“Nem kell hozzá más, mint kifacsarható lélek” – Ismerjék meg Gémes Antost

2019 december 18. szerda, 6:49

Gémes Antos szeptember elején felment a színpadra és még nem jött le róla. Sokan vannak így a Magyar Színház gyárban a színpad futószalagja mellett. Antosnak októberben a Sinkovits Színpadon egy három szereplős kortárs drámában, november végén a Kincses Sziget musicalben egyből két szerepben volt bemutatója. Nincs lekettőzve. Szinte minden nap játszik. Vagy dolgozik, ki hogy hívja.

Bírja, mert ez a feladat. Közben tanít, koncertezik, és néha hazamenne, mert lassan három évesek az ikerlányai, akiket alighanem csak nyaranta vehet szemügyre. Semmi különös történet, csak egy színész Budapesten a körúti csillogás mögött, a hétkerben és most azon is túl, Tatabányán.

Mozgásban van.

Gémes Antos / A Kincsessziget / Fotó: Juhász Éva

Nagykabátban áll a hangstúdióban, arra a rövid időre, amíg kiénekel néhány – más prózai színész számára megközelíthetetlen – hangjegyet, nem vetkőzik le. Úton van. Főpróbáról jön, éppen csak ledobta a jelmezét és az adidas csíkos mackójára, a próbaruhájára cibálta föl a nagykabátját, amit majd akkor vesz le, ha visszaér a színházba, ahol már az akadémista osztálya várja, nekik is főpróba hetük van. Vagy inkább főpróba éjszakáik. Az akadémisták talán csak évadnyitón és premiereken látják egymást és a tanáraikat civil-rendesen felöltözve. Csoda, ha úgy felismerik egymást egyáltalán.

Gémes Antos állandóan mozgásban van. Távolról, a felületes szemlélő azt hihetné, mintha megállapodott volna, hiszen éppen tíz éve a Pesti Magyar társulatához tartozik, kilenc éve tanít az Akadémián, legalább azóta életben tartja a Harmadik Figyelmeztetés színészzenekart, a tetejébe két és fél éve ikerlányai születtek, tényleg olyan, mint egy elismert, elfoglalt, neves fővárosi színész, aki a saját karrierje mellett még az ifjúság pallérozását is a szívén viseli. Ám ha így lenne éppen és szó szerint, nem lenne állandóan mozgásban.

Gémes Antos / Holnapelőtt

Valamikor az egésznek az elején, amikor minden létező zeneszerszám- és zeneszerzés szakon elvégezte a Leövey Gimnázium zenei tagozatát, hagyta volna magát továbbűzni a gesamtkunstwerk felé, akkor ma stabilan állna valahol, nagyjából mozdulatlanul, mert egy egész zenésszínházat, kamaraoperát, vagy szerényen egy operaházat építettek volna rá, hogy akkor már ne is mozogjon tovább. Legyen ez a kérdés nagyvonalúan megkerülve, hogy ez az épület hol állna vagy éppen bukna rajta, a fővárosban, vidéken valahol a határon túl, de az sejthető, hogy megtörténhetett volna. A volnák útját többnyire hangszalag problémákról szóló precíz orvosi leiratok szegélyzik, amikre aztán gondterhelten mutogatni lehet, amikor az ember, az elképesztő adottságainak a birtokában egy nagyon is valószerűnek látszó álomból ébred riadtan, és kicsit megkésve. Mi is lehetett volna.

Így aztán a volna helyett lett néhány év alatt Antos egészen fiatalon a Kolibri Színház fiatal, jó svádájú üstököse. Háromfejű kolibri madárként kezdte ott ezt a szép színi hivatást magába szívni az alsó grádicson és egészen Momotáróig szívta föl magát. Ő volt a Farkas szempillái-ban három éven át Japán legnagyobb barackfiúja bármit is jelentsen ez. Amikor már az Atlantis Színházban, a Szkénében és a Vígszínházban is megfordult a színpadon, egy kislakást volt képes fenntartani magának pusztán a színművészetből, akkor enyhén túlkorosként felvételt nyert a Színművészetire, hogy bábszínészként valódi papírja legyen mindarról, amit nagyjából már akkor is tudott. Búcsút mondva ezért a papírért az addig összegründolt kis egzisztenciájának. Optimistán.

Gémes Antos, Fillár István / Időfutár / Fotó: Juhász Éva

Az egyetemről a Pesti Magyarba szerződött. Armand a Kaméliás hölgyben, Christian a Cyrano-ban, rá osztják a lírai szépfiúkat egészen addig, amíg végre belenehezül a polgári színjátszásba és az azt követő kétséges színészi éjszakákba és így néhány évvel később már Anyegin, Tybalt és minden más. Térben és időben is kiterjedő férfias színierő. Ez a fazon viszonylag ritka a színészi pályán, kelendő is. Vendég Veszprémben, a Mu-ban, miközben sok éven át Doktor Monokli bohóc a gyerekklinikán.

Erre nincsen magyarázat.

A muzsikusnak dalból van a lelke és kész. Amíg bírja a heti két nevettetést, a gyerekek romló fizikai állapotával való szembenézést, azt, hogy néha üresen találja a gyerekágyat a kórteremben, addig csinálja. A bohóc sűrített színészet, ahogyan a báb is tömény színház.

Azt a felelősség vállalást, amit bohócdoktorként magába épített, azokat a megtanulható bohóc-színházi szakmai fogásokat már akadémiai tanárként viszi tovább. Növendékeit nem a színházra, hanem azon túlra készíti fel. Arra a színházon is túli életre, ami majd adódik és adódhat bármi, aminek örülni lehet, vagy amit túl kell tudni élni.

Gémes Antos / Holnapelőtt

Az akadémisták testközelből érzik, ha Antos tanár úrnak megy, nekik is menni fog, hiszen látják nap, mint nap. Nem kell hozzá más, mint kifacsarható lélek, évtizedeken át amortizálható sportos fizikum, cinikusra hangolt humorérzék és rengeteg szív, amit csak néha enged látni keveseknek, de azoknak aztán nagyon. Aki a barátja az a színpadon is az. Látszik a figyelmén, a zenében edzett hallásán alapuló pontos megszólalásaiból. Sosem fogja lebuktatni a kollégát, mert a játék öröme, az együttjátszás fontosabb, mint bármilyen személyes siker.

Az együttjátszás mindenek feletti örömét a zenekara biztosítja. A hat színészből álló Harmadik Figyelmeztetés Színészzenekar. Nincsen rá idejük, megszervezhetetlenek, éjszakába nyúlnak, család, gyerekek, feleség sír utánuk, de akkor is. Mentál-zenekar. Mentálisan van szükségük rá. Arra, hogy Antos kiénekelje a színház tartógerendáit a helyéről, hogy Fillár Fifi tépje a húrokat a gitáron, mert akkor simán egymás szemébe tudnak nézni másnap a színpadon és nem kell az öltözőben magyarázkodniuk, hogy aztán tényleg mivégre és meddig is. Akármeddig.

Gémes Antos / Időfutár / Fotó: Juhász Éva

Antos naponta többször úton van. Újabban Tatabányán próbálja az Ádám almáiban valamelyik háborodottat, aki elég agresszív és elég melegszívű. Vicces lesz, szerethető és néha félelmetes. Ilyen szokott lenni. Mégis ideje volt már annak, hogy elmozduljon végre a Wesselényi utcán túlra. A gyár úgyis visszavárja. Ott van a helye a sárga kerékpárjának a lift mellett, a díszítők reflexből szabadon hagyják neki a területet. Tudják, hogy jön, hiszen mozgásban van.

(sándorerzsi)