„Jó napot kívánok! Te látsz engem?” – Interjú Kovács Pankával és Medetz Attilával, a Baltazár színészeivel

2019 november 05. kedd, 13:01

November 15-én, 16-án és 17-én újra látható Az üstökös a Baltazár Színházban Kováts Kriszta rendezésében. Kovács Pankával és Medetz Attilával szerepekről és az előadásról beszélgettünk.

Ki vagy mi Az üstökös?

Kovács Panka: Egy ártatlan lány, akit kirekesztettek.

Te játszod?

KP: Igen, és ilyen is voltam kezdetben, mint ő, amikor a társulathoz jöttem.

Ártatlan voltál és kirekesztett?

KP: Inkább magamba zárkózó voltam, nem kirekesztett, bár, volt olyan érzésem, hogy kiközösítenek a többiek.

Ez mostanra megváltozott?

KP: Igen, mert már maguk közé mertek engedni, megismertek és elfogadtak. Nem lehet úgy barátkozni, együtt dolgozni, hogy ne tudj meg közben többet a másikról.

Mikor jöttél ide a társulathoz, Panka?

KP: A Baltazár Művészeti Központba a suli befejezése után jöttem. A társulatba 2014-ben, amikor ők már elkezdték a Boldog Órát próbálni. Az volt az első, amiben szerepeltem. Azóta beilleszkedtem a csapatba.

Az üstökösben saját magadat játszod a főszereplő Üstike szerepében?

KP: Hála istennek, igen. Nekem írta István. (Vörös István, Az üstökös című darab szerzője – a szerk.)

És te is hasonlítasz Tüskére, Üstike szerelmére, Attila?

MA: Szerintem igen, hasonlítunk egymáshoz. Olyan a lelkem, mint az övé. Zárkózott, nehezen nyílik meg, visszahúzódó, nehezen barátkozik, nem bízik meg senkiben, attól fél, hogy becsapják. El kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy a többiekben megbízzon.

KP: Szerintem ez nem amiatt van, hanem azért, mert engem megismertél.

MA: Igen, de kiközösítenek a többiek, mert az első órára nem mentem be.

KP: Nem, szerintem Tüske nem azért nem akar bemenni a terembe, mert tart az osztálytól, hanem mert olyasvalakivel találkozik – Üstikével –, aki pontosan olyan, mint ő. Ez egy furcsa érzés neki, és ezt fél bevallani az osztálytársainak.

Mi a baja Üstikének a világgal és a többiekkel?

KP: Hogy kiközösítik.

És vajon miért teszik ezt?

KP: Mert Üstike mindent jobban tud, mindent másképp lát, mindent megváltoztatna maga körül…

MA: Mindenbe beleszól, mindenkinek parancsolgat…

KP: El is hangzik az egyik jelenetben: „jó napot kívánok! Te látsz engem? Nem, de sokszor hallak, már reggel is hallottalak.” Tehát inkább a belső hangommal vagyok barátságban, mint a többi szereplővel. Mert úgy érzem, hogy ők nem akarnak velem barátkozni. Egy olyan szereplő van – Kovács Vera játssza, és a barátnőm az előadásban –, aki kitart mellettem. De vele is összeveszünk, a végére viszont szent lesz a béke.

Miért békül ki végül Üstike mindenkivel?

KP: Mert belátja, hogy igazuk van. Még akkor is, ha olyan érzések is kavarognak benne, amik miatt eljut odáig, hogy meg akar halni. Egyszer csak rájön, hogy mégis szép az élet, és arra, hogy magát kell megpróbálnia megismerni és megszeretni.

Tüske miért épp Üstikébe szeret bele?

MA: A folyosón találkozik vele először, amikor már megy az óra. Csodálkozik, hogy miért nincs Üstike a teremben a többiekkel. Beszélgetni kezdenek, és Tüske megsajnálja és beleszeret.

Mit szerettek legjobban ebben az előadásban?

KP: Azt szeretném, ha hibátlanul tudnám végigcsinálni, de ez sajnos ritkán fordul elő.

MA: Én mindent. Az esküvőjelenetet, hogy Pankával játszhatok benne, hogy van benne csókjelenet, magát a darabot. Mindent.

És van bármi, amit nem szerettek benne? Azt mondtad, nehéz hibátlanul végigcsinálnod…

KP: Nagyon sok a próba és az előadás, a szövegem is sok, és nagyok az elvárások.

Mit vár el tőled Kováts Kriszta, az előadás rendezője?

KP: Hogy mindig érthetően beszéljek, ne legyek nagyon halk. Erre nehéz például odafigyelni.

És mi az, amit a legjobban szerettek a Baltazár Színházban?

MA: Hogy olyan, mintha egy nagy család lenne. Nekem ez a második otthonom.

KP: A társaságot én is, itt nagyon jó hozzám mindenki. Jó, az előfordul, hogy rászólok valakire néha. Tudom, hogy nem kéne, de a darabban is ilyen vagyok.

Melyik volt a kedvenc szerepetek itt?

MA: Nekem a Graffalo. Abban én vagyok a főszereplő, az egér. A másik kedvencem az Arany lépés, amiben fehér lovat játszom. Sose játszottam korábban állatot, és mikor először megkaptam ezt az állatszerepet, akkor furcsa is volt, nagyon izgultam is, hogy nem tudom jól eljátszani, de a végén sikerült, nem bántam meg, hogy ezt a szerepet kaptam.

KP: A Pitypang, ami egy táncos előadás, a másik a Nézzünk bizakodva a jövőbe!, ami Örkény-egypercesekből készült. Én inkább táncolni és imprózni szeretek.

Szerző: Puskás Panni