7. születésnapját ünnepli a Vaknyugat az Átriumban

2019 október 29. kedd, 9:02

Az elmúlt 7 esztendőt végigkísérte a csendesen brutális Coleman, a csacsogó bosszúálló Valene, a reménytelenül vágyakozó Kicsilány és a magamagában elveszett hitet keresgélő alkoholista pap, Welsh atya figurája.

Fotó: Mészáros Csaba

Az Átrium ajánlója:

„Maga az egyetlen barom egész Leenane-ben, aki abba’ a hiszembe’ van, hogy az véletlenségből történt. Nem-e eresztett meg a papa egy viccet Coleman hajviseletét illetően, és nem-e rontott ki Coleman a szobából, és húzta hátra a hajánál fogva a fejét neki, és loccsintotta ki szegénynek az agyvelejét, úgy ahogyan azt már nyolc éves korába’ beígérte, mikor papa rálépett a dömperjére, és eltörte!”

Hetvenöt előadás. 2012 decemberében, az Átrium megnyitása után röviddel ez volt a színház első saját bemutatója, ahogyan a koprodukciós partner Kultúrbrigádnak is. Az elmúlt hét esztendőt végigkísérte a csendesen brutális Coleman, a csacsogó bosszúálló Valene, a reménytelenül vágyakozó Kicsilány és a magamagában elveszett hitet keresgélő alkoholista pap, Welsh atya figurája.

Fotó: Mészáros Csaba

Ficza István (Valene) és Rétfalvi Tamás (Coleman) a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, hallgatóként találkoztak a darabbal, a drámát korábban a Pesti Színházban színre állító Gothár Péter vitte el nekik, az ő vezetésével dolgoztak ki jeleneteket egy vizsga keretében. Ezek olyan jól sikerültek, hogy az akkor színházi előadások létrehozását tervező Kultúrbrigád tagjai felkérték őket: dolgozzák ki a teljes előadást, egészében. Gothár rendezőként, Ficza és Rétfalvi immár végzett színészként lelkesen vállalták a feladatot, a meglévő jelenetek alapján, azok némi átdolgozásával, a további jelenetek megalkotásával, kiegészülve a Nemzeti Színház főigazgatói posztjától akkoriban búcsúzó Alföldi Róberttel Welsh atya, valamint Mészáros Piroskával Kicsilány szerepében.

„Nem volt hozzá semmink, a rendezőbe és a színészekbe vetett bizalmon kívül. Meg persze Martin McDonagh szövegébe, amit nagyon szerettünk, és a történetet is olyannak láttuk, ami 2012-ben is már túlmutatott önmagán. A darabban látható testvérháborúhoz egészen hasonlatos, ami az utóbbi években itt történik, a se veled-se nélküled viszonytól a megbocsátás lehetetlenségén át a nagyüzemben kivitelezett minőségi trollkodásig, ami olyan sok ember áldozatát teszi értelmetlenné” – mondja Ugrai István, az előadás produkciós vezetője. „Felvettünk némi kölcsönt, és bíztunk benne, hogy a korábban a színházról felhalmozott tudásunknak és az alkotók tehetségének ötvözetét siker koronázza majd. Akkoriban indult el az előadóművészeti tao rendszere, ami segítette az effajta befektetések megtérülését. Bejött, szerencsére, és ennek nyomán születhetett meg a többi előadásunk. Ma már erre ilyen módon nem nyílna lehetőség.”

Fotó: Mészáros Csaba

Hosszú széria lett belőle, a nyíregyházi VIDOR Fesztiválon Gothár Péter a legjobb rendezés Capitano-díját, Ficza István és Rétfalvi Tamás megosztva a legjobb férfi színészi alakítás Arlecchino-díját kapta meg 2013-ban. Ugyanebben az évben közönségdíjat nyert el a produkció a szegedi THEALTER Fesztiválon. Komlón, Pakson, Kőszegen, Budaörsön, Aradon is játszottuk, és 2018 márciusában ezt az előadást még elvihettük Pécsre a Zsolnay Színház programjába – májusban az Igenis, miniszterelnök úr! már nem kerülhetett színpadra.

A hetvenötödik előadást és a produkció hét évét ünnepli november 17-én este az Átrium. „(…) [A]zt a környezetet kell megváltoztatni, ahol a szentek szobrocskáinak gyűjtögetésében kimerülő vallásos hittel jól megfér a gyűlölet, a zsarolás, a bűn leplezése útján elkövetett bűnpártolás és rablás, s ahol békés együgyűségben lehet tönkretenni egymás életét. McDonagh nem a groteszk történet fekete humorral, erős kontúrokkal megrajzolt – Gothár rendezésében a szó szoros értelmében is – szereplőit kárhoztatja, hanem azt a világot, amelyben ilyenekké lettek. (…) [A] szerző s a szöveget fordító Varró Dániel teremtette nyelvi közeg, az ismétlések ritmusa, dinamikája szellemes, sajátos költészetté szublimálja a lehangoló képet – de hisz Villon, Rimbaud vaskos, trágár humora is költészet. Balladisztikusan szép a tengerbe egyszerűen csak besétáló, belegyalogoló önveszejtők verbálisan megidézett képe, miközben az egészen meg rengeteget lehet nevetni” – összegzi az előadást Szűcs Katalin Ágnes korabeli recenziójában a Criticai Lapokban.

Fotó: Mészáros Csaba

A Vaknyugat előadásait angol nyelvű feliratozás is kíséri az Átriumban. Az utolsó jegyek ezen a héten kedvezménnyel kaphatók a Vaknyugat és A félelem megeszi a lelket előadásaira az Átriumban és online, a https://atrium.jegy.hu címen.