“A színház és az anyanyelv ápolása egymástól elválaszthatatlan” – Interjú Elek Ferenccel

2019 október 12. szombat, 7:00

Október 5-én tartotta a Katona József Színház az évad első bemutatóját Elfriede Jelinek: A királyi úton c. darabjának átiratából a Sufniban. Az előadás főszereplőjével, Elek Ferenccel a Pótszékfoglaló beszélgetett.

Katona József Színház / A királyi úton – próba / Fotó: Dömölky Dániel

A Pótszékfoglaló interjújából:

Mi jut eszedbe elsőre arról: valaki tudatosan félrebeszél?
A “félrebeszélésre”, azt hiszem, van egy jobb, pontosabb és őszintébb kifejezés: hazudik. Ez a “hazudik”, bár lehet, hogy nem PC, de el is hangzik a Jelinek-darabban, amelyet az írónő azon az éjszakán kezdett el írni, mikor Donald Trumpot megválasztották az Egyesült Államok elnökévé. Ebből a szövegfolyamból Máté Gábor és Török Tamara írt aztán egy nagyon érvényes szövegkönyvet.

…a szövegfolyamról jut eszembe: ma szerinted szándékosan élünk vissza a szavakkal, vagy már “zsigeri módon”, nem is gondolva bele, hogy a tudatos félrebeszélés helyett akár beszélhetnénk igazat, őszintén is?
Ezzel szerintem ki így, ki úgy lehet. Van, aki emberségből, az adott szituációt mérlegre téve beszél félre, és van aki előre megfontoltan, direkt.

A darabban egyszer sem hangzik el az amerikai elnök neve – mert talán nem is ez, nem is így lehet fontos. Mi akkor itt, most e darabban a fontos?
Valóban nem, ám egyértelműen rá lehet ismerni, hogy róla szól. Persze ha meghallgatjuk, rájövünk, hogy szól sok mindenki másról, sokkal közelebbi dolgokról is. Egy jelenségről szól, amiben élünk.

Katona József Színház / A királyi úton – próba / Fotó: Dömölky Dániel

…és talán ennek a jelenségnek – nem csak egy-egy kiemelhető figura, hanem – mindnyájan részesei, résztvevői vagyunk?
…részesei vagyunk, mert eltűrjük, és részesei vagyunk, mert részeseinek kell lennünk, ha akarjuk, ha nem. Azt hiszem, mindenki azt gondolta, hogy ez nem történhet meg. Nem történhet meg, hogy ezt az embert meg fogják választani az Egyesült Államok elnökévé – és megválasztották.

…bár nem lesz a kérdés PC, de nem tudom kihagyni, elnézésed érte: fontos, hogy ebben a Jelinek-darabban ezt a karaktert pont egy ilyen termetű színész játssza el, vagy játszhatná akár egy szálfa termetű is?
Ezt nem tudom, minden esetre nagyon örülök, hogy őt játszhatom. Három, négy hete vele kelek és vele fekszem. Készülök belőle, nagyon. Rendkívül érdekes személyiség.

Milyen vele kelni, feküdni? Számodra mi az érdekes benne?
Roppant érdekes már az is, ahogy az ükapjától kezdve a kereskedelem által ők felépítették saját magukat. Egy komoly üzleti gátlástalanság van amögött, ahogy ő ezt az ükapai “örökséget” továbbvitte, ahogy ebből aztán önmagát is “megcsinálta” – még akkor is, ha ez számomra természetesen nem szimpatikus.

Katona József Színház / A királyi úton – próba / Fotó: Dömölky Dániel

(…)

Jelinek-szöveget mondani nem kis feladat, hogyan birkózol, birkóztok vele?
Nehéz, igen, de nagyon jó Halasi Zoltán fordítása. Jól mondható szöveg, amiből Török Tamara készített egy játszható átiratot. Jelinek egy Muppet Showra írta ezt az egészet, azzal a különbséggel, hogy nem írt bele effektíve Muppet Show-t. Mi alakítottuk ilyen jellegűvé. Ez a szöveg önmagában nagyon didaktikusnak hathat, ám ha átteszed egy Muppet Show közegébe – Jelinek is annak szánta –, úgy az egész rögtön elkezd működni. Igazán izgalmas munkának gondolom.

…akkor innentől kezdve ez egyben valami Örkény-szerű groteszk is lesz, nem?
Igen, lehet érezni a dühöt az írásból.

…és gondolom, hogy a Muppet Show humorán átfolyatva sem szűnik meg ez a düh, nem?
Reményeink szerint ebben a formában mindez nagyon élvezetes lesz majd.

Katona József Színház / A királyi úton – próba / Fotó: Dömölky Dániel

(…)

A királyi útonnal, jól fókuszba állítva, mit lehet megmutatni szerinted?
A nyelvet! Azt az anyanyelvet, ami annyira gazdag, csodálatos kincs. Gyönyörűek a szójátékok – melyeket számomra jól esik hallgatni és mondani is. Picit visszabillenti ezt a roncsolódott magyar beszédünket is, talán.

Sokan, sokszor, pont mi újságírók szeretjük elfelejteni, hogy a nyelvnek nem csak információ-, hanem gondolatközlő szerepe, funkciója is van.
Telis-tele van a szöveg gondolat és szófüzérekkel – egy ilyen szöveggel jól esik bíbelődni. Egy színháznak szerintem ezzel is muszáj foglalkoznia. A színház és az anyanyelv ápolása egymástól elválaszthatatlan. Milyen képszerű a “félrebeszél” szó is, ahogy a “köntörfalaz” képisége is: valamit elkerít, bezár azzal a beszéddel, ami nem igaz, nem őszinte. Trumpot nagyon könnyű levenni, játszani…

Gondolom, nem feltétlenül azért, mert nem túl nehéz karikírozni, nem?
Számomra nem a külső karikírozása a fontos, hanem hogy megmutathassam azt, ami a gondolkodásából színészileg ábrázolható. Ahogy ő a világban létezik, ahogy a nőkhöz viszonyul például. Persze megkerülhetetlen a karikírozás, hisz ez mégiscsak egy sűrítmény. De ezt a karikírozást nagyon profin képes megtámogatni a szöveg – az igazi humor és játékforrás igazából maga a Jelinek-szöveg. A nyelv, a beszéd és a gondolkodásmód szorosan összefügg egymással, mert kölcsönösen inspirálják egymást, és hatalmas feladata is a színháznak, hogy ebben a folyamatos egymásra hatásban segítsen minket.

Folytatást a Pótszékfoglalón talál.