Csillagképek – Lovas Rozi és Brasch Bence kettőse a Tesla Labor színpadán
Kétszereplős drámát mutatott be a Radnóti Színház: Nick Payne Csillagképek című darabja Lovas Rozi és Brasch Bence szereplésével, Szilágyi Bálint rendezésében került a Radnóti Tesla Labor műsorára.
A Radnóti Színház ajánlója:
A Csillagképek című színdarab a helyzetek, döntések és együttállások furcsa konstellációja. Egy férfi és egy nő kapcsolatát látjuk, többféle helyzetben, és ezek többféleképpen újra lejátszódnak.
A lány fizikus, a csillagokról, a részecskékről és a relativitáselméletről kutat. A tézise az, hogy ha van szabad választás, akkor minden kimenetel létezik egy-egy másik univerzumban. A férfi méhész, aki úgy szeretne élni, ahogyan a méhek: a szerénység és a csendes elegancia egyszerűségével élni az életet.
„A Csillagképek egy játék a szabad akaratról és a barátságról, a szerelemről és a mézről. Marianne a Sussex Egyetem fizikusa, Roland egyszerű méhész. Egy kerti partin ismerkednek meg véletlenül. Az első találkozás nem sikerül túl jól. De szerencse, hogy van egy második esély, és egy harmadik, és negyedik…” – írja Nick Payne, a darab szerzője.
Az előadás ősbemutatója 2012 januárjában volt Londonban és hatalmas sikert aratott. A színdarab elnyerte az Evening Standard díját. Magyarországon a Radnóti Színházban láthatja először a közönség, Hárs Anna fordításában, Szilágyi Bálint rendezésében. A Radnóti Színház bemutatója a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál programjában valósult meg.
Lovas Rozi és Brasch Bence az előadásról:
“Ez egy kétszereplős dráma, ami két fiatal szerelmének történetét, a kapcsolatuk különböző szakaszait kíséri végig. Ez elsőre nagyon hétköznapian hangzik, de van benne csavar: a fiú méhész, a lány meg kvantumfizikus, a kvantumfizikában pedig van egy úgynevezett multiverzum-elmélet. Lényege, hogy nem csak egy univerzum létezik, hanem sok-sok egymás mellett párhuzamosan létező világ, amelyben azok a részecskék, amikből mi állunk, különbözőképpen kapcsolódhatnak össze.
Lehet, hogy ugyanúgy, de az is lehet, hogy egy pici változtatással: egy másik univerzumban ugyanígy ülünk mi hárman és beszélgetünk, csak rajtam piros póló van, Bence meg mondjuk lány. Erre az elméletre épül fel a darab szerkezete. Különböző módokon variálódnak ugyanazok a rövid kis jelenetek, minimális változtatásokkal. A ‘mi lett volna ha’ kérdést vizsgáljuk. Azokat a pillanatokat, amikor eldől, hogy merre megy tovább az életünk” – nyilatkozta Lovas Rozi a Deszkavíziónak.
“A Csillagképek azt boncolgatja, hogy a döntéseink mennyire változtatják meg a jövőt, hogy mi történik, ha az ember abban az adott pillanatban ezt vagy azt cselekszi egy találkozáskor. Azt is vizsgálja, hogy a pillanatnyi állapotunk – gondolok itt arra, hogy van-e barátnőnk, vagy éppen most jövünk-e ki egy szakításból, hogyan befolyásolja a döntéseinket. A darabban látható találkozások körülményei valójában ugyanolyanok, ám mi, a résztvevői folyamatosan változunk, fejlődünk” – fogalmazott Brasch Bence.
