“A kitartás a legfontosabb”- Az örökség három gyerekszereplője mesélt

2019 november 04. hétfő, 6:28

Schwechtje Mihály rendezésében februárban mutatták be Az örökség című darabot a Jurányiban. Az előadás három gyerekszereplőjével, Dömötör Abigéllel, Kadét Bertalannal és Szeles Katalinnal beszélgetett a Jurányi Latte szerepeikről, a próbákról és arról, szeretnének-e színészek lenni.

Schwechtje Mihály 2018-ban a hazai mozikban bemutatott két filmje után, melyeket ő írt és rendezett, most a színházban mesél a mai Magyarországról. Az Aki bújt, aki nem című rövidfilm egy mélyszegény magyar faluban történő gyerekkereskedők tevékenységét mutatta be, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod című, első nagyjátékfilmje pedig a mai tinédzserek érzelmeibe, szorongásaiba adott betekintést. Az örökség a rendező saját színdarabja, amiben egy külföldről hazatérő fiatal gyerekorvos azzal szembesül, hogy körzetében a hagyományos értékek, mint a tisztesség és az emberség, érvénytelenek.

Meséljetek a szerepetekről!

Kadét Bertalan (10): Az én szerepemet Sanyinak hívják. Sanyi szeretetéhes gyerek, aki a feszültséget úgy vezeti le, hogy sokat focizik. Az örökség egy elég szomorú darab, és tulajdonképpen az én szerepemtől ilyen szomorú, szóval az, hogy eljátszhatom Sanyit, egy mérföldkő nekem.
Dömötör Abigél (10): Én fiús Lilikét játszom, mert három bátyám van. Lilike kicsit szeleburdi, és szeret játszani. Jó ez a szerep. Örülök, hogy Katival felváltva játsszuk.
Szeles Katalin (12): Lilike hasonlít hozzám, de nem nagyon, csak abban, hogy én is egyedül szoktam hazajárni, de én nem szoktam megállni idegenekkel beszélgetni, csak az osztálytársaimmal. Én nem vagyok undok, Lilike pedig kicsit az, amiért piszkálja Sanyit…
Berci: Meg amiért visszaszól a nagybátyjának.

Mi volt a legizgalmasabb a próbákon?
Berci: A főpróbahét, amikor sokat próbáltunk. Sok energiát elvett, de nagyon megérte. Amikor látok a tévében egy filmet, mindig az érdekel leginkább, hogy mi van a háttérben, hogyan készült. Nekem nem is a szerep eljátszása volt a legizgalmasabb, hanem hogy egy ilyen közegben lehettem.
Abigél: Először játszom színházban, ezért még fura, hogy ennyi dolog van egy darabbal. Az összes próba izgalmas volt, főleg, amikor Katival együtt próbáltunk.
Kati: Végig jó hangulat volt, és ha elrontottunk valamit, akkor sem volt baj, hanem elröhögtük. Az volt még izgalmas, amikor az egész előadást végignéztem a főpróbahéten.

Hogy tudtátok összeegyeztetni a próbákat az iskolával, a szakkörökkel, a különórákkal?
Berci: Zongoraórám és angolszakköröm van az iskola mellett, nem szerettem volna, ha a tanulás rovására megy a színház, de nem ment. Büszke vagyok magamra.
Abigél: Furulyára, szolfézsra, judora, kosárlabdára és technika szakkörbe is járok. A katolikus iskolában nem dicsekedtem el azzal, hogy színházba járok próbákra, de az egyik osztálytársamnak elmondtam, és aztán elterjedt.
Kati: Amerikai focira és erősítő edzésre járok. Az volt a nehézség, hogy nálunk hathetente változik az órarend, és nem jó, ha akár csak egyszer-kétszer is hiányzunk, mert lemaradunk.

Milyen színházi/filmes tapasztalatotok van?
Kati: Az iskolából választott ki Misi filmes castingra, és beválogattak az Aki bújt, aki nem című kisfilmjébe. Abban együtt szerepeltünk Abigéllel. Benne voltam még Boggie egyik videóklipjében is.
Abigél: 4-5 éve szerepelek reklámokban, filmekben. Nagyon keményen oda kell tennünk magunkat egész nap, és majd másnap kipihenhetjük magunkat. Ezekből a munkákból azt tanultam meg, hogy a kitartás a legfontosabb.
Berci: Szerepeltem egy orvosoknak készített oktatófilmben és egy Telenor reklámban is, de színházban még soha. Sokat játszom magamban szerepjátékokat, ami segít abban, hogy hitelesen játsszam el a kisfiút az előadásban.

Mivel szeretnétek foglalkozni felnőtt korotokban?
Kati: Óvónő szeretnék lenni, vagy fejlesztő, aki gyerekekkel foglalkozik, vagy színész.
Abigél: Sok minden szeretnék lenni, például gyerekorvos, mert ha megmentesz a műtőben egy életet, az jó érzés. Színész is szeretnék lenni, vagy óvónő, esetleg tanárnő, és játékosan tanítanék.
Berci: Én nem szeretnék színész lenni, inkább mérnök, mert szeretem a matekot. A színészet nekem csak hobbi.

szerző: Bordás Katinka / Jurányi Latte
fotó: Gulyás Dóra