Búcsúzó előadások a József Attila Színházban

2020 január 20. hétfő, 12:54

Egy színház életében a tavasz a búcsú időszaka. Az évad második felében kezd a társulat elköszönni azoktól az előadásoktól, amelyek már nem kerülnek át a következő év kínálatába. A nézők sokszor lógó orral kérdezik: de miért? (x)

Fotó: József Attila Színház

A színházi repertoár véges számú kínálat kell, hogy legyen. Sok okból. Az első és legfontosabb szempont, hogy minden előadásnak rendszeresen műsorra kell kerülnie. Az ideális az lenne, ha a darabok nem csupán havi egy-két alkalommal tudnának futni, hanem ennél jóval gyakrabban. Ennek azonban egyszerű akadálya van: egyrészt a színészek elfoglaltságainak összehangolása, másodsorban a gazdag kínálat. Ha egy színház húsz-harminc előadást tart repertoáron, könnyű kiszámolni, hogy maximum egyszer kerül egy-egy szerzőre és művére a sor. Így a régi motorosoknak át kell adni a stafétát az újoncoknak.

Fotó: József Attila Színház

Persze vannak olyan zászlóshajók, amelyek tízen év után sem „kopnak” ki egy színház életéből, mert olyan népszerűség övezi őket. A József Attila Színházban a Mici néni két élete – Esztergályos Cecília, Galambos Erzsi és Bodrogi Gyula jutalomjátéka -, illetve a Balfácánt vacsorára! ilyen előadás, ahogy a stúdióban futó Shirley Valentine és a Sóska, sültkrumpli is veteránnak számít.

Fotó: József Attila Színház

A darabtemetés mindig keserédes. A színészek, egyrészt nem hagyják ki a lehetőséget, hogy vidámabbá tegyék az utolsó alkalmat, ugyanakkor a tapsrend alatt szaporán törölgeti mindenki a könnyeit. A József Attila Színház művészei januárban négy év után búcsúztak a Verebes István rendezte Veszek egy éjszakától és három évad után a Böhm György jegyezte Csókos asszonytól. A sor itt nem ér véget. A rendkívül bő kínálat okán február 14-én, Bálint-napon bújik utoljára Soriano cukrász bőrébe Nemcsák Károly, és küzd körmeszakadtáig fiai boldogulásáért Filuména Marturanoként Vándor Éva.