“Belecsempészünk valamifajta absztrakciót” – Horváth Csaba a Trainspotting-ról

2019 október 12. szombat, 19:42

Irvine Welsh világhírű regényének színpadi adaptációja nyitotta a Thália Színház Télikert nevű új játszóhelyét. Az előadás rendezője Horváth Csaba arról is beszélt a Deszkavíziónak, miért fogja biztosan megtalálni a maga közönségét a darab. Lapszemle.

“A színpadi adaptáció előbb elkészült a regényből, mint a film. Ez számomra is újdonság volt egyébként, szerintem senki se tudja. A színdarabban is a kábítószerfüggőségen van a hangsúly, akárcsak a filmben, de itt sokkal mélyebbre menően beszélnek róla, akár monológokon keresztül, akár dialógusokban. (…) Erről az anyagról tudni kell, hogy végig szlengben van írva, és emellett még iszonyatosan trágár is. Közben, ha ettől elvonatkoztatunk, akkor meg rendkívül szórakoztató, így igazi kihívás nekünk, hogy a trágárságon túl azt a humort, ami benne van hogyan mutassuk meg. Valahogy el kell fogadtatnunk a közönséggel azt a tényt, hogy ez a fajta beszédmód abban a bizonyos társadalmi környezetben teljesen helyénvaló volt, a szereplők számára evidencia, hogy így beszélnek” – mesélte Horváth Csaba.

Arról is beszélt, hogy az adaptáció alapvetően egy zárt kamaradarab, amit 4 színész játszik az elejétől a végéig, miközben több figurát is felvonultatnak és ez a ki-be ugrálás nagyon érdekes hangulatot kölcsönöz a drámának.

“A 90-es évek Skóciájában járunk, egy óriási iparvárosban, Edinburgh-ben, ahol a cselekmény idején éppen zajlik egy színházi fesztivál. Nagyon nehéz onnan kitörni, ahová ezek a fiúk és lányok születtek, egyszerűen nincs semmilyen perspektíva előttük, szűkösek a lehetőségek. Munkanélküliség, szegénység vár rájuk, amit tovább terhelnek a családból hozott különböző frusztrációk. Ezeket a körülményeket a darab sokkal inkább körüljárja, mint a film, nagyon érzékletesen és kompaktul van leírva az egész miliő a drámában” – árulta el a rendező.

“Az tény, hogy a drogfüggőség egy nagyon érzékeny téma, ezért nyilván nagyon fontos, hogy színházban hogyan ábrázoljuk. Lehetne hiperrealista módon, és lehet úgy is, hogy belecsempészünk valamifajta absztrakciót. Én az utóbbit választottam, mert azt gondolom, hogy az absztrakción keresztül lehet igazán érzékletessé tenni a figurákat, az érzéseket, a lelki- és fizikai állapotokat, amikben ezek a drogfüggő emberek léteznek. Bízom abban, hogy akik a darabra magára kíváncsiak, vagy akik szeretik a Forte Társulat munkáit, azok eljönnek majd. Biztos vagyok benne, hogy a szokatlan műfaj és témaválasztás ellenére, vagy pont emiatt meg fogja találni a maga közönségét” – fejtette ki Horváth Csaba.

A teljes interjút itt olvashatja.