PIN:okkio – Egy szoftverfejlesztő története a Magyar Színházban

2019 szeptember 23. hétfő, 7:00

Pinokkió történetének XXI. századi átdolgozásában Eperjes Károly (Geppetto) szoftverfejlesztőként hoz létre egy robotgyereket, egy lassan öntudatára ébredő kisfiút.

Ajánló a darab elé:

Ha Carlo Collodi a XXI. században írta volna meg Pinokkió történetét, akkor valószínűleg a kisfiú nem fabábu lenne, hanem egy kis robot. Geppetto magánya enyhítésére hozza létre a szerkezetet, természetesen korántsem gondolva arra, hogy az majd életre kel. Egy éjjel megtörténik a csoda: a tökéletlen berendezés “felébred”, és elindul a kalandok sora. Tévés tehetségkutatón, játéktermen és gyerekkereskedőkön keresztül vezetnek a bonyodalmak, míg végül a történet boldog véget ér.

PIN:okkio olvasópróba – Fotó: Juhász Éva

Az alkotók feltörték az amerikai rajzfilm cukormáz fedelét és találtak alatta egy másik mesét, ami komolyabb és veszélyesebb, mint az eredeti volt. Ez nem trendi nézőcsalogatás, hanem izgalmas lehetőség arra, hogy naprakész formai megoldások várják a nézőket.

PIN:okkio olvasópróba – Fotó: Juhász Éva

A robotgyerekkel megtörténik a XXI. század megannyi kihívása: tévés tehetségkutatók, high-tech kiállítások, hacker támadások. A mai gyerekek már nem zsebtolvajok, csibészek szeretnének lenni, hanem celebek, influenszerek, menő sztárok. Megannyi új kihívás és új lehetőség. Ezek olyannyira csalogatók,hogy értük még hazugságba is keveredhet az ember és megszegheti az ígéretét. Van tétje a választásnak, és ezt a gyerekek jobban értik, mintha a 150 évvel ezelőtti jelképeket akarnánk elmagyarázni nekik.

PIN:okkio olvasópróba – Fotó: Juhász Éva

Az átdolgozók a mese patentjait megvizsgálták és megpróbálták lélektanilag hitelessé gyúrni. A PIN:okkió lehetne teremtéstörténet, hiszen Geppetto teremt valamit vagy valakit. Felvetődnek kérdések: mi a különbség az öntudatra ébredő robot és az ember között. Hol a lélek határa? Csupa olyan kérdés, ami sok asszociációt szülhet a nézőben akár felnőtt, akár gyerek.

PIN:okkio olvasópróba – Fotó: Juhász Éva

Vidovszky György rendező az előadásról:

Az amerikai rajzfilm elég didaktikus és jelentős cukormázzal fedte le az eredeti történetet, ami érthető, mert Collodi inkább nevelési indítványt írt, sem mint gyerekkönyvet. A miénk komolyabb, mint a Walt Disney változat és veszélyes kalandokkal teli, ha nem is hajlik horrorba. (…) A történet az amerikai rajzfilm fordulatait követi, éppen csak áttettük egy mai XXI. századi közegbe és megpróbáltuk a háromdimenzióssá tenni a figurákat, ami annyit tesz, hogy lélektani értelemben is megformáltuk őket.

(…)

Össze kell hoznom a gyerekszereplőket a felnőtt színészekkel úgy, hogy egyenrangúak legyenek és ne csak cukik. Ebben nagy segítségemre van Gyevi-Bíró Eszter. Örülök, hogy a kaposvári Cserhalmi-osztály és az akadémisták itt vannak, tehát most van egy fiatal és nagy társulatom. Rájuk számítva, pár jelentnek csak a kanavászát írtuk meg, így a mostani próbákon fel tudjuk ajánlani az improvizálás lehetőségét. Most rögzítünk, és ha túl vagyunk ezen a nyár eleji próba-szakaszon, akkor szépen nyugiban leírjuk az így létrejött jeleneteket. Sokkal őszintébb és tisztább megszólalásokhoz jutunk így reményeink szerint.

PIN:okkio olvasópróba – Fotó: Juhász Éva

Szereplők: Calderale Federico Joshua / Marinka Móric / Vida Bálint, Eperjes Károly, Benkő Nóra, Takács Géza, Blahó Gergely, Tóth Éva, Szatmári Attila, Pavletits Béla, Tóth János Gergely és a gyerekek

PIN:okkio olvasópróba – Fotó: Juhász Éva

Látvány: Juhász András. Világítástervező: Vajda Péter. Díszlet: Juhász András, Horváth Jenny. Jelmez: Kovács Yvette Alida. Stylist konzulens: Szabó Gergely. Zene-dalszöveg: Monori András. Mozgástervező: Gyevi–Bíró Eszter, Hojsza Henrietta eh. Súgó: Kovács Zsuzsanna. Ügyelő: Szép Zsolt. Rendezőasszisztens: Hűbér Tünde. Rendező: Vidovszky György mv.

Bemutató: 2019. szeptember 28., Magyar Színház