásaiból merítő Alaine – Ideje a meghalásnak rendező-koreográfusi feladataira, Ladányi Andrea örömmel mondott igent. Kettejük meghitt, elmélyült munkájának eredménye a felnőtteknek szóló, a táncművészet és a bábos műfaj határán mozgó produkció, melyben Karády Katalin dalai tördelik Polcz Alaine szövegeit.

Markó-Valentyik Anna az előadásról:

“Erős személyes indíttatás van emögött: a nagypapáim elvesztése. Két különböző haláleset, eltérő helyzetek, más reakciók a környezettől és a családtól. Ráadásul most jött el az az idő az életemben, amikor barátaim, ismerőseim egyfelől szülnek, másfelől megbetegszenek, elmennek. Meg akartam érteni, mi van emögött, ezért elmerültem a témában. Bábszínészként is komoly kihívás ez számomra: Duda Paiva, egy holland illetőségű, világszerte elismert bábművész volt a minta, aki a saját testére mindenféle alakot erősít, hogy azokkal játsszon. Szerettem volna, ha a látványon túl ez a különleges bábtechnika komoly, erős tartalmat is mutat. Egyszer csak láttam magamat a bábbal, egy testben a fiatal lányt és az idős nőt, és rájöttem, milyen sokat tud ez jelenteni. (…)

A formához, vagyis a bábtechnikához kerestem tartalmat, így bukkantam az ő írásaira öregedésről és meghalásról. Szemléletes volt és tényszerű, ugyanakkor szubjektív és romantikus, épp, amilyet kerestem. Nagy Orsolyával közösen kiválogattuk a nekünk izgalmas részeket, Karády-dalokat kerestünk hozzájuk, és elkészült a szövegkönyv. Aztán jött Ladányi Andrea, és közölte, hogy ez az egész így túlságosan logikus, kezdjük elölről. Nem állítom, hogy nem rémültem meg…”

Ladányi Andrea a közös munkáról:

“Nem tartom szépirodalomnak, számomra ez dokumentarista szöveg. A végleges anyagban maradt néhány személyes történet, de amiről beszél, arról minden nyolcvanéves ember beszámolhatna. Lényeges, hogy a beszélő nem betegségektől szenved, hanem az öregségtől. Más a beteg állapot, és más, amikor azzal küzd valaki, hogy a lelke, a vitalitása, a játékossága ugyanaz, mint fiatalon, csak a teste öregedett meg. Elképesztően izgalmasnak tartom Anna ötletét, a testre applikálható bábot, ami nem is csupán bábu, hanem szó szerint eggyé válik az előadóval. Tiszta őrület, hogy felül egy idős testet látunk, ami egy gyönyörű, fiatal lányban folytatódik! És nem csak vizuálisan, hanem tartalmilag is megtörténik az átváltozás.

Az egyetemen minden osztállyal dolgoztam, de a bábosok kiemelkedtek a kreativitás és a szeretet különleges párosítása miatt. Talán azért, mert ők alapvetően gyerekekkel foglalkoznak, és ez sok mindent meghatároz gondolkodásban, hozzáállásban. Az Alaine egyik próbáján jutott eszembe, hogy olyan ez az előadás, mintha az emberek jók lennének. Anna engem lenyűgöz, és őt nézve azon töprengek, hogyan jut valaki eszébe ilyen fiatalon, hogy egy nyolcvanéves agy, test, filozófia mögé bújjon? Vannak kivételek, de a színházban alapvetően a szereplők korának megfelelően osztják a szerepeket. Egy ilyen váltáshoz viszont kell az érdeklődésen túl izgalom, empátia. Meg szeretet. Nincs erre más szavam.

Azt kellett elérnem Annánál, hogy az összes romantikus felhang eltűnjön. Hogy a sok humor mellett legyenek pillanatok, amik berántanak mélyre. Azt akartam, hogy a sztori magától értetődőségét kapja el. Hogy ne sajnálja, de ne is szeresse magát nagyon.”

Polcz Alaine szövegeiből szerkesztette: MARKÓ-VALENTYIK Anna. Játssza: MARKÓ-VALENTYIK Anna. Dramaturg: NAGY Orsolya. Zene: BORLAI Gergő, KÁKONYI Árpád. Zenei vezető: KÁKONYI Árpád. Báb: HOFFER Károly, PALYA Gábor, RAFFAI Péter. Rendező-koreográfus: LADÁNYI Andrea. Produkciós vezető: MARKÓ Róbert.

Mikor látható legközelebb?
2019. szeptember 16. 20:00
Helyszín: Trafó Klub