“Ez egy letűnt világ” – Lux Ádám és Nemcsák Károly válaszolt

2019 november 11. hétfő, 13:47

Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélgetik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz. Szuggesztív erejű történet barátságról, hűségről és árulásról.

Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című drámája nagy sikerrel fut a József Attila Színházban. Henrik szerepében most debütált Lux Ádám. Vele és Nemcsák Károllyal a mű fő konfliktusáról, a két férfi és Krisztina kapcsolatáról készült villáminterjú.

Fotó: József Attila Színház

Gondolkodtatok azon, ha kinyitnátok azt a bizonyos sárga naplót, mit írt volna Krisztina búcsúzóul?

Lux Ádám: Igen, tippem van. Szerintem megtörténhetett ez a dráma, amit körüljár a darab. Henrik tábornok kérdése jogos. Mi a fontosabb: az, hogy fizikálisan, vagy, hogy lelkileg csalta-e őt meg a felesége, Krisztina, és a legjobb barát, Konrád? Mi a nagyobb becsapás, hogy Henriket átverte Konrád, vagy, hogy Konrád cserbenhagyta az általa istenített nőt –jelen esetben a tábornok feleségét – Krisztinát? Igazából ki, kit hagyott cserben? Vagy mind a ketten cserbenhagyták az eszményített nőt? Az előadás végén van egy gyönyörű monológom erről. Nagyon szeretem. Többek között erről a dilemmáról szól ez a fantasztikus darab.

Nemcsák Károly: Azon a napon szerintem biztos, hogy nem írt semmit. Igazából nekem az a mondat a megoldás, amit a végén mond: Nem ugyanazért a nőért voltunk-e? Az egyik lemond róla, pedig mind a kettő nagyon szerelmes belé. Az egyik végül is megkapja, csak lemond róla, mert nem tudja megoldani azt a lelkiismereti kérdést, ami a döntésével jár. Szerintem, nem járt a nő a lakásban sem. Az a bajom az egésszel, megmondom őszintén, hogy mi egy „elkurvult” nemzedék vagyunk. Nem tudjuk azokat az igazi érzéseket, amelyek akkor az emberekben voltak. A tiszta szerelem, ami régen az emberekben működött, az már nem működik. Rengeteg olyan mondat van – „erős voltam, végig csináltam” – ami arra utal, hogy belemászhatott volna Henrikék házasságába, de nem tette. Szerintem, Krisztina nem volt a lakásban, ennek ellenére pontosan tudta, hogy néz ki a lakás. Amikor három ember ilyen mértékben hangolódik egymásra, az a csoda kategóriája – azt hiszem.

Fotó: József Attila Színház

Lux Ádám: Ezek olyan magánéleti kérdések, melyek így-úgy-amúgy, a mai világban is sokszor, sokaknál felvetődnek. Ezt fogalmazza meg mesterien Márai.

Nemcsák Károly: Becsületesebbek voltak akkor az emberek, és ez a két férfi is. Konrád azért megy el, szerintem, mert már a tény, hogy a gondolat megszületik benne: mi van ha meghúzom a ravaszt, vagy elveszem Krisztinát elég a búcsúhoz. Amikor azt mondom, hogy van telepátia, mert éppen Rád gondoltam, akkor az erre a helyzetre rímel. Nagyon sok mindent megérez az ember, ha valakire nagyon jól rá tud hangolódni. Ugyanakkor a mostani világunkban biztos, hogy megtörtént volna. Az egész másképp alakult volna, mert azt gondolom, más norma szerint működtek az emberek akkor. És ez már nincs. Ez egy letűnt világ.

József Attila Színház