“A színház egy pingpong mérkőzés” – Kulisszatitkok a József Attila Színházból

2019 december 13. péntek, 15:58

(X) Hideg, téli estéken nincs is jobb, mint egy baráti beszélgetés. A JaSzalonban Huszárik Kata ezúttal a Magas szőke barna férfi felemás… című premier kapcsán Szabó Gabival, Bardóczy Attilával és Blahó Gergellyel beszélgetett. Az este gondolataiból szemezgettünk.

Szabó Gabi, Blahó Gergely / Fotó: Kállai-Tóth Anett

Egy hamisítatlan francia vígjáték premierje után három nappal magától értetődik a kérdés: vajon mitől örökérvényűek Louis de Funes vagy Pierre Richard filmjei?

Szabó Gabi: A magyar és a francia humor között éppannyi a különbség, mint a két kultúra között. Talán ezért nagyon nehéz játszani. Nagyon pontosnak kell lenni, hisz ettől szólal meg a poén.

Blahó Gergely: Magas amplitudón kell játszani, precízen, ami elég fárasztó. Elsőre egyszerűnek tűnik, de nehéz műfaj. Egy pillanatra sem lehet pihenni, elveszteni a figyelmet.

Huszárik Kata / Fotó: Kállai-Tóth Anett

Huszárik Kata: Na, igen, ezt a műfajt is véresen komolyan kell venni.

Szabó Gabi: Én olyan színész vagyok, aki minden feladatot komolyan vesz. Az utóbbi években inkább a komolyabb feladatok találtak meg, de ez is olyan, mint a biciklizés. Bele lehet jönni újra. Csodálatos próbaidőszak van mögöttünk. Eleinte keresgéltem Florence karakterét, de amikor megtörtént a találkozás, elkezdtem lubickolni a szerepben. Van itt minden: férfi és nő kapcsolata, lebukás, megcsalás, hazugság. Tényleg, nagyon klassz előadáslett.

Blahó Gergely: Voltam egy francia workshopon. Nagyon érdekes volt, hogy míg a könnyed szituációknál ők tudtak oldottan dolgozni, addig mi nagyon komolyak maradtunk. Valahogy belénk ivódott: nehogy túl sok legyen, amit játszunk. Másnap, amikor drámai jelenetekkel dolgoztunk, mi magyarok is magunkra találtunk, de ami csodálatos: a francia kollégák éppoly oldottak maradtak. Simon Kornéllal azért volt fantasztikus dolgozni, mert el mertem engedni magam. Keresgéltem, néha sok voltam, mindannyian elengedtük magunkat…

Bardóczy Attila / Fotó: Kállai-Tóth Anett

Bardóczy Attila: Eddig csendben hallgatta kollégáit, akik láthatóan napokig tudnának mesélni az elmúlt hat hétben gyűjtött élményekről. Egészen kivételes lehetett a próbafolyamat.

Bardóczy Attila: A Boldogságot a Google-ban találta Pikali Gerda, aki francia tudás híján egy szót sem értett belőle. Utánanéztem: az előadás hosszú évek óta fut nagy sikerrel Párizsban. Lefordítottam neki és Rékasi Károlynak, azzal a használati utasítással: igazítsák a saját szájukra. Habár, míg írtam a magyar változatot, számtalanszor hallottam őket magamban.

Huszárik Kata: Színdarabot fordítani komoly nyelvtudást igényel…

Bardóczy Attila: Igen, a szüleimmel egészen kicsi koromban költöztünk Algériába. Eltelt egy év, és egyszer csak azt vettem észre: beszélek franciául. Amikor hazaköltöztünk, úgy döntöttem, ne vesszen kárba a tudás. A Főiskola alatt Radnóti Fifinél tanultam. Milyen érdekes: egy Piaf sanzonnal, a Padammal vettek fel egyébként. Őt is Algériában hallottam először a rádióban, teljesen lenyűgözött. A sanzonok és Piaf azóta is meghatározó része az életemnek.

Szabó Gabi, Blahó Gergely / Fotó: Kállai-Tóth Anett

Huszárik Kata: Attila fordít és játszik – talán picit máshogy viszonyul a kérdéshez, de Kornél aktív színész és közben tesz rendezői kitérőket.Milyen volt vele dolgozni?

Szabó Gabi: Kornél jó színész, nem mellesleg kreatív, jóízlésű fickó. Remek játékmester volt, aki jól irányít és látja a helyzetet. A rendezés komoly szakma és feladat. Mi, színészek, a próbafolyamat alatt olyanok vagyunk, mint az ovisok: húzkodjuk egymás haját, cukkoljuk a másikat, eltereljük a figyelmét – ilyenkor kell a keménykezű óvónéni, aki rendet tesz.

Bardóczy Attila: Vannak terrorista rendezők, akikkel a végeredmény dögunalomra sikerül, míg van olyan rendező, akivel kéjutazás a próbafolyamat és nem lesz jó az előadás.

Bardóczy Attila, Huszárik Kata / Fotó: Kállai-Tóth Anett

Blahó Gergely: Nagyon szerettem ezt a próbafolyamatot. Nem volt hangos szó, nem veszekedtünk. Mertem rossz lenni, bátran próbálni. Olyan volt, mint egy párkapcsolat, amiben nincs vita, és ez jó.

A következő JaSzalon hasonlóan izgalmasnak ígérkezik, ahol Kata, rendhagyó módon, életében először, édesapjáról beszélget.

Fotó: Kállai-Tóth Anett, forrás: József Attila Színház

(X)